Orbán lányos zavarában sunyi, szőrét hullató vidéki rókának nevezte Hadházyt

„Mindig hazudik, mindig sunyi, mindig sompolyog, mint egy szőrét hullató rossz vidéki róka.” Ez volt Orbán válasza Hadházy kérdésére. Pedig, „mondhatta volna szebben, kis lovag!” Hazudhatott volna valami hivatalosat, vagy akár az igazat is megmondhatta volna. Azt például, hogy Olaszországban tanuló lányát látogatták meg a feleségével, ezért vették Budapest helyett Pisa felé az irányt. 

Hadházy telefonján rögzítette az épületes beszélgetést, amin szabad szemmel is jól kivehető, hogy a miniszterelnök zavarban volt: válasz helyett hebegett és habogott, végül pedig, lányos zavarában, sunyi, szőrét hullató vidéki rókának nevezte az őt kérdező képviselőt. Orbán zavara, ha nem is menthető, de legalább magyarázható: a parlamentben, az azonnali kérdések órájában előzetesen megismerheti a neki feltett kérdések témáját, van ideje felkészülni a válaszokra, s feltehetőleg egy stáb is segíti, hogy ezen alkalmakkor minél frappánsabbnak mutatkozhasson a nyilvánosság előtt. Ezúttal azonban váratlan volt a találkozás, a miniszterelnöknek rögtönöznie kellett, és mint kiderült, ebben a műfajban nem annyira jó. Mindössze az említett „sunyi, szőrét hullató vidéki rókázásra futotta”, ami valljuk be, nem igazán míves retorikai teljesítmény.

Ami viszont érdekes: Orbán a vidéki jelzőt ezúttal pejoratív értelemben használta: ha valakit szőrét hullató sunyi vidéki rókának neveznek, az csöppet sem számít dicséretnek. Nem vállveregetésként értékelhető ez a megnevezés, sértésnek szokták szánni az ilyen mondatokat.

Mindez azért is furcsa, mert Orbán számos alkalommal büszkélkedett vidéki származásával. Sőt, nem egyszerűen vidékinek, de falusinak vallja magát. „Én is falusi fickó lennék. Ha az ember falusinak születik, örök életére az marad.” Ezt a Kossuth Rádióban mondta Orbán Viktor, 2019 februárjában, amikor a falusi CSOK-ról kérdezték.

Vagyis, az igazi falusi fickó ma onnan ismerszik meg, hogy a kertje végében nem budi van, hanem stadion. Ma a falusi fickók nem szegényes parasztházban húzzák meg magukat a pereputtyukkal együtt, hanem Budán laknak, a főváros legdrágább helyén. Dolgozni pedig nem a répaföldre, hanem a Várban lévő Karmelita kolostorba járnak. 

Orbán Viktor 2022 márciusában a gazdakongresszuson sok más fontosság mellett arra is figyelmeztette a jelenlévőket, ne engedjék, hogy „ezek a derék városi népek kiénekeljék a sajtot a szánkból és lebeszéljenek bennünket Paks II megépítéséről”. A falusi származásával gyakorta hivalkodó miniszterelnök volt, hogy disznót látogatott Bözsi néninél – helló Röfi, mondta a malacnak – máskor egy falusi kocsmában kvaterkázott „Feri bátyámmal”, akit nem mellesleg,  „megdobott nyolcvanezerrel.”

Orbán rendre hitet tesz a romlatlan, tiszta falusi élet mellett, és ezt a nagyszerű idillt szembeállítja a bűnös városokkal, elsősorban Budapesttel. Ezért beszélt a gazdák előtt gúnyosan derék városi népekről, akikről, ha most nem is mondta, egyébként nélküle is tudjuk, hogy tuggyukkik. Előszeretettel emlegeti, hogy egy kis faluban nevelkedett, ahol az erő és az erőszak volt a férfiasság szimbóluma. Őt is gyakran megverte az apja, a miniszterelnök több korábbi interjújában is beszélt erről.

Azt is tőle tudjuk, hogy az ő falujukban nem volt becsülete annak a férfiembernek, aki nem volt katona. Ezért is kaptak lábra időről-időre azok a szóbeszédek, hogy a Fidesz visszaállítaná a sorkatonaságot. Erről egyelőre nincs szó, a miniszterelnök beéri azzal, hogy a munkájukat elvesztő fiatalokat a közmunka mellett a hadseregbe csábítja, és azt ajánlja nekik, hogyha a versenyszférában nem találnak munkát, álljanak be katonának.

Orbán, sokunkkal együtt, a Kádár-rendszerben nevelkedett. Maga mondta, ha most lenne fiatal, egy olyan falusi fiúból, mint amilyen ő volt egykor, legföljebb agronómus lehetne, vagy traktoros. Aztán egyik sem lett, mindössze a miniszterelnökségig vitte.

Változik a világ, már Orbán sem a régi. Falusi fickóként indult, mostanra pedig már szóba sem áll a sunyin sompolygó, szőrüket hullató vidéki rókákkal.