Libernyák baloldali konzervatív vagyok
Azt hiszed, ez azt jelenti, hogy megőrültem? Hát nem! Csak megpróbálok olyan európai demokrata lenni, aki elfogadja az összes fontos alapelvét az európai, vagy talán pontosabban, a nyugati demokráciának.
Még évekkel ezelőtt megírtam, hogy liberális baloldali konzervatív vagyok, csak sajnos az eredeti cikk már nem érhető el az interneten. Ráadásul ma már liberális helyett libernyákot kell írni, mert újmagyarul ez a megfelelő kifejezés.
Szóval, már libernyák baloldali konzervatív vagyok. A magyarázatot kezdjük azzal, hogy egy jól működő nyugati demokráciában a különböző politikai irányzatok „csak" vetélytársakat látnak egymásban, nem háborúban kivégzendő ellenfeleket. Már csak azért sem, mert a történelmi fejlődés során, mindegyik alapvető politikai eszmerendszer legfontosabb elveit és követeléseit elfogadta a másik két irányzat csakúgy, mint a társadalom döntő többsége.
Kezdjük talán a liberálisokkal libernyákokkal: az, hogy liberális, egy normális országban nem szitokszó, ezt csak a magyar illiberális rendszer próbálja azzá tenni. Azt jelenti: szabadelvű. A nyugati demokráciák rég elfogadták és ma már többnyire természetesnek veszik azokat a szabadságjogokat, amelyeket eredetileg jórészt a liberális pártok harcoltak ki. Egy valódi polgári társadalomban nem lehet kérdéses az emberek jog előtti egyenlősége, a hatalmi ágak megosztása, a hatalmi ellensúlyok működése. Ezekért ma már a komolyabb baloldali és konzervatív pártok is kiállnak, ők is védik a liberális (azaz szabadelvű) demokráciát. Ennek érdekes módon, abban is szerepe van, hogy a legtöbb nyugati államban csökkent a liberális pártok súlya, mivel főbb követeléseik már rég teljesültek.
Bezzeg nálunk a fülkeforradalom óta, ezzel ellentétes a tendencia, Orbán Viktor maga is rendszeresen az illiberális (azaz NEM szabadelvű) állam kiépítéséről beszél, újabban pedig – némi nyelvújítással – libernyákozik. Sajtómunkásai pedig már az agyatlan zsidózással is összemossák a „libsizést". A balliberális jelző mantrázása is igen megtévesztő, hiszen a baloldali és a liberális nézetek elég különbözőek – főleg ami a gazdaságot illeti.
A baloldal meg kiharcolta a munkások jogait, például a nyolc órás munkaidőt, elfogadtatta a jóléti állam eszméjét, a társadalombiztosítást és annak kiterjesztését az egész társadalomra. A társadalombiztosítást egyébként először a markánsan jobboldali Bismarck vezette be, de éppen azért, mert ki akarta fogni a szelet a szociáldemokraták vitorlájából. A jóléti állam széles körű elfogadásához szintén valami hasonló járult hozzá: a jobboldal is támogatta a kiépítését a hidegháború idején, mert el akarta kerülni, hogy az alsó társadalmi rétegek vonzónak lássák azt, ami a szocialista országokban történik. Mára a normális országokban a társadalombiztosítás és a jóléti állam valamennyi nagy párt által elfogadott megoldás. Más kérdés, hogy a mértékéről, a konkrét lépésekről késhegyig menő viták lehetnek.
Magyarország „természetesen" nem ilyen normális ország... Itt megszüntették a társadalombiztosítást, ami azt jelenti, hogy a nyugdíjjárulék évtizedeken át történő fizetése nem jár semmilyen joggal, az ma már csak egy különös adó, és a kormány azt csinál vele, amit jónak lát. Magyarán: a nyugdíj ma már nem jár, hanem csak adható. Az ingyenes, mindenkinek járó jó egészségügyi ellátásnak is vége, aki nem tudja megfizetni a magánrendeléseket, vagy nincs pénze legalább a zsebbe csúsztatandó borítékok rendes kitömésére, az úgy is járt. Az Eurostat szerint, Orbániában évente tízezrek azért haltak meg, mert nem kaptak megfelelő orvosi ellátást. A halálozások 41,5 százalékáról van szó! Orbán tehát gyakorlatilag egy tömeggyilkos.
A Kedves Vezető persze maga is elismeri, hogy ezen a téren szembefordult az alapvető európai eszmékkel, hiszen ő rendelte el a társadalombiztosítás kihagyását az alaptörvényből, ő dicsekedett a mesés Keleten azzal, hogy nálunk sikerült alacsonyan tartani a béreket, ő beszélt többször is arról, hogy szó sem lehet jóléti államról. Ja, és egyfajta modern jobbágyságot hozott létre a közmunka átalakításával. A közoktatást is szétverik, a kormány olcsó szakmunkásokat akar képezni. Mindezt még kiegészíti a baloldal és a libernyákok nemzetellenesnek való beállításával.
A konzervatívok, a jobboldal alapvető értékeit is elfogadta a másik két irányzat, ilyen a hagyományok tisztelete, a patriotizmus (tehát nem a nacionalizmus), a polgári berendezkedés és a szabadpiaci kapitalizmus.
A Fidesz magát ilyen pártnak hazudja, de ez csak megtévesztő manőver. A Centrális erőtér nem európai értelemben vett jobboldal, hiszen kívül áll a demokratikus közösségen, szembehelyezkedik az európai eszmékkel. Ma Magyarországon nem a libernyákok, a baloldal és a jobboldal között húzódik a frontvonal, hanem a demokrácia hívei és a diktatúrát építő, a szervezett lopást állami rendszerré alakító párt között.
A Kárpátok új Géniusza miközben konzervatívnak hazudja magát, valójában a keleti önkényuralmi rendszerek, sőt, a horthyzmus és a fasizmus módszereit használja a minél nagyobb hatalom kiépítése érdekében. Nyilván ezt sem elvi meggyőzödésből, hanem számításból, érdekből. Ilyen rossz emlékű módszer a nacionalizmus és az idegengyűlölet erősítése és összekapcsolása a szociális demagógiával, a gyülölet-kampányokkal és az összeesküvés-elméletekkel (lásd sorosozás, háttérhatalmak emlegetése).
Egy általam igen tisztelt úr mesélte nekem, mit is mondott neki Orbán Viktor a 90-es évek közepén, egy háttérbeszélgetésen. Megkérdezte ugyanis tőle, mégis miért váltott olyan hirtelen a radikális liberális nézetekről a jobboldalra. Mire azt az egyáltalán nem elvi választ kapta, hogy azért, mert azon az oldalon, ahol addig volt, soha nem lett volna esélye arra, hogy miniszterelnökké váljon...
Abból pedig, amit a címben írtam magamról, nem lehet arra következtetni, hogy melyik demokratikus pártra szavaznék a legszívesebben. De ennek ma nincs is igazán jelentősége. Az a lényeg, hogy elutasítom a NER-t.
