Hajrá Fradi, hajrá Fudan!
Orbán Viktor szombaton este a helyszínen tekintette meg az FTC-Mezőkövesd labdarúgó mérkőzést. Az eseményről beszámoló fotókon szabad szemmel is jól látható volt, hogy a miniszterelnök Kubatov Gáborral, az FTV elnökének társaságában érkezett a mérkőzésre. Orbán a fotókon maszkot viselt, Kubatov nem, de ennek történetünk szempontjából – legjobb tudomásunk szerint – nincs jelentősége. A miniszterelnök ezúttal a nép egyszerű gyermekeként a Fradinak szurkolt, de korábban volt már ő Újpest drukker, fotózták őt a debreceni futballsikerek idején DVSC sállal a nyakában, az pedig mindenki előtt köztudott, hogy a szíve – szűkebb pátriájából kifolyólag – Felcsútért és Fehérvárért dobog.
Ilyen sok minden megfér egy emberben, ettől teljesedik ki a személyiség. Hogy nem ragad le egy klubcímernél, vagy, teszem azt, egy ideológiánál. Utóbbit szintén meg lehet figyelni Orbán és a Fidesz esetében: míg korábban Free Tibet táblákkal tüntettek és tibeti zászlókat lengettek a Kína által elnyomott Tibet mellett, szimpátiatüntetésen, Orbán most a Kínai Népköztársaság diktátoraival barátkozik és magasról tesz arra, amit régebben fontosnak tartott hangoztatni: hogy tudniillik, az olaj ugyan keletről jön, de a szabadság nyugatról érkezik.
Látszólag elkalandoztunk az FTC-Mezőkövesd futballmeccsről, ami nem véletlen: a mérkőzésnek nem volt tétje. Az FTC már hetekkel korábban bebiztosította bajnoki címét, a Mezőkövesd pedig épp a múlt héten lélegezhetett fel, mert kiderült, hogy Tállai András államtitkárnak és az alföldi kisvárosnak jövőre is elsőosztályú csapata lesz.
A két csapat meccskeretében egyébként számos idegenlégiós, azaz külföldi játékos szerepelt – az FTC keretében 14, a Mezőkövesdében 15. Mindez a napnál is fényesebben bizonyítja, hogy mi, magyarok – legalábbis, ha futballról van szó –, nem vagyunk sem finnyásak, sem idegenellenesek. A Fradi kirekesztéstől nem mindig mentes szurkolótábora például igen példamutató módon megbarátkozott azzal, hogy a zöldek legnagyobb sztárja a színesbőrű, amúgy norvég állampolgárságú Nguen Tocmac, Orbán Viktor és Kubatov Gábor pedig nyilván jólesően konstatálta, hogy jó helyre kerültek a futballakadémiákba számolatlanul szórt milliárdok. Igaz, az azokból kikerülő játékosok közül egyet sem láthatott a közönség, de ez csak egy átmeneti állapot, s vannak, akik már most is látják a fényt az alagút végén. Orbán Viktor feltétlenül ezen emberek közé tartozik: ő mindig fényt lát és sikereket, mert meggyőződése, hogy a kudarcaink csak az ellenzék és Brüsszel képzeletében léteznek, a sikereink viszont valóságosak.
Ahhoz képest, hogy hosszú idő után ez volt az első, nézők előtt megrendezett futballmérkőzés, viszonylag kevesen, mintegy 3600-an látogattak ki a Groupama Biztosítóról elnevezett stadionba. A szervezett szurkolói csoportok közleményben jelezték távolmaradásukat, amit azzal indokoltak, hogy sokan közülük még nem kapták meg a védettségi igazolványt, ezért nem mennek ki a meccsre. Legjobb tudomásunk szerint Orbán Viktor simán bejutott a Groupamáról elnevezett stadionba, ami minden bizonnyal annak köszönhető, hogy nem felejtette otthon a védettségi igazolványát. Mert anélkül bajos lett volna bejutnia, akinél nem volt, azt a szigorú, de a sajtóértesülések szerint barátságosan viselkedő biztonságiak nem engedték be a mérkőzésre.
A meccsen egyébként bejött a papírforma, s ha nem is könnyen, de végül győzött a Fradi, 2-1-re. Egyedül a józan ész nem győzedelmeskedett, de ezen nem csodálkozunk, a magyarországi valóság az utóbbi időben nincs jó formában, rendre alulmarad a kormányzati képzelőerővel szemben. Most is ez történt: pénteken például azért kellett a Pfizer vakcina oltását körülvevő cirkusz, hogy Orbán és néhány hozzá hasonló focidrukker végre meccsre mehessen. Ez volt az állampárt május 1-jei ajándéka a dolgozó népnek, ezért tűzte ki célszámként a miniszterelnök a négymillió beoltott – figyelem: nem védett – embert.
Hajrá Magyarország, hajrá Fradi! Vagy Felcsút, Fehérvár, netán Debrecen, esetleg Újpest! Hajrá Fudan Egyetem!
