Nagyon berágtak a közmédia vezetői az EBESZ jelentésére
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet – ismertebb nevén EBESZ – kiadta az április 3-i választás előtti jelentését, és ebben nem festett jó képet a magyar közmédiáról. Azt állapította meg, hogy a közmédiára a rendszerszintű politikai elfogultság jellemző. A közmédia vezetői, az MTVA élén álló hírhamisító, Papp Dániel, valamint Dobos Menyhért, a Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. vezérigazgatója ahelyett, hogy e bírálatot olvasva, elbujdokoltak volna egy sötét sarokba, hogy minél kisebb feltűnést keltve várják meg, míg elmúlik a vihar és a szégyen is kisebb lesz, kikérték maguknak az EBESZ megállapításait, közleményt fogalmaztak meg, amit eljuttattak az MTI-hez.
A Magyar Távirati Iroda persze gond nélkül közreadta a közleményt. Mindez azért is érdekes, mert számos, az ellenzék részéről érkezett szöveg közlését azzal az indoklással tagadták meg, hogy a szabályzata tiltja olyasmik közreadását, amelyek sértik a közmédia jó hírnevét. Mindez nemcsak azt jelenti, hogy a közmédiát – bármilyen is legyen – csakis jó színben szabad feltüntetni, hanem azt is, hogyha a közmédia valamelyik zászlóshajója, netán maga az MTI hazudik, és ha ezt valaki, vagy valamelyik párt szóvá teszi, azt az MTI nem köteles közölni, mert a saját működésével kapcsolatos előírások megsértéseként kezeli.
A közleményben egyébként a közmédiás főnökök csalódottságuknak adtak hangot, amiért az EBESZ jelentésében „tények helyett vélemények, valamint tévedések, pontatlanságok szerepelnek”. Mindehhez hozzátették, hogy az EBESZ jelentése a „közmédiát érintő része tények helyett olyan véleményeknek adott teret, amelyek nélkülözik a valóságalapot és a közmédiát megpróbálják politikai színtérre rángatni”.
Nevezett urak „pontatlanságoktól és féligazságoktól hemzsegő dokumentumnak nevezik az EBESZ jelentését”, és közölték, „nem engedik, hogy bárki politikai nyomást gyakoroljon a szerkesztői szabadságra, függetlenségre – legyen szó akár fizikai erőszakról, akár nemzetközi szervezetek neve mögé bújtatott politikailag befolyásolt vélemények publikálásáról”.
Erről a szerkesztői szabadságról és függetlenségről épp az elmúlt hetekben írt a sajtó – pontosabban a sajtónak az a része, amely nem Orbán Viktor és a Fidesz tenyeréből eszik. Dokumentumokkal alátámasztott példákat hoztak fel arra, hogy miként utasítják a kormányhoz közeli helyekről a közmédia munkatársait információk elhallgatására, vagy éppen megírására.
Dobos és Papp urak szerkesztői szabadságnak és függetlenségnek nevezik, hogy ellenzéki politikusok az elmúlt évtizedben gyakorlatilag nem szerepelhettek a közmédiában, a személyük legföljebb az őket lejárató riportok és hírek kapcsán jelenhetett meg, s mindezt anélkül, hogy a megvádoltak lehetőséget kaptak volna véleményük kifejtésére.
Számtalanszor leírtuk már, de nem lehet elégszer ismételni: az immár 130 milliárd forintból gazdálkodó közmédia a magyar adófizetők pénzéből működik. A sokszor hivatkozott magyar emberek adják össze ezt a jelentős összeget, és joggal várják el, hogy a pénzükért azt kapják, amire befizettek: pártatlan, hiteles és szakmailag magas színvonalú tájékoztatást Magyarország, valamint a világ dolgairól. Ám a közmédia nem ezt teszi, hanem egyetlen párt, a Fidesz szolgálatába szegődve, Orbán Viktor elvárásainak/utasításainak és érdekeinek megfelelve működik.
Nem tudni, hogy a közmédia most megbántott vezetői milyen pontatlanságokra gondoltak az EBESZ közleményével kapcsolatban – ezekről ugyanis semmi konkrétumot nem írnak, beérik az általános vádaskodással. Pedig, jobb volna szerényebbnek lenni és sértett duzzogás helyett visszavenni a nagy arcból. Láttuk ugyanis, hogy milyen fotókat adott közre az MTI a március 15-i ellenzéki ünnepségről, azt sugallva, mintha azon csak nagyon kevesen vettek volna részt. A szerkesztők szabadságába és függetlenségébe ezek szerint belefért, hogy meghamisították a valóságot, és olyan képeket közöltek, amelyek az ünnepség megkezdése előtt fél órával készültek, amikor még csak szállingózott a később több tízezresre duzzadt tömeg.
Egy kiragadott példa, amely, mint csepp a tengerben, a közmédiának nevezett sajtó romlott, hazug voltát és alávalóságát mutatja. Itt ugyanis nem tévedésekről, újságírói felületességről van szó – azokra sincs mentség, legföljebb magyarázat – hanem előre megfontolt szándékkal, visszaesőként elkövetett hazudozásról.
Erről nem szól a közmédia vezetőinek sértődött közleménye, pedig szívesen olvasnánk az EBESZ jelentésében foglalt bírálatok tényszerű cáfolatát. Bemutathatnák, hogy az elmúlt tíz évben az ellenzék miniszterelnök-jelöltjét, vagy éppen politikusait hányszor hívták be a közszolgálati televízióba és rádióba, hogy nemcsak Orbán Viktor kap hetente fél órát a Kossuth Rádióban, hanem az ugyancsak a nemzethez tartozó ellenzék politikusai is.
A most vérig sértett urak azt is elmondhatnák, hogy a valódi cáfolatok hiányában miért gondolják kiegyensúlyozottnak az általuk uralt tájékoztatást, és úgy általában, nem szégyellik-e magukat, amikor a magyar emberek számára fontos információkat elhallgatnak, ködösítenek, vagy éppen szándékosan hazudnak.
