Ideje lecsapolnunk a mocsarat itt, Magyarországon
Úgy kellett Orbán Viktornak a brüsszeli korrupciós botrány, mint egy lottóötös. Nem kizárt, hogy pezsgőt is bontottak a Karmelita kolostorban, az viszont biztos, hogy a miniszterelnök nem habozott lecsapni a magas labdát. „Mindenki tudta, hogy Brüsszel tele van korrupciós ügyekkel, de most már olyan szintet ért el a dolog, hogy a rendőröknek is intézkedniük kellett. Ideje, hogy lecsapoljuk a mocsarat itt, Brüsszelben” – írta a Facebookon Orbán Viktor.
Mindezt annak kapcsán hozta a nyilvánosság tudomására a miniszterelnök, hogy vizsgálati fogságba helyezték Eva Kailit, az EP egyik – azóta leváltott – alelnökét, mert a gyanú szerint jelentős pénzösszeget és ajándékokat fogadott el a katari világbajnokság szervezőitől.
Ekkora mákja csak Orbán Viktornak lehet. Nem mellesleg, az utóbbi egy-két évet leszámítva, a miniszterelnöknek folyamatosan szerencséje volt: a világgazdaságban konjunktúra uralkodott, ömlöttek az uniós pénzek – az EU vezetői néhány éve még nem vették annyira komolyan a jogállamisági hiányosságokat, mint mostanában.
Ami Eva Kaili ügyét illeti: tisztességtelen, saját zsebre dolgozó politikusok, üzletemberek, hírességek mindenütt vannak. Magyarországon is van korrupció, az itteni mocsár lecsapolását azonban Orbán jelenleg nem tartja időszerűnek. Pedig, volna teendő idehaza is. Nem kevés, sok. Épp a napokban jelentették be, hogy megszüntették a nyomozást a Farkas Flórián vezette Országos Roma Önkormányzat (ORÖ) visszaéléseivel kapcsolatban. Mint ismeretes, a Híd a Munka Világába projektből – mely a cigányság felzárkózását lett volna hivatott elősegíteni – 1,6 milliárd forint tűnt el, vagy költődött az eredeti célokhoz nem kapcsolódó reprezentatív kiadásokra. A mocsár annyira ingoványos volt, hogy a kormány nem is kívánt tovább lépegetni benne, s a több mint másfél milliárdból 1,3 milliárdot visszafizettek az ORÖ helyett. Nem a saját zsebükből, a cechet – természetesen – a magyar adófizetők állták. A nyomozást viszont bizonyítottság hiányában lezárták. Ha valakinek nem volna világos: nem bűncselekmény, hanem bizonyítottság hiányában! Vagyis, hiába nyomoztak hét évig, nem találtak bizonyítékot arra, hogy a cigányság életének jobbá tételére szánt összeg máshol lelt gazdára, azaz, nem a felzárkózásra ment el a pénz, hanem reprezentatív kiadásokra. Jelzésértékű, hogy a hét évig tartó (sic!) nyomozás során az ügy főszereplőjét, a Fidesz-közeli Farkas Flóriánt ki sem hallgatták.
Csepp a tengerben – pardon: a mocsárban – ami az ORÖ körül történt. Hosszan sorolhatnánk a felháborító, gyanús ügyeket, amelyekből azért nem lett komolyabb botrány, mert Magyarországon az ügyészséget az a Polt Péter vezeti, aki korábban a Fidesz képviselőjelöltje volt, és jó kapcsolatot ápol a miniszterelnökkel. Ebből kifolyólag az sem véletlen, hogy a magyar kormánynak esze ágában sincs csatlakozni az Európai Ügyészséghez.
Mindez persze nem csökkenti Eva Kaili és társai „érdemeit”. Már csak azért sem, mert ezzel a vállalhatatlan korrupcióval mérhetetlen erkölcsi kárt okoztak az Európai Uniónak, s muníciót adtak az Orbánhoz hasonló populisták kezébe.
A brüsszeli korrupciós botrány azonban – bármennyire is kínos és kellemetlen –, nem annak a bizonyítéka, hogy az EU fővárosa tele van korrupciós ügyekkel, hanem azt mutatja, hogy Európában a korrupciót büntetik, elkövetőit felelősségre vonják. Miközben vannak olyan országok, ahol szintén ingoványos, bűzös a talaj, ám a vezetők nem a maguk, hanem a mások mocsarának lecsapolását tartják üdvözlendőnek.
