Ha én vírus volnék
Nem szeretnék a vírus helyében lenni. Ha én lennék Covid, mostantól rettegnék, mint állat. Látnám a képeket, amint a kihalt budapesti utcákon marcona TEK-esek vonulnak, talpig fegyverben, ahogy kell, és azonnal inamba szállna a bátorságom. Ha meg Semjén Zsoltra gondolnék, habozás nélkül magam alá covidoznék.
Ezek a magyarok ugyanis mindenki másnál jobban tudják, mi kell a vírus elleni küzdelemhez. Ezt gondolnám, ha vírus volnék, és bár az én bőrömre menne a játék, elismerően csettintenék. Mert igazi ellenféllel küzdenék, Semjén Zsolttal például, aki halált megvető bátorsággal teszi a dolgát. Most éppen az a dolga, mert ezt adták neki parancsba, hogy éjfél előtt egy perccel beadjon egy törvénymódosító javaslatot. Megváltoztatná a választási törvényt ez a derék kormány, megint csavarna egyet rajta, kihasználva a rendkívüli állapotot, amitől a vírusnak annyi.
Nagy bátorság kell ehhez, amit Semjén csinál, és magyaros lelemény. Éj leple alatt, sunyi módon – itt még a legalattomosabb, legfurmányosabb vírusnak sem lehet esélye.
Nincs is. Mint ahogy az is egy csodaszer a Covid ellen, hogy – ugyancsak a szükséghelyzet részeként – az alapítványi pénzek megszűnnek közpénzek lenni. Lopásnak hívják az ilyet, lenyúlásnak, ha úgy tetszik. Ezen csak kétharmados többséggel lehet változtatni, de Orbán Viktor pártján kívül kinek is lesz itt valaha többsége.
Örüljenek a libernyákok, ha a kisebbségük megmarad.
Ha én vírus lennék, és a fentiektől még nem lennék eléggé berezelve, akkor az ércnél maradandóbbra alkotott alaptörvény kilencedik módosítása biztosan ledobná rám az atombombát. Merthogy, szintén a vírus elleni védekezés jegyében, kedvenc kormányunk kinyilatkozatta, hogy az anya nő, az apa férfi. Nehogy már összekeveredjen ez a két dolog, és az apák egymást taposva rohanjanak szülni. Még csak az kéne, hogy elvesszen a női princípium!
Ha én vírus volnék, röhögnék ezeken a szánalmas szerencsétleneken, és sajnálnám azokat, akiknek miattuk kell fölöslegesen szenvedniük és meghalniuk.
