Covid-idiotizmus
„A fertőzések száma nem lényegtelen, de a legfontosabb, hogy az emberek ne haljanak bele a vírusba. A betegségből meg lehet gyógyulni. Biztos nem kellemes, megkínozza az embert a koronavírus-fertőzés, de nagyon sokan felépülnek.” Ez a mondat is augusztus 21-én hangzott el Orbán Viktor szájából, mintegy annak jelzésére, hogy szabad utat biztosítunk a járványnak, csak a halálozási szám ne legyen magas. Lássuk be: meglepő kijelentés ez egy miniszterelnök szájából, és nem azért, mert ő nem orvos, hanem mert így felelős vezető nem beszél. Nem mondja, hogy biztosan kellemetlen megbetegedni, meg nem jó, ha a kór megkínozza az embert, de a lényeg mégiscsak az, hogy ne haljunk meg. Lehet ilyeneket mondani baráti társaságban, kocsmaasztal mellett, de már egy orvostól is nehezen fogadható el.
E kijelentés óta eltelt tíz nap, és mit látunk azóta: folyamatosan emelkedik, illetve tartósan magas a fertőzöttek száma. Ugyanakkor áldozatok – szerencsére – alig vannak. Pont úgy, ahogy ezt a miniszterelnök kívánta. Müller Cecília rögtön magyarázattal is szolgált; több a fiatal fertőzött, náluk gyengébb a betegség lefolyása. És lehet, hogy így is van, ha nem élne a gyanúperrel az ember a tiszti főorvossal kapcsolatban; azt nyilatkozza, amit fentről hallani akarnak. Különösen akkor ment el a bizalmam benne – igaz: ez korábban sem volt túl erős –, amikor odaállt a szerb határhoz – közel a kerítéshez – sajtótájékoztatót tartani arról, hogy a menekültek hurcolják be a koronavírust Magyarországra. Müller Cecília ezzel, a kormányfőnek tett gesztusával (?) ékes bizonyítékát adta annak, hogy nem a megbízását teljesíti, hanem a megbízóinak igyekszik – kötelezően? – megfelelni.
Most az a feladat, hogy lehetőleg ne legyenek halottak, és lám: nincsenek is. Muszáj persze óvatosan fogalmazni, nehogy álhírek terjesztésével vádoljanak meg, de annyi nyugodtan elmondható: nem annyi a fertőzöttek száma, mint amennyit hivatalosan elismernek. És a halottaké? Sokan gondolják: a számokat, a nyilvánosságra kerülő adatokat maga a miniszterelnök hagyja jóvá. Most például azért emelkedik ez a szám, hogy néhány nap múlva ránk köszöntsön a javuló tendencia, mintegy megerősítve a kormány helyes és időben érkezett döntését a határzárral kapcsolatban. Vagyis: az emberek megbetegednek, kínlódnak, de meggyógyulnak.
A baj az, hogy hovatovább nem tudjuk, mit és kinek higgyünk. Még az egyébként olyan erős és központosított kormányzati kommunikáció is zavaros; a miniszterelnök a második hullám megérkeztéről beszél, miközben a külügyminisztériumi államtitkár szerint, a küszöbén állunk a második hullám beindulásának. Emlékszünk, ugye? Tavasszal Müller Cecília hetente jelentette be a második hullám „küszöbét”, Orbán egy konkrét napot megnevezve, csúcsra is futtatta a vírust, aztán egyik sem lett igaz. Szóval, nehéz eligazodni abban is, hogy külföldről, főként Horvátországból hurcolták be a járványt, vagy itthon az esküvőkön, bulikban a fiatalok óvatlansága okozta a terjedést, vagy a Horvátországban nyaralók itthoni buli-szereplései hozták ránk a bajt. Meg, hogy van-e egyáltalán baj? Berlinben milliók tüntettek a „Covid-idiótizmus ellen, Amerikában – állítólag – a járványügyi hatóság ismerte el, hogy nincs is 200 ezer halottja a járványnak, csak 10 ezer… Itthon pedig?
A futballszurkolók boldogan járhatnak meccsre, semmi távolságtartás, semmi maszk – igaz, a kormány, vagy az operatív törzs tagjai sem tartják fontosnak és példaértékűnek a maszk viselését –, és a Szuper Kupa hatezer külföldi és 14 ezer hazai rajongó mellett biztonsággal megtartható. Legalábbis ezt mondja a SOTE rektora, Merkely Béla, Szlávik János viszont az ellenkezőjét. Nem véletlen, hogy ilyen körülmények között, minden pletyka hitelt érdemlővé válik, az is például, hogy a Puskás-musicalre egészségügyben dolgozókat, nővéreket rendeltek ki, hogy telt ház legyen. (Ha igaz, ez legalább egy óvatos intézkedés: a nővérek biztosan negatív teszttel rendelkeznek – ennyit az idiotizmusról…)
Másodszor használom az idiotizmus kifejezést, miközben nem tudom, hogy mit, milyen viselkedést, milyen nyilatkozatokat soroljak oda. Orbán külföldön, Szijjártó külföldön, mi itthon. Igazán nem tudom már, hogy ki van kint és ki van bent…
