Orbán szerint a libsik másképp elégedetlenek, mint a keresztények
„A magyar törekvő fajta, mert mindig többet és jobbat akar, de nem mindegy, hogyan vagyunk elégedetlenek: van egy libsi elégedetlenség. Az egy nyegle, semmi se jó, ez is rossz, az is rossz. És persze mindig valaki más tehet arról, hogy az rossz. De van egy keresztény hagyománya is az elégedetlenségnek, és ez él Magyarországon. Én ehhez tartozom, állandóan elégedetlen vagyok: ez is jó, mert hat, az nagyon jó. De lehetne hét is, nem? Meg lehetne nyolc.”
Hat, hét illetve nyolc aranyéremről beszélt Orbán Viktor, kedvenc lapjának, a Nemzeti Sportnak adott interjúban. Meg persze, ahogy fentebb idéztük, a libsi és a keresztény elégedetlenség különbségéről. A libsi kifejezés a liberális szóból ered, ami, bizonyos körökben, amelyektől Orbán Viktor sem áll távol, már önmagában is szitokszónak számít. Ezekben a körökben hajlamosak elfeledkezni arról, hogy Orbán és a Fidesz valamikor liberális elveket vallott, olyannyira, hogy Orbán Viktor a Liberális Internacionálé egyik alelnöke is volt.
Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán és egyéb mellékfolyókon, Orbán már nem szívesen emlékszik a régi szép, daliás időkre. Az internet azonban nem felejt, így aztán azt is tudjuk, hogy Magyarország miniszterelnöke nem ma kezdte a libernyákozást. 2020 júliusában a Kossuth Rádió péntek reggeli igehirdetésén például így fogalmazott: „Magyarországnak, nekem személyesen, szerencsém van, mert én voltam katona, fél életemet edzőtáborokban, öltözőkben töltöttem el, s nem vagyok a régi, de néhány ilyen libernyákot, akikkel vitatkoznom kellett, azokat azért még elviszem a hátamon…”
Akkor az Európai Unióban egyre számosabb politikai ellenlábasát nevezte libernyáknak, most azokat említette libsiként, akik nem úgy szeretik a hazát, ahogyan ő és társai. Akik nem feltétlenül az olimpia aranyak és a stadionok számán mérik a nemzet nagyságát és az állampolgárok elégedettségét, hanem a működő egészségügyön, a pontosan járó vonatokon, a versenyképes oktatáson, röviden: egy élhető Magyarországon.
Orbán Viktor többször elmondta, hogy nálunk zéró tolerancia van az antiszemitizmussal szemben, ami azt jelenti, hogy Magyarországon a zsidó honfitársak – Orbán szokta így említeni a zsidó származású embereket – biztonságban élhetnek. És bár a zsidók elleni fizikai atrocitások valóban ritkák, a kormány tesz arról, hogy a zsidó honfitársak elbizonytalanodjanak a zéró toleranciát illetően. Aggodalmaikat erősíti a miniszterelnök és pártja által támogatott Horthy-kultusz, az például, hogy Orbán néhány évvel ezelőtt kiváló államférfinek nevezte a Hitlernek levélben is hajbókoló Horthy Miklós kormányzót.
Most pedig itt van nekünk, pontosabban a szélsőjobbnak szánt libsizés. Orbán minden bizonnyal tudja – mindenki tudja, miért épp ő ne tudná – hogy a libsi kifejezés sokakban antiszemita asszociációkat kelt, és az a látszat is keletkezhet, hogy Orbán valójában a zsidókat gúnyoló bibsi szóra kívánta emlékeztetni azokat, akiknek minden rosszról a zsidók jutnak az eszükbe.
Lehet magyarázni, hogy Orbán nem arra gondolt, amire rajta és eszmetársain kívül nagyon sokan, de bárhogy csűrjük és csavarjuk, a libsi elégedetlenség, különösen az építő jellegű, hazafias, keresztény elégedetlenséggel szembe állítva, antiszemita tartalmat hordoz.
Orbán – minden ellenkező híreszteléssel szemben – nem antiszemita, csupán olyan populista, aki alkalmanként antiszemitának is hajlandó mutatkozni. Ezért rondították tele néhány évvel ezelőtt Soros György arcképével Magyarországot – emlékszünk: Ne Soros nevessen a végén! – arról pedig tényleg nem a kormány tehet, hogy sok plakát alá értő kezek odaírták, hogy „Büdös zsidó.” Nem a kormány írta Orbán és egy sor mai fideszes főnök egykori jótevőjének fotója alá a vállalhatatlan szavakat, Orbán maga például sohasem tenne ilyet, de Rogántól, Szijjártótól is távol áll, hogy személyesen ilyenre vetemedjenek.
Orbán a magyar olimpiai aranyérmek kapcsán elővezetett libsizéssel nem a társadalom tisztességes felének, hanem azoknak üzent, akiknek minden bajról a zsidók és az – állítólagosan – általuk irányított háttérhatalom jut az eszükbe. Szavazatmaximálásról van tehát szó, mert – kevés kivételtől eltekintve – már csak a szélsőjobberek maradtak a Fidesznek. Ők a szavazótábor, akikre a 2026-os választáson számíthat Orbán.
