Havi másfél milliót tesz Szijjártó zsebébe egy alapítvány
Érdemes volt átszervezni az egyetemek vezetését és az eddigi rektorok helyett kuratóriumokra bízni a szakmai munka irányítását. Ezekbe a kuratóriumokba ugyanis fontos emberek ülhetnek be, sokan közülük egykori, vagy ma is aktív kormánytagok, akik más bokros teendőik mellett, az egyetemek életében is konstruktív szerepet játszanak. Most Szijjártó Péterről derült ki, hogy a győri Széchenyi István Egyetemért Alapítvány kuratóriumi tagja, s bár kezdetben ingyen, térítés nélkül végezte ezt a munkát, ám mint vagyonbevallásában ő maga írta, júniustól havonta másfél millió forintot kap a munkájáért.
Szijjártó Péter, rengeteget utazik, egyik nap Magyarországon van, másnap már Szocsiból, a Nemzetközi Atomexpóról jelentkezik (egyedüli uniós politikusként vett részt a konferencián), szóval, van dolga, több is, mint elég. A lényeg azonban köztudottan a részletekben rejlik, ezért az Átlátszó szerkesztősége arra volt kíváncsi, hogy ennyi hivatalos elfoglaltság mellett mennyi ideje jut a kuratóriumi tagsággal járó feladatok ellátására. Kicsit konkrétabban: megdolgozik-e a pénzéért a külügyminiszter, vagy csak úgy zsebre vágja, a semmiért?
Utóbbi persze csak költői kérdés, eszünk ágában sincs feltételezni, hogy a sokoldalú külügyminiszter, aki a Covid tombolásának csúcspontján a szükségesnél nagyobb számú és többnyire használhatatlan lélegeztetőgépek beszerzésében is maradandót alkotott, mikor ér rá a győri egyetem ügyeivel foglalkozni.
Kiderült, hogy az alapítványnál nem vezetnek nyilvántartást az alapítványi tagok munkavégzéséről, ami persze nem jelenti azt, hogy az illetők ne dolgoznának meg a fizetésükért. Sok előkészítő- és háttérmunka teszi nehézzé, egyben széppé ezt a feladatot, legyen nekünk elég annyi, hogy Szijjártó – akárcsak Varga Judit a maga havi 1,4 millióját az Universitas Miskolcinensis Alapítvány elnökeként – nem a semmiért veszi föl. Egyébként pedig ne irigyeljük Szijjártót a magas jövedelemért, ahogyan a többi magyar családban, náluk is van helye a pénznek. Ott van neki a dunakeszi háza, amit majdnem tíz évvel ezelőtt az akkor még a mostaninál is fiatalabb politikus 167 millió forintért vásárolt. Az akkori értetlenkedésekre, vagyis, hogy miből telik ennyire fiatalon ilyen drága házra, megvolt a válasz: kölcsönökből és a szülői segédlettel vásárolta a dunakeszi házat, a felmenők egy élet dolgos munkájából keresték meg a rávalót. Egy ilyen ház fenntartása nem két fillér, aki lakott már valahol, tudja, hogy még a Szijjártóénál jóval kisebb lakásokban is mindig van valami javítani való.
Arról nem is szólva, hogy egy családi nyaralás sem olcsó mulatság. Főleg, ha az ember az Adrián ringatózik a szeretteivel, méghozzá egy olyan jachton, amelynek heti bérleti díja 60 millió forint. Márpedig Szijj László, a NER egyik kedvezményezettje épp egy ilyen drága jachtot bocsátott a Szijjártó család rendelkezésére 2020-ban. Épp abban az időben, amikor a Covid-járvány miatt Orbán Viktor meghirdette, hogy lehetőleg senki se utazzon külföldre, „több Balaton, kevesebb Adria”. Arra gondolni sem akarunk, hogy Szijj László jelentős kedvezménnyel, netán ingyen adta oda egy hétre a Szijjártó családnak a méregdrága jachtját. Ebben az esetben ugyanis ez maga volna a korrupció, mehetnénk panaszra a most felállított Integrációs Hatósághoz. (Ami, mint a napokba kiderült, egyelőre nem működik, az ajtók zárva vannak, telefonszáma, e-mail címe nincs.)
Korrupció tehát kizárva, marad az, hogy Szijjártóék kemény pénzeket pengettek ki Szijj milliárdosnak a luxusnyaralásért. Nem lehetett olcsó, és akkor még a drágaságról, vagy a rezsiköltségek emelkedéséről nem is beszéltünk.
Ne irigyeljük tehát Szijjártó és a többiek kirívóan magas jövedelmét, hiszen, ahogy a kiskeresetű magyar embereknél, náluk is minden forintnak megvan a helye.
