Érdekegyeztetés Orbán-módra
„Hosszú távú bérmegállapodással zárulhat a 2021-es év. A minimálbérről már megegyeztek az érdekképviseletek, várhatóan novemberben a garantált bérminimumról is megszületik az egyezség. Ezt követően a szakszervezetek, a munkáltatók és a kormány év végéig a hosszú távú bérfelzárkóztatásról folytathatják az egyeztetéseket.” (Magyar Nemzet – Nagy Kristóf)
Kérem, olvassák figyelmesen a fenti sorokat: azt írja (hazudja) a Magyar Nemzet nevet viselő kormányzati sajtótermék, hogy az ÉRDEKKÉPVISELETEK (szakszervezetek, vállalkozói szövetsége) állapodtak meg a jövő évi minimálbér összegéről. Erről szó sincs, hiszen a magyar kormányfő – a tárgyalások megkezdése előtt(!) – júniusban még csak jelezte, de szeptemberben már be is jelentette, hogy „200 ezer forintra emeljük a minimálbért”.
Orbán Viktor szeptemberi közleményében egy szót sem ejt a munkavállalói és munkaadói érdekképviseletekkel való tárgyalás szükségességéről és fontosságáról, gyakorlatilag „kőbe véste”, hogy 2022. január 1. napjától mennyi lesz hazánkban a havi legkisebb munkabér bruttó összege. Teljesen mindegy, hogy mit gondolnak erről a vállalkozók és a munkavállalók.
A „bérfizető oldalon” lévő vállalkozókat képviselő munkaadói szövetségek szó és alku nélkül tudomásul vették a 20 százalékos emelést, sőt, az egyikük még azt is hozzátette: „a 200 ezer forint nem kérdés, hanem feladat”. Huszonöt éven keresztül vezethettem a munkaadói oldal megbízásából az országos bértárgyalásokat, de ilyen hozzáállást és ilyen kommunikációt soha nem tapasztaltam. Futballnyelvre lefordítva: a mérkőzés még el sem kezdődött, de a végeredmény már ismert! Úgy hirdette ki Orbán Viktor az új bértarifa értéket, hogy az érdemi tárgyaláshoz szükséges alapadatokat/kimutatásokat és a peremfeltételeket nem ismerték, nem ismerhették a szociális partnerek (munkaadók, munkavállalók).
Azt gondolom, hogy hosszan nem érdemes fanyalogni a hazai érdekegyeztetés sanyarú sorsán, hiszen a mostani helyzet jól mutatja, hogy milyen siralmas a helyzet. A szakszervezeteket gyűlölő, a munkaadói szövetségeket semmibe vevő Orbán szétverte a társadalmi párbeszéd intézményes fórumait, kiiktatta az érdemi szakmai diskurzus valamennyi színterét. Formálisan persze vannak találkozók/megbeszélések/konzultációk, de minden résztvevő pontosan tudja: a Nagy Mágus már minden fontos kérdésben döntött, és aki jót akar, az igazodik a Központ és a Főnök elváráshoz. Aki huzakodik, aki vonakodik, aki szakmai vitát követel – no, annak annyi!
2022. áprilisáig ez így marad, tudomásul kell vennünk, hogy az elmúlt évtizedben ezt a gyakorlatot honosította meg a kormány. Csak egyet kérek: senki ne nevezze ezt a folyamatot, ezt a tevékenységet érdekegyeztetésnek. Az igazi társadalmi párbeszéd egyenrangú felek eszmecseréjén alapul, és nem azon, hogy a minden vonatkozásban erősebb fél (a kormány) ráerőlteti akaratát az utált szakszervezetekre és a lenézett munkaadói szövetségekre.
Írásomnak azt a címet is adhattam volna, hogy „Kis hazugság, nagy hazugság, Magyar Nemzet”!