Magyarázat mindenre – hülyéknek

Hiába érkezik meg ugyanis postán minden választó számára, voltaképpen soha nem derül ki, hogy ténylegesen kik milyen választ adtak, illetve, hogy mit gondolnak azok a milliók – a többség –, akik nem küldik vissza a konzultációs ívet. Igaz ugyan, hogy legutóbb kiplakátoztak – megint milliókért – egy számot, amely szerint 97 százalék támogatta a kormányt – amúgy: miben? –, de persze ez a szám is manipuláció volt, hiszen nem az ország 97 százalékáról volt szó, hanem az aktívak 97 százalékáról. Vagyis: a választó korú emberek többsége, mondjuk a nyolcvan százaléka nem küldött vissza semmit.

De lépjünk tovább, és rögzítsük azt is, hogy ez minden, csak nem konzultáció. A hitleri Németország ötlete és gyakorlata volt ez a megkérdezem a népet módszer, ám lehetőleg úgy, hogy a kérdésekre csak egyféle választ lehessen adni. Ócska propaganda módszer ez, de alkalmas arra, hogy olyan kommunikációt építsenek rá, mintha ez a kormány tényleg kíváncsi lenne az emberek véleményére, és azt lehessen hangoztatni – itthon és külföldön egyaránt –, mi csak azt tesszük, amit a társadalom többsége akar, és azt is: mi vagyunk az egyetlen ország, ahol az emberek véleményére alapozva kormányozunk. Miközben mi vagyunk az egyetlen, demokratikusnak kikiáltott ország, ahol még egy valóságos népszavazást sem enged a hatalom. 

Viszont így fennmarad a nyitó kérdés: mi ez most? Mire költ el megint milliárdokat a kormány? Persze önmagától adódik a válasz: kampányra. Bő fél év múlva választások lesznek, európaiak és hazaiak, egyben (ez már igazi Fidesz-találmány). Ha viszont választási kampány, akkor ezt miért a kormány csinálja? Miért nem a párt pénzét költik rá? Ja, hogy eljátsszák nekünk, hogy a kormány kíváncsi az emberek véleményére: és ezt kötelességünk elhinni, elfogadni? 

Most nyitok egy bekezdést, úgy is mondhatnám: teszek egy kitérőt. Túl a különböző sajtótájékoztatókon, politikusi bírálatokon, vajon miért nem fordul bírósághoz, vagy ki tudja kihez az ellenzék valamennyi pártja? Együtt és külön-külön is. Jó, tudom, hogy minden hatóság, a választási bizottság, rendőrség, ügyészség, alkotmánybíróság a Fidesz kezében van, a döntéseket tehát borítékolni lehet, mégis: foglalkozzanak a kérdéssel, találjanak ki hamis válaszokat. Ha ezt megteszik, tovább lehet lépni nemzetközi szintre, de ha minden eredménytelen, akkor is: fel lehetne nyitni néhány ember szemét, tudatosítani: mocskos, sőt aljas manipuláció folyik ebben az országban, ráadásul a mi pénzünkön. A mi pénzünket költi a hatalom arra, hogy becsapjon bennünket. De itt lezárom a bekezdést, mert úgysem fog történni semmi, dohogunk, cikket írunk, leírjuk a sajtótájékoztatók szövegeit (jó esetben), aztán megyünk tovább. Dühöngünk a hatalom újabb és újabb mesterkedésein, hazugságain.

Itt vagyok tehát újra ennél a mostani micsodánál. Az olvasóink zöme nyilván találkozott a kérdéseknek álcázott állításokkal. Azon állításokkal, amelyek mind Brüsszel ellen fogalmazódtak meg. Illetve nem pusztán Brüsszel, Ukrajna ellen is. Azt állítottam: a kérdőív valójában a júniusi EP-választási kampány része. Ahol nyilván tarolni szeretne a Fidesz és ezért ellopja a közpénzt erre az akcióra. De ha a kormány – a kiküldött szövegből ez egyértelműen következik – minden idegszálával, minden mondatával az unió ellen hangolja a népet, akkor – valójában, a formál logika alapján –, azt akarná elérni: senki se menjen el szavazni, mert az EU csak kárt okoz nekünk, élén van der Leyennel, a Bizottság elnökével, akit még ki is plakátoztak, mint annak idején Junckert, olyan személyként, aki árt a magyaroknak. A Fidesz viszont ezt nem akarja, mármint, hogy kevesen, vagy senki ne szavazzon, épp az ellenkezőjét akarja. Abban a hamis hitben, hogy minden országban előretör a szélsőjobb, és akkor Orbán akarata érvényesül majd az európai parlamentben. Ez elég egyértelmű butaság, mert ha meg is erősödik egy-két országban a szélsőség, összességében jelentős változás nem várható – az Európai Tanácsban egyelőre semmilyen –, akárhány mandátumot is szerez itthon a Fidesz. 

Változatlan tehát a kérdés: mi akar már megint Orbán Viktor? Kinek üzeni, hogy nem táncolunk úgy, ahogy az EU akarja? Hát az ő szélsőséges választóinak üzen. És üzen persze az Európai Bizottságnak is – hazugságokat állítva róla –, hogy lám, én ezt most is megtehetem veletek, úgysem tudtok velem mit kezdeni. És tényleg nem. Legfeljebb még kevesebb esély nyílik az uniós pénzek érkezésére. No de mi van, ha nem jön pénz? Orbán majd felvesz drága hiteleket, a majdani törlesztés már nem az ő dolga lesz. (Megjegyzem a hazug állítások miatt is lehetne talán perelni, helyreigazítást követelni, vagy bármi mást; erre vannak a jogászok. Csak kellene végre valami nagyobb aktivitás.)

Egyelőre azonban nincs aktivitás. Bosszankodunk és megyünk tovább. Miközben a Fidesz – alias kormány – az enyhe zsidózást is fenntartja; hirtelen ráfordult Soros György fiára, nehogy már zökkenjen a kampány, ha az idős milliárdosnak baja esne. Kell a szélsőjobb, mindenre.

Kell a magyarázat mindenre...