Nem elég újságírónak látszani, annak is kell lenni

Nem holmi vizesnyolcasok gyűltek tehát egybe, nem Soros zsoldjába szegődött, Brüsszel füttyére táncoló zsurnaliszták, hanem a magyar sajtómunkás szakma legjobbjai. Mostantól tehát azt is tudjuk, a sajtóban dolgozóknak nem csupán az a dolguk, hogy hitelesen és a tőlük telhető legmagasabb színvonalon tájékoztassák az olvasókat a világ és hazánk ügyes-bajos dolgairól, hanem az is a munkakörükhöz tartozik, hogy el tudják választani a lényegest a lényegtelentől, a valóságot a valótlanságtól. Ebbe az is beleértendő, hogy a kicsiről nem írjuk le, hogy nagy, a kevésről, hogy sok, a rosszról sem azt, hogy jó, és lehetőség szerint a tisztességtelenséget sem keverjük össze a tisztességgel. 

2019 februárjában Gulyás Gergely kancelláriaminiszter, az akkor még printként is létező Magyar Hírlapnak adott interjúban arról beszélt, hogy a jó újságírók a jobboldalon dolgoznak, majd hozzátette: ezen az oldalon újságírónak lenni önmagában morális fölényt jelent. 

Hogy ki mennyire jó újságíró, és milyen morális magaslatokon áll, azt szerencsére ma még nem a politikusok, hanem az olvasók döntik el. Az viszont tény, hogy a kormányhoz közeli média nemigen dicsekedhet a miniszter által említett morális fölénnyel: az Átlátszó a Fővárosi Törvényszéktől kapott adatok alapján évek óta figyeli a helyreigazításokkal kapcsolatos számokat. Innen tudjuk, hogy a kormányhoz közeli médiumok 2017 és 2021 között hozzávetőlegesen 400 sajtópert veszítettek, miközben a kormánytól független sajtótermékeket ezen időszak alatt mindössze 40 alkalommal kötelezték helyreigazításra.

A 400 vesztett sajtóper nem azt jelenti, hogy az érintettek ennyiszer csak hazudtak – a valós szám jóval magasabb ennél. Sok közszereplő ugyanis nem tartja fontosnak, hogy jogi úton szerezzen érvényt igazának, mert tudják, ha valakinek a becsületébe gázoltak, azt paragrafusokkal csupán mérsékelten lehet helyreállítani. Csak egy példa: 2019 februárjában egy szombati napon, nem sokkal éjfél előtt, 23.21 perckor tette közzé az Origo a következő helyreigazítást: „Kiderült, hogy miért ilyen agresszív a nőverő Juhász Péter című cikkünkben valótlanul állítottuk Juhász Péterről, hogy megverte, begyógyszerezte, majd a lakásában fogva tartotta előző élettársát, és valótlanul állítottuk, hogy Juhász Péter személyisége agresszívvá torzult." Nem sokkal ezután le is vették a közleményt, előtte nyilván lefényképezték, hogy bemutathassák a bíróságnak, vagyis, igazolják, hogy megcselekedték, amit megkövetelt tőlük a jogállam. Hogy e késői órán senki nem olvasta a helyreigazítást, vagyis azt, hogy korábban ordas hazugságot írtak, arról tényleg nem ők tehetnek, mert bármennyire is náluk van a morális fölény, ők sem mindenhatók, s bármennyire is szeretnék, nem tudják rávenni az olvasókat, hogy szombaton éjjel az Origo közleményeit olvassák.

A bíróság pedig nem tehet más, elfogadja, hogy az Origo közzétette a helyreigazítás szövegét. Mely szövegnek valójában a következőket kellett volna tartalmaznia: 

„Aljas mocsadék gazemberek vagyunk, amiért 2018. február 17-én azt írtuk, hogy Juhász Péter megverte, begyógyszerezte, majd a lakásában fogva tartotta előző élettársát, és azt is valótlanul állítottuk, hogy Juhász Péter személyisége agresszívvá torzult. Állításunkat nemcsak, hogy nem tudjuk alátámasztani, de amikor az ominózus, alpári, aljas és okádék cikkünket megírtuk és közzétettük, tudatában voltunk annak, hogy amit írunk, szemenszedett hazugság. Ebből kifolyólag azt sem lehet mondani, hogy tévedtünk – netán felületesek voltunk, vagy megvezettek minket –, hanem arról van szó, hogy aljas szándékból, előre eltervelten követtük el egy olyan gazemberséget, amiről mi magunk is tudtuk, hogy köszönőviszonyban sincs a valósággal.”

Ideje lenne, hogy Gulyás Gergely elnézést kérjen a morális fölénnyel kapcsolatos kijelentéséért, és Tuzson Bence igazságügyi miniszter is konkrétabban beszélhetne arról, kikre gondolt, amikor arra a figyelmeztette a hallgatóságot, hogy el kell határolni a valóst a valótlantól.