Orbán kolbásza, sonkája és országa

A kalácsos és kenyeres kalandjáról már beszámoltunk, az sem volt piskóta. A történet lényege, Orbán és két unokája betértek egy pékségbe, hogy beszerezzék az ünnepi harapnivalót. Más emberek nem pékségben, hanem boltban szoktak vásárolni, de a miniszterelnökre más szabályok vonatkoznak. Ő és kísérete magasról tett az amúgy szigorú higiéniai előírásokra, nem viseltek maszkot, sem fejfedőt, pedig egy pékségben illett volna ilyesmiket felvenni.

A kalácsért és a kenyérért nem fizettek Orbánék, Johanna és Fülöp, akik nyilván a nagypapa példáján lesik el az élethez szükséges tudnivalókat, mostantól ezt látják majd helyénvalónak. A kalács és a kenyér ingyen van. Nem mindenkinek, rajtuk kívül mindenki más sokat fizetett húsvét előtt, de Orbánék szerencsésen választották meg a pékséget, olyan helyre estek be a vásárlásukat megörökítő videós stábbal együtt, amelynek tulajdonosa Orbán nagypapi jó barátja, Mészáros Lőrinc bácsi. Márpedig Lölő bácsi ingyen adja a kenyeret és a kalácsot, de csak abban az esetben, ha az illetők kiskorúak, Orbán Viktor unokái, Johannának és Fülöpnek hívják őket. Pedig az említett pékség másokkal szemben is megengedhetné magának, hogy nagyvonalú legyen, uniós pénzből ugyanis 200 milliós támogatáshoz jutott, futná, hogy azoknak is ingyen adjon kenyeret és kalácsot, akiknek nem telik ilyen földi hívságokra.

Orbán nem most adja először tudtunkra, hogy övé ez az ország. Ha kedve úgy tartja, magánprogramjait honvédségi repülőn bonyolítja, s ebben az ügyészség sem lát kivetni valót. Néhány évvel ezelőtt már történt hasonló, akkor meccsre repült a miniszterelnök, és e kiruccanást firtató képviselői kérdésre azzal válaszolt, hogy harminc évvel ezelőtt is így utazott és a jövő héten is így fog. 

De most nem a rég volt dicsőségekre emlékezzünk, hanem a mai, csöppet sem lebecsülendő hadi sikerekre. Arra, hogy a kolbász és a sonka beszerzését is hadműveletnek nevezte a miniszterelnök a Facebookon, ami persze nem meglepő. Régóta köztudott, hogy a magát a béke pártján állónak nevező utcai harcos kizárólag háborús képekben tud gondolkodni. Brüsszelbe nem tárgyalni jár, hanem harcolni, és a koronavírus ellen sem gyógymódot keresett a magyaroknak, ehelyett kardélre hányta a Covidot, levitte a birkózószőnyegre. Szakemberek helyett fürkészeket és portyázókat küldött a világ számos tájára, hogy azok utóbb gazdag hadizsákmánnyal, 300 milliárd forintba kerülő, többnyire használhatatlan, vagy csak más célokra bevethető lélegeztetőgépekkel térjenek haza. 

Tavaly márciusban, a választás előtt néhány héttel a most kolbász- és sonkahadjáratot hirdető Orbán „békét és biztonságot” kínált híveinek a Kossuth téren. Ez a felirat virított az ünnepinek szánt pulpituson, mert Magyarország miniszterelnöke felismerte, hogy a háború árnyékában és szomszédságában az emberek semmi másra nem vágynak jobban, minthogy megmaradjon a békéjük és a biztonságuk. Ezért hazudja azóta is a kormány, hogy az ellenzék háborúba sodorná az országot, veszélyeztetné a magyar emberek biztonságát. 

Nem volna ezzel baj, ha Orbán az lehetne, amire mindig is vágyott. Futballista szeretett volna lenni, de csak a miniszterelnökségig vitte. Magyarországot ma nem egy miniszterelnök vezeti, hanem egy pályát tévesztett katona, aki a mi pénzünkből harcol Európa ellen, a mi pénztárcánkból lopja ki a lőporra valót, a mi bankszámlánkról emeli le a puskaporszag árát, s aki miatt mi lettünk lesajnált, szerencsétlen páriái a világnak.

Orbán sonkája és kolbásza egy jobb sorsra érdemes ország szánalmas szimbólumai.