Keresztapa Magyarországon: Don Vétó Carmelito
Akik látták Francis Ford Coppola döbbenetes trilógiáját, azok talán később megértik, hogy miért jutott eszembe ez a kiváló alkotás. A családtagok és az őket körülvevő emberek a történet első szakaszában az alapító atyát, Don Vito Corleone-t szolgálják feltétel nélkül, majd az idő elteltével Michael, a legkisebb fiú veszi át a stafétabotot. Miközben összetartó olasz családként élnek – sok gyermek, közös ebédek, nagy ünnepségek –, a férfiak kegyetlen szabályok szerint és a legdurvább eszközökkel számolnak le alvilági üzleti riválisaikkal. Ennek persze a Corleone családban is van áldozata (a legidősebb fiú, Santino), de az eszközök ezután sem finomodnak. Az ereje teljében lévő Don Vito Corleone tekintélye megkérdőjelezhetetlen, parancsát csak végrehajtani lehet, bírálni nem. Minden megbízás, poszt, állás és üzleti lépés esetében az ő szava a végső, a döntő. Don Vito Corleone akkurátusan intézi az ügyeket, a család szolgálatában álló emberek pedig mindig elvégzik a piszkos munkát. Folyik a vér és gazdagodik a család.
Don Vito Corleone magyarországi megtestesítője nem lehet más, mint a közismert Don Vétó Carmelito. Az orvul lelőtt heves vérmérsékletű Santino magyar megfelelőjét még nem találom, talán a Fidelitas kérlelhetetlen tagjai között kellene keresnem. Az adoptált ír fiú (Tom Hagen – a család tanácsadója /consiglieri/) szerepére vannak alkalmas jelöltjeim, például a magyar miniszterelnök – pénzügyi és gazdasági – tanácsadói köréből, de az operatív törzs személyi állományából is kereshetünk megfelelő személyt. A középső fiú, az aranyifjú Federico „Fredo” Corleone itteni megjelenítése a legegyszerűbb, hiszen erre több politikai szupersztárunk is alkalmas: a győri szex-virtuóz, a brüsszeli ereszmászó és a helikopterező Tony Rogano egyaránt szóba jöhet. Michael Corleone – a legkisebb fiú és a későbbi családfő – sokat tanult apjától: az ellenfelekkel ő is kegyetlenül leszámol.
Korosodva már lassan pénzügyi befektetőként és nagyvonalú adományozóként tartják számon, és nem olasz maffiózóként. Konszolidált életet él, elegáns öltönyökben jár, felkészülten tárgyal, de végső soron ugyanolyan kegyetlenül bánik el a versenytársakkal, mint az édesapja. A magyar Michael Corleone-t még nem látjuk, de már biztosan köztünk van. Vélhetően csak akkor ismerjük meg a hatalom örökösét, amikor Don Vétó Carmelito a nyugdíj mellett dönt. A filmbeli Don Vito visszavonulása után, idős emberként, az unokájával való játék közben vesztette életét, fia Michael Corleone, a lánya tragikus halálát követően magányosan, egy szicíliai kis faluban hal meg.
Hogy mindezt miért írtam le? Mert sorsfordító kérdésekben – leszámítva a kegyetlen gyilkosságokat – a filmen látottakéhoz hasonló módon születnek döntések Magyarországon. A rettegett magyar keresztapa – politikai testőrei és szolgái által védve – egyedül hozza meg határozatait, amelyek helyességét nem célszerű kritizálni. Aki környezetében ezt mégis megteszi, azt azonnal kitaszítja a familiáris és üzleti érdekkörből, és a személyes bosszú sem áll távol tőle. A családon kívüli bírálóit jobb esetben semmibe veszi, rosszabb esetben egzisztenciálisan ellehetetleníteni őket.
A filmmel ellentétben, Magyarországon vér nem folyik, viszont a gyanús eredetű pénztömeg itt is gazdagítja a szélesebb értelemben vett családi kasszát. Csak az részesülhet az elkonfiskált javakból, aki alázatosan szolgálja az alapító atyát. Az égi kávéházból Don Vito Corleone érdeklődéssel nézi magyarországi követőjének vagyon- és befolyás-szerzési gyakorlatát. Az is lehet, hogy néha elhúzza a száját és halkan felsóhajt: ezt még én sem mertem megkockáztatni!
