Konzultálok a miniszterelnökkel
Orbán Viktor a Kossuth Rádió Jó reggelt, Magyarország! című műsorában bejelentette, hogy jön az újabb nemzeti konzultáció, mégpedig azért, hogy a kormány „magabiztosan és kellő erőpozícióból tárgyalhasson Brüsszelben akkor is, ha orkánszerű ellenszélben kell ezt tennie... Nem babra megy a játék, komolyra fordultak a dolgok” – mondta a miniszterelnök, ezért azt fogja javasolni, hogy legyen egy újabb nemzeti konzultáció. Szerinte most is van 10-11 komoly kérdés, amiben az embereknek lehetőséget adnak, hogy elmondják a véleményüket, s ezzel létrejön „egy nagy támogatottság a kormány mögött."
A magam részéről maximálisan támogatom a nemzeti konzultáció ügyét. Különös tekintettel arra, hogy ha jól emlékszem, a kérdések mellé levelet is szoktunk kapni a miniszterelnöktől. Ebben a levélben Orbán Viktor arról tájékoztat bennünket, hogy „mi, magyarok 2010-ben úgy határoztunk, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntéseket hozunk.”
Rendben van, miniszterelnök úr, beszéljük meg ezt is. Ha már semmi mást nem beszéltünk meg az elmúlt években. Merthogy Önök velem sem 2010-ben, sem soha máskor nem egyeztettek arról, hogy lenyúlják a magán-nyugdíjpénztárakban tartott megtakarításainkat. Hogy szétosztják a földeket, a trafikokat, a kaszinókat a csókosaiknak, bedöntik a forintot. Nem volt szó arról, hogy az Önök gyerekei a saját lábukon fognak állni. Hogy lebontják a jogállamot, megszállják ügyészséget, a bíróságot, a költségvetési tanácsot, kisajátítják a tájékoztatást és évi 140 milliárd forintért nézhetetlen hazugsággyárrá alakítják a közmédiát.
Olcsó államot ígértek a magyaroknak miniszterelnök úr, ehelyett minden eddigi kormánynál többet költenek miniszterekre, államtitkárokra, helyettes államtitkárokra, miniszteri biztosokra, megbízottakra, kancellárokra – minden rendű és rangú csicskásokra. Repülőgépes utazásokra, jachtos nyaralásokra.
Mi, magyarok, nem határoztunk arról, hogy Önök lebutítják az oktatást, az egészségügyet, a kultúrát, s hogy számolatlanul építenek stadionokat. Nem állapodtunk meg arról sem, hogy a kormány és különösen annak vezetője, szabadságharcot vív a nevünkben. Összevesznek mindenkivel, akivel eddig jóban voltunk, új barátokat keresnek a mesés keleten, mintha nem volna e derék despoták nélkül is épp elég bajunk.
Nem állapodtunk meg abban sem, hogy egy múltba néző, árvalányhajas, hátrafelé nyilazó, leharcolt országot hagynak a gyerekeinkre. Akik persze nem kérnek ebből, és aki csak teheti közülük, már a messzi távolból figyeli a kormányzásnak csúfolt ámokfutást. Nem volt szó arról, hogy visszavezetik Magyarországot a középkorba, főispánok lesznek és vármegyék. Nem állapodtunk meg abban, hogy Önök egy bezárkózó, minden idegenben ellenséget látó, önmagával és saját démonaival harcoló országot építenek.
Nem volt szó arról, hogy átírják a múltat, elhazudják a jelent és ellopják a jövőt.
Ki és mikor bízta meg Önöket azzal, hogy csókosaik betegre keressék magukat, hogy az ország vagyonának egyharmada egy százalék kezében összpontosuljon?
Nem állapodtunk meg semmiben, és Önök azt sem tartották be. Ez az igazság, miniszterelnök úr, minden más csak mellébeszélés, maszatolás. Magyarul: hazugság.
Biztosan bennem van a hiba, amiért még emlékszem arra, mit mondott 2010-ben, néhány héttel a választások előtt egy Abonyban tartott lakossági fórumon a Fidesz akkori alelnöke, Pokorni Zoltán. Azt mondta: „mindenkinek meg kell értenie, hogyha kormányra kerülünk, nincs több lopás. Annak, aki először belenyúl a kasszába, le lesz vágva a keze.”
Rég volt, igaz se volt.
És most, bocs, mi volna az a 10-11 kérdés, amelyekről konzultálni szeretne velem?
