Botrányhősöknek áll a világ

A két eseménynek persze közvetlenül nincs köze a nemzeti együttműködés így kialakított rendszeréhez sem. Csak annyira, hogy olyan emberek, akik e rendszer kedvezményezettjeinek tartják magukat, úgy érzik, övék a világ, mindent megengedhetnek maguknak. Ehhez nyilván szükség van saját emberi tulajdonságaikra, „gyengeségekre” is, de aligha kétséges, ha nem ilyen lenne a hazai közélet, akkor az érintettek is bizonyára jobban meggondolnák, mit és mennyit tűr el tőlük a világ (avagy a Fidesz, netán személyesen a nagyfőnök).

Az egyik történet főszereplője egy olimpiai bajnok, egyszersmind Győr bukott polgármestere. Borkai Zsolt a politikai életből történt – kikényszerített – dicstelen távozása után valamivel több mint három évvel úgy érezte, megtörheti a hallgatást. Az interjúnak, amelyet az ATV Heti Naplójának és Sváby Andrásnak adott, volt már előzménye is. Javasolták őt városa díszpolgárának, de – ki tudja, miért – ezt az elismerést még nem kaphatta meg. Utóbb viszont – nem kis vihart kavarva – megválasztották a Győri Atlétikai Klub elnökévé. Ezek a kísérletek abból a szempontból mindenképpen gyümölcsözőnek bizonyultak, hogy Borkai levonhatta a következtetést, jövőre újra megpróbálkozhat visszaszerezni azt, amiről kénytelen volt lemondani. Ezúttal – természetesen (?) – a Fidesz ellenében.

A másik eset főszereplője egy filmrendező, aki rövid- és dokumentumfilmeket készített, mielőtt lehetősége nyílt a nagy dobásra. Tősér Ádám jegyzi ugyanis a tavaly bemutatott Blokád című alkotást, amely sajátos nézőpontból – a jelenlegi rendszer intencióinak megfelelően – idézi fel az1990 őszi taxisblokád eseményeit. Meg is lett a jutalma: a mű tarolt a Veszprémben tartott Magyar Mozgókép Fesztivál díjkiosztóján. Az sem árnyékolta be az ünnep fényét, hogy a rendező előzőleg nekitámadt a Népszava kritikusának, aki nem az ő ízlésének megfelelő bírálatot írt a filmjéről. Az incidensről azonban egy szóval sem emlékeztek meg a nagyszabású gálán, annyit sem mondtak, hogy elítélnék az erőszakot.

Két férfi, két eset, de a mozgatórugóik nem nagyon térnek el egymástól. Borkai Zsolt egyike volt a Fidesz vidéki helytartóinak, afféle kiskirálynak is hihette magát, legalábbis erre vall a hírhedtté vált videón is megörökített jachtos kalandja. Ami után ugyan még megválasztathatta magát polgármesternek Győrben, de a selyemzsinórt már elkészítették neki és röviddel győzelme után át is vehette. Az egykori tornász olimpiai bajnok azonban már a sportban is bizonyította, hogy nagy küzdő és ebből ezután sem enged. Ő aztán pontosan tisztában van vele, hogyan működik napjainkban egykori pártja, így veszélyes ellenfele lehet jövőre a Fidesznek. Ha ugyan engedik őt rajthoz állni. Miközben azért az is jellemző, hogy egy erkölcsileg lenullázódott egykori politikus milyen alapon veszi magának a bátorságot, hogy úgy tegyen, mintha mi sem történt volna. Fideszes világunkban azonban ezen még csak nagyon meg sem kell lepődni.

Mint ahogy azon sem, hogy a rendszernek nagy szolgálatot tevő filmrendező feljogosítva érzi magát az erőszakra. Ki tudja, régen forrt már benne a düh azért, hogy miket merészelt írni első nagyjátékfilmjéről egy skibler. Talán környezete is bátorította őt, hogy ha találkozik vele, adja meg neki, amit megérdemel. Az pech, hogy e találkozó színhelye nem egy kocsma volt, hanem egy filmfesztivál egyik bulija, de az alkalmat meg kellett ragadni. És szerencse, hogy miután Tősér Ádám fellökte a kritikust, akit többek között nácinak nevezett, nem ment tovább és az ígért veréstől eltekintett. De azért egy pszichológusnak csemege lenne megvizsgálni, hogyan juthatott idáig (és a botrány nyomán miért kért mégis elnézést telefonon a sértettől). A közélet napi eseményeinek sodrában viszont csak annyit állapíthatunk meg, hogy lám, termékeny talajra hullott a jelenlegi kormánypárt politikai hitvallása. Ami a parlamentben, valamint a párt és a kormány rendezvényein mindennapos – a demokrácia jelszava mögött a politikai erőszak uralma –, az immár a gyakorlatban is megvalósulhat, ha arra alkalmas személy (filmrendező, vagy más) szerez érvényt neki.

A két történetnek persze még lesz folytatása. A rendező várhatóan becsületsértési perre számíthat, a feltámadni készülő, bukott polgármester pedig szembesülhet vele, mennyit engednek meg neki. Ami azonban ezeknél fontosabb, hogy mi jöhet még ebben a fideszes szép, új világban. Miféle bizonyítékai következhetnek még annak, hogy az uralkodó osztály tagjai valóban elvesztették maradék erkölcsi tartásukat és azt hiszik, hogy nekik most már mindent szabad. Hiszen – ahogy Borkai is mondta az interjúban – tudják, nekik nem eshet bántódásuk.

A többi meg – a magyar társadalom és az ország helyzete – ugyan, kit érdekel.