Harcban égve
Jól látja Orbán Viktor: a háború aggasztja az embereket, közvetlenül azonban jelenleg az infláció érinti a családokat. Minderről Balatonalmádiban beszélt, a kormánypárti frakciók évadnyitó ülésén. Előtte pedig már kijelölték a következő időszak legfontosabb feladatát, amelynek jelszava: „Harcolni fogunk”.
Végre elemében van a miniszterelnök. A Magyarország szomszédságában dúló háború jó alkalom Orbán Viktornak, hogy kiélje harciasságát. Igaz, a viszonylag békés hazai és nemzetközi helyzet korábban sem akadályozta őt abban, hogy – szavakban – folyamatosan harcoljon – jobbára vélt – ellenségeivel, de lássuk be, az azért nem az igazi. Hiszen azok, akik nem éppen a hívei – és sajnálatosan még mindig sokan vannak ilyenek – némi joggal vethették szemére, hogy csak a tábor egyben tartására, a politikai küzdelem érdekében nevez ki (és meg) ellenségeket.
Természetesen a vezér és kijelölt megmondóemberei mindig pontosan megindokolták, miért is van szükség a harckészültség állandó fenntartására. Előbb jöttek a migránsok és el akarták venni megszokott életünket. Közben Soros György is kihasználta a helyzetet és igyekezett aláaknázni azt a rendszert, amelyet Orbán Viktor és csapata olyan gondosan épít immár több mint 12 éve. Aztán Brüsszel is bekapcsolódott ebbe a küzdelembe – már legalábbis a fideszes kommunikáció állítása szerint. Ráadásul itt van még a baloldalnak nevezett ellenzék is, amely ugyancsak fontos eleme a harcban égő kormányzati propagandának.
Mindezekkel szemben tartja – kezdettől fogva – kötelességének a miniszterelnök, hogy megvédje a nemzetet. Kétségkívül nehéz azonban fokozni a harci kedvet olyan közegben, amelyben legfeljebb csak virtuálisan támadnak, egyébként béke honol mindenütt, merre a szem ellát. Az Ukrajna elleni orosz agresszió tehát nagyon is jól jött az állandóan harcot hirdető Orbán Viktornak. A háború első szakaszában meg kellett óvni az országot. És ki lehet erre alkalmasabb, mint az éppen regnáló miniszterelnök. Ezzel és a békevágy hirdetésével meg lehetett nyerni az éppen aktuális parlamenti választást is. Csakhogy a kampány kezdetén nem lehetett tudni, hogy ilyen „szerencsésen” alakul a világhelyzet és a korábban elkezdett osztogatás így olyan mértékű lett, ami már alapjaiban rengette meg a gazdaságot is.
Most viszont tehát már valóban szakítani lehet a békét és biztonságot ígérő kampányszövegekkel és a harcot lehet a középpontba állítani. Nem véletlenül beszélt a miniszterelnök a kormánypárti frakciók évadnyitó ülésén arról, hogy több katonára van szükség és az ország védelmére kell készülni. Hiszen a háború elhúzódik, nem is látni a végét, viszont – az érvelés szerint – ez minden eddiginél fontosabbá tette a honvédség erősítését, miáltal majd a gazdaság is új erőre kaphat. Orbán Viktor és csapata nagyon bízik benne, hogy már senki sem emlékszik rá, a bajok jóval az orosz agresszió előtt kezdődtek és az ország jelenlegi helyzetét ugyan nehezíti, de semmiképpen sem okozza a háború.
Miközben pedig kiadták a sokoldalú védelem jelszavát, megjelent egy új, Orbán Viktornak nyilván nagyon kedves szlogen is: „Harcolni fogunk”. Na persze, csak áttételesen, de nagyon komolyan. A Facebookon megjelent képek mindegyikén a miniszterelnök látható, különböző helyzetekben, de azt sugallva, hogy ezt a harcot is ő vezeti, természetesen valamennyiünk, de legfőképpen politikájának hívei érdekében. Harcolni fog – ő és csapata – a recesszió ellen. Meg azért, nehogy a rezsi elvigye a családok teljes jövedelmét. Továbbá azért, nehogy visszaessen a családok életszínvonala. Valamint a munkahelyek megvédéséért is.
Van-e valaki ebben az országban, aki azt mondaná, hogy ezek nem fontos célok? Elképzelhető-e, hogy bárki is mindennek az ellenkezőjét akarná? (Leszámítva persze a migránsokat, Sorost, Brüsszelt és a baloldalt.) A magyarok – legyenek bármely párt hívei, bármilyen vallásúak, vagy éppen ateisták, nők, vagy férfiak – egyhangúlag mondhatják, hogy szívükből jelölték meg ezeket a harci feladatokat. A jelenlegi hatalom kommunikációja pedig most, végre valódi harcot hirdethetett.
Nem hiába ég harcban Orbán Viktor immár több mint harminc éve. Most eljött az ő ideje, nem (csak) kitalált ellenségekkel kell felvennie immár a küzdelmet. És nyilván az sem zavarja, hogy erre a harcra elsősorban az ő tevékenysége miatt van szükség, a háború legfeljebb csak ráerősített a folyamatokra.
Már csupán egyetlen kérdés maradt: mi jöhet még?
