Orbán békeharca a szabadság ellen

Ezt szajkózza, ha kell, ha nem, azóta is. Állítása az ellenzék részéről nagyrészt érdemi visszhang nélkül maradt a mai napig. Legfeljebb annyira futotta, nem, nem, nem, becsszó nem vagyunk háborúpártiak. Futhatta volna többre is. Innentől nem az ellenzék, hanem legalább nyolc és félmillió magyar nevében mondom a magamét, akik visszaküldés helyett másra használták a nemzeti konzultáció kérdőíveit.  

A magyar emberek döntő többsége nem háborúpárti, nem békepárti, hanem SZABADSÁGPÁRTI. Együttérez és szolidáris a hadüzenet nélkül lerohant Ukrajnával és annak minden nációjával. Együttérez, mert emlékszik 1956 november negyedikére, emlékszik Csehszlovákia 1968-as szovjet megszállására. Emlékszik a harcokban elesettekre, a kivégzettekre, a bebörtönzettekre. És emlékszik a kommunisták, Rákosi és Kádár békeharcára, amikre kísértetiesen hasonlít Orbán békeharca. Minden magyar békeharc az agresszorokat, akkor a hruscsovi, brezsnyevi Szovjetuniót, ma a putyini Oroszországot védi és támogatja.

A magyar emberek 1990-ben a szabadságra szavaztak. A Liberális Internacionálé alelnökeként Orbán is a liberalizmusra, a szabadságra szavazott. Azóta sok víz folyt le a TISZA folyón, a szabadság eszménye Orbán fejéből kiveszett. Sőt, új fogalmat, az illiberális demokrácia gondolatnélküliségét tette magáévá. A fosztóképzős liberalizmus a szabadság nélküli demokrácia rémképe. Nincs új a nap alatt, ennek is megvannak a kádári előzményei. Akkoriban az illiberalizmus a rosszízű népi demokrácia nevet viselte.          

Orbán állítása pedig, miszerint aki nem békepárti, az háborúpárti, tőről metszett, aljas hazugság. Az igazság az, hogy aki nem az orbáni értelembe vett békepárti, az bizony szabadságpárti. És ebben az országban a szabadságpártiak vannak többen. Orbánt egyre szűkülő tábor, no meg politikai kitartottjai, Orbán Balázs, Dömötör, Menczer, Kocsis Máté, Bayer, a Megafon és csatolt részeik támogatják. Nekik, okulásul néhány szabadságpárti alapvetés a békekötésről. 

Mi, szabadságpártiak az agresszorral csak akkor tárgyalunk, akár a békéről is, ha felhagy az agresszióval és visszaszolgáltatja az elfoglalt területeket. Ha ezen feltételek teljesülése nélkül kezdődnek „béketárgyalások”, akkor az az agresszor győzelme, politikai és területi státusának a bebetonozása. Ez nem lehet Magyarország nemzeti érdeke. Aki egy kicsit is ismeri a történelmet, tudhatja, az agresszor önszántából soha nem áll meg. Ukrajna után mi következhetünk, meg a szlovákok, a csehek, és a lengyelek. Mellesleg, ha Orbán és Szijjártó kapcsolatai Putyinnal és Lavrovval valóban olyan mélyek és melegek, akkor az említettek közül szóljon már valaki nekik, ne az EU-t és Ukrajnát bombázzák békefelhívásaikkal, hanem hívják fel telefonon a két háborús bűnöst és őket térítsék jobb belátásra. Kíváncsian várom a fejleményeket, Putyin és Lavrov válaszát. Azzal, hogy Orbán csak humanitárius segítségben részesíti az orosz agresszió elől menekülő ukránokat, megtagadja 1956 szellemét és a magyar forradalom eltiprói – azt békeharcnak minősítve – pártjára áll.

Orbán a kellő politikai műveltség, nemzeti jövőkép és történelmi ismeretek hiányában kitartóan a kudarcos magyar múltban kotorászik. Így bújtak elő pótcselekvésként a vármegyék, a főispánok és a rossz történelmi példák. Így jött elő Horthy, mint a magyar dicsőség korszakának szimbóluma. Így jött elő a keresztény Magyarország hatszázezer magyar zsidót krematóriumokba juttató rémképe. Orbán nagy elődjei útját járva, megint a rossz oldalon áll. Horthy Hitlert, Rákosi Sztálint, Kádár Brezsnyevet támogatta, azokat, akiket később elsöpört a történelem. Orbán kitartóan, a józan ész logikáját megtagadva, Putyint, Erdogant és Trumpot támogatja, akiket szintén rövidesen el fog sodorni a történelem árja. Sem Horthyt, sem Rákosit, sem Kádárt, de Orbánt sem a nemzete és a hazája szolgálata vezérelte és vezérli. Mindegyik elsődleges célja a saját hatalmának megtartása volt. Mind a négy hazaáruló, mert megalkudott és kiegyezett a hitleri Németországgal, a Szovjetunióval, Orbán pedig nemzete akaratával szemben a putyini Oroszországgal. Nem feltételezem, hogy lenne a józan eszét még nem teljesen elveszejtett tisztességes magyar Fidesz-szavazó, aki a megtámadott Ukrajnával szemben hol rejtve, hol nyíltan az agresszor Putyin mellett kiálló – a NATO-val és az EU-val szembenálló – Orbánt támogatná. 

Az EU választásoknak nagyjából ez a tétje. Európa részei akarunk-e lenni, nem csak földrajzi, hanem politikai, gazdasági és kulturális téren, vagy az orosz-kínai -török diktatúrák a vonzóbbak.

Mindezeket azért írtam, mert Orbán egyebek híján megint előveszi a „rajtunk kívül mindenki háborúpárti” hamiskártyát. Más ugyanis nincs a kezében. Csak a gyenge forint, az elszabadult árak, a széteső-félben lévő gazdaság, a rekordhiányt produkáló költségvetés. No, ezekről szót sem fog ejteni a kampányban.