Ki lopja el a pénzünket?
Félek leírni, mit is gondolok Orbán Viktor brüssszeli videoposztjáról, noha a rágalmazást, mint büntethető sajtómegszólalást a Fidesz már kivette a btk-ból. De talán már e kis jelzés is elegendő ahhoz, hogy olvasó tisztában legyen a magyar miniszterelnök mondandójával.
Kedvem lenne durvább kifejezéseket is használni, de hát ki a fenének kell, hogy meghurcolják kormánypárti trollok, vagy netán maga a kormányfő. Egyenlőtlen harc lenne, pedig hát harcról nem is beszélhetünk; egy újságírónak legfeljebb annyi esélye van, hogy talál magának felületet gondolatai közzétételére, ami – ha meg is teszi – hatástalan marad. Hatástalan már abban az értelemben, hogy bármi változást el tudna érni, befolyással lenne a társadalmi folyamatokra, az emberek zömének véleményére.
Most is, az ominózus megnyilatkozás; nyilván nagyon sok emberhez eljuttatták a média kilencven százalékát birtokló sajtómunkások, természetesen kritikai megjegyzések nélkül. Vagyis olyan tónusban, hogy a kormányfőnek csakis igaz állításai lehetnek. Pedig…
De egyelőre mi is csak annyit tegyünk, hogy ideírjuk Orbán Viktor állításait, röviden, tétel-szerűen.
- Brüsszel – értsd az EU csúcs résztvevői – fel vannak zúdulva.
- Mindenkit az foglalkoztat, hova lettek az unió pénzei.
- Csődbe vitték az EU vezetői a szervezetet.
- A pénzt, nagy eséllyel, Ukrajnának adták oda.
- Nem tudnak vele elszámolni.
- Minden bizonnyal a mi és a lengyelek pénze landolt Ukrajnában.
- Fel kellene tenni a kérdést: hol a pénz?
Nos, kezdjük ezzel az utóbbival. Halmai Katalin, a Népszava brüsszeli tudósítója az EU csúcsot követő sajtótájékoztatón feltette a kérdést Von der Leyen elnök asszonynak: érkezett-e a magyar miniszterelnöktől, vagy bárki mástól ilyen kérdés hozzá. A válasz szerint: nem. Már csak azért sem, mert a Tanács minden tagja pontosan tudja – hiszen közösen szavaztak róla –, hogy a lengyelek és a magyarok pénze elkülönített számlán van, és azonnal meg is kapják, ha teljesítik az EU által megkövetelt normákat. Vagyis: ha Magyarország már holnap bizonyságot tesz arról, hogy a huszonhét szupermérföldkő teljesítve vagyon, azonnal hozzájut a pénzéhez. Mindebből az is következik, hogy Orbán ott, ahol kellett volna, ahol helye lett volna, nem tette fel ezt a kérdést. De miért is tette volna, ha egyrészt Orbánnak naprakész ismeretei vannak mindenről, másrészt nyilván nem fog házhoz menni… a pofonért, nem fogja magát kitenni annak, hogy huszonhat más állam-, vagy kormányfő jelenlétében kioktassák.
Viszont akkor itt áll előttünk a kérdés: miért tesz velünk ilyet a magyar vezető? Miért akar bennünket félrevezetni? Merthogy félre akar, az egészen nyilvánvaló. Persze egyszerű választ adni erre a dilemmára is: azért, mert egy-egy ilyen gondolat-futam tökéletesen képes félrevezetni az információs sötétségben tartott magyar társadalmat. Azt a társadalmat, amely fenntartások nélkül elhiszi, hogy a szankciós hatások csak nálunk okoznak kiugró inflációt, hogy a szomszédban dúló háború miatt lassacskán hadigazdálkodásra kell átállnunk, illetve kizárólag rendeleti kormányzással lehetséges orvosolni a bajokat – de lám, így sem sikerül –, és hogy a brüsszeli bürokratáknak, a migránsoknak, meg az itthoni, az EU-ban áskálódó ellenzéknek köszönhetjük a súlyos válságot. Illetve, akarom mondani a válság-jeleket, hiszen válság az nincs. Ha a kormányra hallgatunk, itt most is prosperál a gazdaság, minden problémát megoldunk, az emberek boldogok, a kormány, védi a családokat, a nyugdíjasokat, meg úgy általában mindenkit. (Kivéve a dollárbaloldalt, amely immár bizonyítottan hazaáruló, pénzmosó, csaló, bűnöző – egyik kifejezés sem törlendő…)
Visszatérve az elejére: mondjuk ki tehát bátran, hogy Orbán… na, csak lassan a testtel, ne olyan bátran, szóval mondjuk ki: Orbán nem mond igazat.
- Brüsszel nincs felháborodva.
- Orbánon kívül senkit nem foglalkoztat, hol vannak az EU pénzei, mert mindenki tudja.
- Nincs csőd az EU-ban, nem is vitte senki csődbe a szervezetet.
- A pénzt nem adták oda Ukrajnának.
- Minden fillérrel el tudnak számolni, hisz' erre ott megvannak a működő ellenőrző mechanizmusok.
- Nem landolt sem a lengyelek, sem a magyarok pénze Ukrajnában.
- A kérdést nem kell feltenni, mert csak kellemetlen helyzetet teremtene, pestiesen úgy mondanánk: égő lenne Orbán számára.
Viszont, ha már így bizonyítottuk, hogy a miniszterelnök – újra finoman – manipulált, akkor vajon miért tette?
Nos, azért, mert nem fél a lebukástól, a többséghez a cáfolatok nem jutnak el. Ugyanakkor kommunikációs szempontból három célnak is megfelel. 1. A saját céljainak megfelelőn befolyásolja a hazai közvéleményt. 2. Folytatja Brüsszel, az EU elleni hadjáratát. 3. Tovább erősíti az ukránok elleni hangulatot. És ha ezt a hármas célt teljesíti, már megérte félrevezetni a magyarokat. Mert tudja: a magyarok buták, tájékozatlanok, könnyen becsaphatók.
Ez kérem ilyen egyszerű. A videoposzt sem szolgált mást: egy politikai kommunikációs termék, amely kizárólag belpolitikai célokra készült. Ez megy tizenhárom éve, és ki tudja még mennyi ideig.
Amúgy pedig: az EU eddig juttatott pénzei ott lapulnak a NER zsebében. De ezt is csak halkan, óvatosan mondtam, nehogy már szülessen egy lex Hírklikk…
