Német jelzés
„Jelenleg aggodalommal látjuk, hogy a magyar kormány ezt a tőkét, amely az Önöké is, egy teljesen bizonytalan célú és bizonytalan kimenetelű politikai fogadás tétjeként kockára teszi. Ez a bizalom mostanában egyre jobban megrendül. (…) Ha Önök azt akarják, hogy ismét közeledjünk egymáshoz, ha azt akarják, hogy Magyarország a tisztelet- és bizalmi tőkéjét a polgárai javára tudja fordítani, ha Önök azt akarják, hogy újra láthatóbbá váljék az, ami a német-magyar barátságot alkotja, akkor kérem, mondják el ezt úgy, hogy azt meghallják. Mondják el barátaiknak, családtagjaiknak, munkatársaiknak, polgármestereiknek, országgyűlési képviselőjüknek, a kormány képviselőinek. (…) Magyarország olyan úton jár, amely eltávolítja a barátaitól”.
Ezek a mondatok a budapesti német nagykövet asszonytól (Julia Gross) származnak, aki a német egység napja alkalmából – október 2-án – tartott ünnepi beszédében a fentiek szerint minősítette Magyarország és a Német Szövetségi Köztársaság kapcsolatát. Érdemes figyelmesen olvasni az idézett sorokat, hiszen azok nemcsak ténymegállapításként értékelhetők, hanem figyelmeztetésként is. Sokadszor érdemes leírni: a nagykövetek (így a német nagykövet asszony is) nem a privát véleményüket osztják meg a nyilvánossággal, hanem hazájuk – ez esetben Németország – hivatalos álláspontját ismertetik. Ezt tette a német diplomata is. Ha ezen a szemüvegen keresztül közelítjük meg Gross asszony szövegének tartalmát, akkor kijelenthetjük: az október 2-án elhangzott mondatok akár szigorú kritikának és intésnek is felfoghatók.
Az Európai Unió vezető országaként számontartott Németország hazánk első számú gazdasági partnere, ez a viszony tehát számunkra meghatározó jelentőségű. Nem véletlen, hogy a magyar kormány stratégiai megállapodásokat kötött számos – nálunk is működő – német világcéggel. A teljesség igénye nélkül: Daimler AG, Audi, Continental AG, Siemens AG, Bosch Csoport, Knorr-Bremse. Nem hiszem, hogy hosszan kell írnom arról, hogy mennyire fontos Magyarország számára, hogy a német-magyar viszony kiegyensúlyozott, konfliktus nélküli – mondhatni baráti – legyen. Abban az esetben is törekedni kell a kétoldalú kapcsolatok stabilitására, ha Németországot nem az Orbán vezette kormány ízlésének megfelelő koalíció vezeti. Tudjuk jól: kormányok jönnek-mennek, de Magyarország és Németország itt marad Európa szívében, egyáltalán nem mindegy ennek a viszonyrendszernek a minősége!
Idén nyáron az Amerikai Egyesült Államoktól is – ki tudja hányadszor – hasonló jellegű figyelmeztetéseket kaptunk. Az USA nemtetszését fejezte ki a szuverenitásvédelmi törvény magyarországi végrehajtása miatt, amelyet Washington szerint a civil társadalom és a független médiaszervezetek elleni támadásra használtak fel. Ezt követően az Egyesült Államok budapesti nagykövete (D. Pressman) is megnyilatkozott: „Továbbra is aggodalommal tölt el bennünket a magyar kormány Kremlhez fűződő kapcsolatainak mélyítésére és Magyarország orosz energiafüggőségének fenntartására irányuló döntése.”
A világ vezető hatalmának és az EU legerősebb országának diplomatái világosan a tudtunkra adták, hogy Magyarország irányválasztása szerintük téves, és nem elfogadható hazájuk számára. Az USA és a[z] NSZK szerint letértünk a demokrácia ösvényéről. Ez pedig súlyosan veszélyezteti az USA-Magyarország és az NSZK-Magyarország közötti – tradicionálisnak is nevezhető – partneri kapcsolatok biztonságát. Nem tudom, hogy a hazai – kormányközeli – sajtó miként fog reflektálni Gross nagykövet asszony mondataira. Az lenne a szerencsés, ha nem támadnák le a német diplomatát, és nem tennének sértő megjegyzéseket Németországra. Figyelmeztetésem sajnos későinek bizonyult, mivel a kormány-kitartott mandiner.hu már akciózott: „Németország harmadik éve kudarcról kudarcra pattan, európai vezető szerepének a legkevésbé sem felel meg, kormánya szétesőfélben, s nemhogy a világot, de saját keleti felét sem érti rendesen. Nem diktálhatja tehát barátainak és szövetségeseinek a lépést úgy, hogy közben maga sem tudja, merre megy.” (Kohán Mátyás) Gondolom, hamarosan érkezik a többi jobboldali média-rohamcsapat is, és rátesznek még egy lapáttal a mandineres ifjú kifakadására.
Sokkal bölcsebb, célravezetőbb és egyszerűbb lenne, ha Magyarország visszatérne a jogállamiságot tiszteletben tartó demokrácia útjára. Ezt szorgalmazza a két nagyhatalom, és – ami ennél fontosabb – ez Magyarország polgárainak is az érdeke.
