Kormánymédia: hazugságok és helyreigazítások
2019 februárjában Gulyás Gergely kancelláriaminiszter a Magyar Hírlapnak adott interjúban arról beszélt, hogy a jó újságírók a jobboldalon dolgoznak, majd hozzátette: ezen az oldalon újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent. Hogy ki mennyire jó újságíró és milyen morális magaslatokon áll, azt szerencsére ma még nem a politikusok, hanem az olvasók döntik el. Az viszont tény, hogy a kormányhoz közeli média nemigen dicsekedhet a miniszter által említett morális fölénnyel: a kormányhoz közeli médiumok 2017 és 2021 között hozzávetőlegesen 400 sajtópert veszítettek, miközben a kormánytól független sajtótermékeket ezen időszak alatt mindössze 40 alkalommal kötelezték helyreigazításra.
Nemrégiben a TV2 Tények című műsorának nézői szembesülhettek azzal. hogy a hírműsor még 2019-ben valótlanul állította, hogy vetélytársa, az akkor még RTL Klub néven futó csatorna fogadja a korábban visszautasított kormányzati hirdetéseket. Abban sem mondtak igazat, hogy a konkurens kiszervezte a hirdetéseit külföldre, hogy ezzel több száz millió adóforinttal kevesebb adót kelljen fizetniük.
2022 decemberében ismét füllentésen kapták a kormányhoz közeli TV2-t. Akkor Varga Zoltán, a Central Media Zrt. tulajdonosa, nyert pert ellenük: a csatornának helyreigazítást kellett közölnie, amiért valótlanul állította, hogy Varga wellness-központot vagy sportközpontot építene a János-hegyen, természetvédelmi területen, és hogy közreműködött a kérdéses ingatlant korábban tulajdonló cégben. 2021 december a Hintalovon Alapítvány nyert pert a kormánymédia ellen, a jogerős ítélet szerint ugyanis – több kormányhoz közeli sajtótermék állításával ellentétben – nem terjesztett LMBTQ-propagandát óvodákban. 2021 júliusában a PestiSrácok Fekete-Győr András ellen bukott el egy helyreigazítási pert, a kormánypárti portál ugyanis azt állította, hogy a Momentum akkori elnöke kinézett egy lakást magának a Várban. Ez azonban nem volt igaz.
Csak néhány kiragadott példa a számos – nem félreértésből, figyelmetlenségből, hanem előre megfontolt szándékkal elkövetett – hazugság közül. Az Átlátszó kikérte a helyreigazításokkal kapcsolatos adatokat a Fővárosi Törvényszéktől, innen tudjuk, hogy 2017-ben 84 helyreigazítási pert vesztett a kormányhoz közeli média, 2018-ban 109-et, 2019-ben 73-at, 2020-ban 57-et, 2021-ben pedig 54-et, ám a hazug közlések ennél minden bizonnyal számosabbak. Sok közszereplő ugyanis nem tartja fontosnak, hogy jogi úton szerezzen érvényt igazának. (Itt érdemes megjegyezni, hogy a független sajtó ugyanezen öt év alatt 40 pert vesztett el részben vagy egészben, vagyis tizedannyit, mint a Fidesz-média.)
Amikor, ahogyan a bevezetőben említettük, 2019 februárjában Gulyás Gergely a Magyar Hírlapnak arról beszélt, hogy „reményei szerint a jó újságírók a jobboldalon dolgoznak”, valamint, hogy „ezen az oldalon újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent”, akkor Varga Istvánnak, a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (ismertebb nevén: KESMA) azóta menesztett kuratóriumi elnökének szavaira reagált. Varga úr ugyanis 2019 februárjában egy békéscsabai helyi tévében – némileg meglepő módon – arról beszélt, hogy a kormánnyal szemben kritikus sajtó igényesebb és jobb minőségű, mint a kormánypárti sajtótermékek, ő pedig nem azt szeretné látni, hogy „minden szép és jó, és mindenki jól szerepelt, és a kormánynak csak hibátlan döntései vannak”.
Kocsis Máté, aki azóta a Fidesz frakcióvezetőjévé küzdötte fel magát, teljes mellszélességgel a kormánypárti sajtó védelmére kelt és bocsánatot kért a Fideszt támogató sajtómunkásoktól Varga István szavaiért. Kocsis a PestiSrácok által közölt levelében a többi között a következőket írta: „Méltánytalan és valótlan, amit Varga István egykori képviselőtársam Önökről mondott. Mindemellett valótlan, és ezáltal sértő is Varga István állítása, mert az igényesség és az intellektuális fölény már akkor is az Önöké volt, amikor létszámukban messze elmaradtak a posztkommunista és liberális kollégáiktól... Az önök értékalapúságáról már nem is beszélve, amely a nemzeti oldal számára folyamatosan zsinórmértéket, támaszt jelent.”
Az elvesztett sajtóperek tükrében nem nehéz megállapítani, hogy igencsak szürreális morális fölényről, valamint „értékalapúságról, zsinórmértékről, igényességről és intellektusról” beszélni. Felvetődik viszont a kérdés, hogy a sértetteknek érdemes-e helyreigazításhoz folyamodniuk, amikor tudvalevő, hogy a bíróságok csak hónapok, de gyakoribb, hogy évek múltán szolgáltatnak igazságot és marasztalják el a hazugságon kapott sajtótermékeket. Akkor, amikor már értelemszerűen kevesebbeket érdekelnek a hazugnak bizonyult állítások. A valótlanságok ugyanis legtöbbször éles helyzetben, jellemzően választási kampányok idején kerülnek nyilvánosságra, vagyis, az igaz tényállítást gyakran csak nyomokban tartalmazó újságcikkek, televíziós adások megjelenésükkor jobban hatnak az emberek gondolkodására, mint az évekkel később megjelent helyreigazítás, amikor már szinte senki sem emlékszik az eredeti kijelentésekre, és majdhogynem érdektelen, hogy ki mit mondott valamikor.
Látszólag tehát nem igazán „üzlet” az igazságért pereskedni, de hosszú távon mégis kifizetődő és van értelme, Nem a helyreigazítás mellett sokszor megítélt „fájdalomdíj” miatt – ezt ugyanis az érintett sajtótermékek könnyedén kifizetik –, hanem mert a hazugságon kapott médiumok fogyasztóiban – ha lassan is, de előbb-utóbb – tudatosul, hogy amit olvasnak, látnak és hallanak, azt nem kell mindig készpénznek venni.
