Novák Katalin úgy tesz, mintha érdekelné a pedagógusok helyzete
Novák Katalin államfő Győr-Sopron megyébe látogatott, ahol Horváth Péterrel, a Nemzeti Pedagógus Kar elnökével találkozott. A látogatás apropóját az elmúlt hetekben zajló pedagógus demonstrációk, sztrájkok, polgári engedetlenségek, valamint az októberi 23-i több tízezres tüntetés adták. Ez utóbbira egyébként a szervezők Novák államfőt is meghívták, ám az invitálásra sem tőle, sem a Köztársasági Elnöki Hivataltól nem érkezett válasz. (Amennyiben Novák Katalin mégis válaszolt a tüntetés szervezőinek, ez esetben elnézést kérünk.)
Az államfő a Facebookon emlékezett meg a Horváth Péterrel történt megbeszélésről. Mint írta, elhatározott szándéka, hogy elnöki ciklusa alatt végiglátogatja az ország összes megyéjét, s első útja Győr-Sopron megyébe, „a Nemzeti Pedagógus Kar elnökéhez vezetett, aki a győri Révai Miklós Gimnázium igazgatója is. Meghallgattam véleményét, tapasztalatait. Egyetértettünk: mielőbb megnyugtató megoldásra van szükség a tanárok anyagi biztonsága érdekében. Háromgyermekes édesanyaként és elnökként is az a meggyőződésem, hogy motivált, megbecsült, magas szinten teljesítő pedagógusok kellenek gyerekeink biztos jövőjéhez.”
Novák Katalin azt nem tartotta fontosnak megjegyezni, amiről az emberek nagy többsége feltehetően nem tud: jelesül, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar egy kormányközeli szervezet, amelynek vezetője, Horváth Péter egyik demonstráción sem vett részt, egyik tüntetésen sem szólalt fel, ő és szervezete valójában nem a pedagógusokat, legjobb esetben is a kormányt támogató tanárokat képviseli. Ezzel a fáradsággal Novák államfő akár Maruzsa Zoltán államtitkárhoz is ellátogathatott volna, vagy az oktatást felügyelő Pintér Sándor belügyminiszterhez, esetleg átsétálhatott volna a Sándor Palotából a Karmelita kolostorba Orbán Viktor miniszterelnökhöz (az utóbbit egyébként meg szokta tenni – a szerk.). Abban, hogy „motivált, megbecsült, magas szinten teljesítő pedagógusok kellenek gyerekeink biztos jövőjéhez” velük is egyet tudott volna érteni, mint ahogy bárkivel az országban, normális embernek ugyanis eszébe sem jutna ennek az ellenkezőjét állítani.
Novák Katalin, ha valóban foglalkoztatná, ami az országban – ezen belül is az oktatás körül – történik, akkor nem a megmozdulásokból látványosan kimaradó Horváth Péterrel, hanem Nagy Erzsébettel, a PDSZ ügyvivőjével, a Kölcsey Gimnáziumból kirúgott Törley Katalinnal, a Tanítanék Mozgalom alapítójával, Szabó Zsuzsával, a Pedagógusok Szakszervezetének elnökével és a tüntetések többi részvevőjével tárgyalna.
Megírtuk már sokszor, de nem lehet elégszer: Novák Katalin néhány évvel ezelőtt, amikor családjával még Németországban élt, azért hálálkodott a sorsnak, hogy nem a pedagógusok és az ápolók röhejes jövedelméből kell megélnie. Az első lépést tehát már sok évvel ezelőtt megtette az azóta államfővé emelkedett háromgyermekes anya: felismerte, hogy a pedagógusok jövedelme röhejes. Sőt, nemcsak a bérük alacsony, de a munkakörülményeik is vállalhatatlanok, arról nem is szólva, hogy az oktatás irányításához külön minisztérium, benne felkészült, a pedagógiában jártas emberekre volna szükség.
Ha Novák Katalint komolyan érdekelné az oktatás helyzete, akkor nem a Nemzeti Pedagógus Kar elnökével, hanem a pedagógusok valódi képviselőivel, valamint a diákság szervezeteivel is tárgyalna.
