Kettős mérce
A nyíltan kormánypárti mandiner.hu egyik bértollnoka (Bokor Gábor) nem bírta tovább a feszültséget, és jegyzetében – meglehetősen gúnyos hangnemben (és otromba módon) – azokat az ellenzéki politikusokat kritizálta, akik az árvízvédelmi tevékenységüket megörökítették és azt a közösségi média felületein közzétették. Van, aki az öltözékéért kapott hideget-meleget Bokortól, van, akinek az volt a bűne, hogy szendvicseket készített a gáton dolgozóknak és csak utána fogott lapátot, de az is bűn volt, ha valamelyikük a – zsákolási szünetben – a Dunaferr dolgozóinak érdekéiért állt ki. Az itt meg nem nevezett ellenzéki politikusok közös gaztette, hogy fényképeket és video-felvételeket készítettek és – egyébként közérdeket szolgáló - tevékenységükről tájékoztatták a nyilvánosságot. Pozitívum tehát nincs, csak olcsó magamutogatás – legalábbis Bokor szerint. Írásának utolsó – összegző jellegű – mondatait teszem itt közzé: „És mi a tanulság? Az ma nincs. Aki segít, nem posztol, hanem végzi a dolgát, ők tiszteletet érdemelnek, köszönjük a munkájukat! Az ingyenélő lájkvadászok és politikai haszonlesők meg tehetnek egy szívességet – no, nem a gátakon.” A jegyzet többi része miatt nem ragadtam volna klaviatúrát, de ez a summázat a gép elé ültetett.
- Szentkirályi Alexandra (miniszter feleség), főállásban a Fidesz budapesti vezetője, a Homokzsákok Nagyasszonyaként folyamatosan osztja az észt a gátakon, úgy kampányol, mintha most jönnének az önkormányzati választások. Akkor visszalépett, most meg bele a sártengerbe. Melósnak álcázva magát, oktatja az ellenzéki politikusokat, háttérben az áradó Duna.
- Aztán megnéztem Menczer Tamás úr szereplését (Facebook bejegyzés, 2024. szeptember 18., délelőtt): „Dunabogdányban Istvánnal töltöttük a zsákokat. Remek segítőtárs volt, köszönöm! Együtt sikerülni fog!” (fotó kézfogással) Most akkor ő segít, vagy csak posztol?
- Bobó honvédelmi miniszter (Alexandra asszony daliás férje) egyenruhát öltött és az elismerésre méltó munkát végző katonák közé „keveredett”. Ez a szokatlan helyzet annyira megzavarta, hogy nyúlfarknyi sajtótájékoztatóján egy értékelhető mondat sem hagyta el a száját (katonai járművek megnevezésével próbálkozott, teljesen sikertelenül). „Veszélyben összefog a magyar” címet viselő videója Facebook oldalán most is megtekinthető. Most akkor ő egy szimpla lájkvadász, esetleg egyenruhába bújt pozőr?
Tanulság: „Amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek" – jól ismert közmondás, és ahogy ez lenni szokott, igaz is. Amit szabad a kormánypárti hatalmasoknak, nem teheti azt ellenzéki politikus vagy aktivista. Egyébként meg az a véleményem, hogy pártállástól függetlenül, köszönet mindazoknak, akik védik a gátat. Példát mutatnak, lelkesítenek, ösztönöznek. Nálam nagyon belefér, hogy ismert közéleti szereplők fizikai munkavégzés közben megszólítanak bennünket: hívnak és buzdítanak. A mai világban a kép és a hang az úr, természetes, hogy alkalmazzák a modern eszközöket. És ha ezeknek a megnyilvánulásoknak politikai célja/haszna van, hát legyen.
A szerzőt vélhetően az bosszantja, és az inspirálta jegyzete írására, hogy az eddig gyorsreagálású akciócsoportként működő kormányzati propagandacsapat elkényelmesedett és először nem az árvízről, hanem Arnold Schwarzenegger és Orbán Viktor budapesti találkozójáról adott hírt. A jól fizetett és újságírónak álcázott Fidesz- brigadérosok lemaradtak a sorsdöntő „meccs” első meghatározó pillanatáról, a „kezdőrúgásról” és még most sem találják a labdát. Ettől aztán Bokor úr (és társai) bevadultak, és gyorsan nekiugrottak a gátakon tiszteletre méltó munkát végző ellenzéki képviselőknek. Szandival, a férjével és M. Tamással mégsem húzhatnak ujjat! Ők csak szelfizzenek nyugodtan tovább, nekik szabad.
