Bohócok a parlamentben 

Az emberi képzelet határtalan, tehát nyugodtan elképzelhetjük, hogy a parlamentben feláll a kormány képviselője és nagyjából a következőket mondja: „Tisztelt képviselőtársam, nagyon köszönöm kérdését, de önnek semmi köze ahhoz, amiről érdeklődik. Ily módon én sem érzem feljogosítva magam arra, hogy akár csak reagáljak is a felvetésére. Jobb lenne, ha a saját dolgával foglalkozna, én is azt teszem”. 

Az biztos, nagy feltűnést keltene az azonnali kérdések órájában egy efféle reagálás. Ezt a műfajt eredetileg amúgy is arra találták ki, hogy az ellenzék szembesíthesse a kormányt tevékenységének azon részeivel, amelyeket – enyhén szólva – kérdésesnek tart. Nem is meglepő tehát, ha főleg a miniszterelnöktől érdeklődnek, ő pedig így vagy úgy válaszol. Mifelénk inkább amúgy. Gúnyolódik a kérdezőn, elérti a kérdést, kitér a válasz elől, vagy általánosságokat mond. Mindez őt minősíti, nem is érdemel több szót (bár persze érdemelne, de minek a borsót mindig a falra hányni). 

Ebben a megszokott menetben kétségkívül változatosságot jelentett, amikor egy fideszes képviselő emelkedett szólásra és azt vetette fel, ki finanszírozhatja Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt kampányát? Egy párt nélküli jelölt miből finanszírozza kiadásait? Majd kitért arra, hogy szerinte nem véletlenül nem fedi fel támogatói kilétét. Egyúttal utalt rá, hogy a hódmezővásárhelyi polgármester „a baloldal bábja”, s nem kétséges, Gyurcsány, valamint a Soros-hálózat áll mögötte. 

E fejtegetést utasíthatta volna vissza a kormány képviselője azzal, hogy lényegében semmi közük hozzá. Csakhogy a Fidesz uralma alatt az országgyűlés nemcsak a kétharmad automatikus szavazógépezetévé vált, hanem kommunikációs- és propagandaeszközévé is. Ezért aztán a Miniszterelnökség államtitkára „vette a lapot”. Közölte, hogy baloldali milliárdosok támogatják „az egész előválasztási bohózatot" és Márki-Zay Pétert is. Még egy pletykát is megosztott a nagyérdemű közönséggel, miszerint az M3-as autópályán balesetet szenvedett egy ember, aki „a hírek szerint” közel áll a miniszterelnök-jelölthöz és 18 millió forint volt nála. Ebből pedig nyilvánvalóan az következik, hogy „hatalmas pénzeket mozgatott meg a milliárdos baloldal”. 

E színjáték szereplői a fideszes garnitúra második-harmadik vonalának kijelölt tagjai voltak. Aki kérdezett, Zsigmond Barna Pál, jogász, újpesti képviselő, aki listáról kerülhetett be a parlamentbe. Aki válaszolt, Soltész Miklós, egyébként az egyházi és a nemzetiségi kapcsolatokért felelős. De ezek szerint, az ellenzék pénzügyei is hozzá tartoznak. 

A Miniszterelnökséget vezető miniszter a múlt heti Kormányinfón egy kérdésre válaszolva, kemény szavakkal bélyegezte meg az ellenzéki előválasztás szereplőit. Főleg azokat, akik végül is elindultak ugyan, de kudarcot vallottak. Gulyás Gergely úgy fogalmazott, ők „szándékosan vállalták a bohóc szerepét". Hozzátette aztán még, hogy volt persze olyan is köztük, aki nem tudta felmérni, hogy személyes képességei mire elegendőek. E minősítést megismerve, rögtön az jutott eszünkbe, mekkora szerencséje van a hatalom jelenlegi birtokosainak, hogy náluk ilyesmi nem fordulhat elő. A kormánypártok soraiban mindenki a helyén van, senki sem vállalja a bohóc szerepét (értsd: akaratlanul válik azzá), és mindenki a személyes képességeinek megfelelő tevékenységet végzi. 

Amint az a parlament hétfői ülésén is nyilvánvaló volt az azonnali kérdések órájában. És még csak nem is aggódnak, hová süllyeszthetik még a parlament színvonalát és egykor volt, ma már nem létező tekintélyét. Amihez persze a szigorú házelnöknek szava sincs. Ő az ellenzéki demonstrációkra van kihegyezve. Pedig néha rendet tehetne saját párttársai között is.  

Még akkor is, ha bohócsipka egyiken sincs…