Ha élne Petőfi, hányna a Fidesztől

Még véletlenül se tessék Moszkvára, Putyin Oroszországára gondolni, természetesen a Brüsszel elleni lázadásról lesz szó.  A Facebookon látható videóból kiderül, hogy „a nagy, boldog, tavaszi belefeledkezés előtt emlékeztetnünk kell egymást néhány dologra, amiről a magyar csak kellő komolysággal beszélhet”. Arra a kérdésre, hogy mi lesz, ha a rendezvény ideje alatt eső lenne, a miniszterelnök azt válaszolta, „Csak a labancok vannak cukorból.”

Labancokról lesz tehát szó, mert az ünnep – legyen az a '48-as forradalom és szabadságharc, az államalapítás, vagy éppen az '56-os forradalom évfordulója –, a szónokok számára csak ürügy, hogy aktuális mondandójukat eljuttassák a nagyközönséghez.

Petőfi Sándort persze március 15-e kapcsán nem lehet megkerülni, a Petrovics Sándor néven született költő mégiscsak főszereplője volt az 1848 március 15-i eseményeknek. Beszélni fog róla a miniszterelnök, de csak szőrmentén, merthogy a költő élete és munkássága nehezen illeszthető abba a világba, amit ma Magyarország kormánya, élén Orbán Viktorral képvisel. Nem véletlen, hogy a márciusi ifjak 12 pontos kiáltványa a cenzúra eltörlésének követelésével kezdődött. Ma ennek épp a fordítottja történik, a Fidesz leszámolni készül a civilekkel, köztük a kormánytól független sajtóval. 

Szegény Petőfi, ha tudná, hányan és hányszor hivatkoztak rá, vélt, vagy valós tetteire! „Lopnak a bőség kosarából, /kelj fel és járj Petőfi Sándor.” Utassy József költő verséből való az idézet – valójában ennyi volna a márciusi ifjak üzenete, ha ezt szavalnák el a kokárdás ünnepen, mindenki értené, mi ellen lázadtak Petőfi és társai. 

Nem lehet könnyű minden évben üzenetet hozni a népnek a régiektől, elmondani az embereknek, hogy mit üzentek nekünk, maiaknak dicső eleink. Merthogy, valljuk be, nem üzentek ők semmit. Tették a dolgukat, ahogyan tehetségükből és lehetőségeikből telt. Talán még Kossuth Lajos volt, aki üzent valamit, de ő sem az utókorhoz, hanem tehetős honfitársaihoz fordult. Azt üzente nekik, hogy elfogyott a regimentje. Konkrét kérés volt ebben a mondatban: adjatok pénzt, különben bukjuk a csatát, és mindnyájan megyünk a levesbe. 

Orbán nem a tehetősektől kér pénzt, hanem mindenki mástól. Fordított Robin Hoodként, amit elvesz a szegényektől, azt szétosztja a gazdagok között. Még a legtöbbet két évvel ezelőtt, Kiskőrösön beszélt Petőfiről a miniszterelnök, igaz, abban sem volt sok köszönet. A költő szülővárosában egy rendhagyó irodalomóra keretében emlékezett meg Petőfiről, akiről megtudhattuk, hogy „nem volt katonának való ember, és nem volt az akkori világ fogalmai szerint férjnek való sem.” Ezt a következtetést nyilván olyan külsőségekből vonta le Orbán, minthogy – elmondása szerint – a költő lila frakkot viselt, felesége, Szendrey Júlia pedig szivarozott és nadrágban járt. Lehet, hogy Petőfiné óvodás korában áldozatul esett az LMBTQ lobbi nemátalakító propagandájának? 

Azóta, ha megkésve is, de sikerült rendezni a dolgot, belekerült az alaptörvénybe, hogy az ember vagy férfi vagy nő. Így ebben a sorrendben, véletlenül sem fordítva, merthogy fontosság is van a világon. Kapna is ez a Petőfi nevű Kocsis Mátétól, vagy a Fidesz több verbális verőlegényétől a képire, szerencséje, hogy régen halott, most megtudhatná, hol lakik a magyarok istene.

Orbán Kiskőrösön arról is beszélt, hogy „látjuk, hogy fellázad, amikor idegenek akarják megmondani a magyaroknak, hogyan éljenek, és akkor is, amikor a világ hatalmasai Magyarországot be akarják olvasztani egy európai szuperállamba. Látjuk, hogy odakanyarítja a tizenkét pont elé, hogy legyen béke.” Ez utóbbit nem biztos, hogy mindenki látja, bár ez is egy olvasata lehet a költő hitvallásának. Aki, ha ma élne, bizonyára elmondaná az embereknek, hogy ne a magyarokkal fizettessék meg a háború árát, és felszólította volna az akkor még nem létező Európai Uniót, hogy azonnal vonja vissza az oroszok elleni szankciókat, mert azok nem Putyinnak, hanem az európai gazdaságnak ártanak. 

Akkor már inkább Ady Endre, aki Petőfi és a forradalom kapcsán hitelesebb, mint Orbán. Ady, akit elsősorban költőként ismer a nagyközönség, pedig publicistának legalább annyira kiváló volt, „A forradalmár Petőfi” címmel ezt írta 1910 június 1-én a Takaró Mihály irodalmár által zsidó lapocskának nevezett Nyugatba: „Esztendők óta folyik Magyarországon majdnem büntetlenül egy csúnya komédia Petőfi nevével, Petőfi ellen. Petőfibe kapaszkodva ágálnak, ámítanak, sürögnek, gyarapodnak olyanok, akiket az a néhai isteni fiatalember, aki haragudni is jobban tudott, mint mi, ha vélük él, okvetlenül véresre ver. Rossz könyvek, farizeus beszédek, lelketlen ünnepek, lelkes üzletek omlanak és ömlenek. És egyszerre csak teljes vakmerőséggel már teljesen a magukénak hirdetik Petőfit éppen azok, akiket Petőfi legjobban utált. Népellenes urak, apácatelepítő mágnásasszonyok, cifra reverendás papok s nagyurak galád szolgái jönnek elénk – Petőfivel.”

Népellenes urak, cifra reverendás papok, s nagyurak galád szolgái – ennél pontosabban ma sem lehetne leírni a mai Magyarország állapotát. Erről biztosan nem fog beszélni március 15-én Orbán Viktor. Lesz helyette brüsszelezés, a szerinte idegen érdekeket képviselő ellenzék ekézése, valamint az elnöki hatalomba visszatért Donald Trump amerikai elnök mennybe menesztése. Aki, mint tudjuk, seperc idő alatt békét teremt Ukrajnában. Feszülten figyeljük a békéről szóló jelentéseket, ám a hírek egyelőre sokkal inkább az orosz követelésekről szólnak. Arról, hogy tűzszünet, majd béke csak az ő feltételeik alapján lehetséges.

Az pedig, hogy 177 évvel ezelőtt volt valami forradalom Pesten, ahol a később márciusi ifjaknak nevezett fiatalemberek a sajtó szabadságát és a cenzúra eltörlését követelték, ma igazából senkit sem érdekel. Rég volt, talán igaz se volt. Petőfi, ha élne, hányna a hatalom mai uraitól.