Sopronbánfalvára menekült a kormány a svédek elől

Szépen mutat a Facebookon a kormányülésre érkezők hada, bár ami azt illeti, mindeközben Budapesten is volna meló. Például az, hogy el kellett volna menni a rendkívüli parlamenti ülésre és szavazni Svédország régóta – már csak miattunk, magyarok miatt – húzódó NATO csatlakozásáról. Orbán Viktor azonban úgy döntött, hogy a kormány a szavazás idején nem a fővárosban, hanem attól több mint 200 kilométerre, Sopronbánfalván tartózkodik. 

A parlament rendkívüli ülésének összehívását az MSZP kezdeményezte, és miután összegyűjtötték az ehhez szükséges számú aláírást, Kövér László – jobb meggyőződése ellenére – kénytelen volt összehívni az ülésszakot. (A házelnök nemrégiben arról beszélt, hogy ő személy szerint nem támogatja, hogy Svédország a NATO tagja legyen.) A rendkívüli ülést a parlament ellenzéki pártjai – DK, Momentum, Jobbik, Párbeszéd, LMP – is támogatták, a Fidesz azonban már napokkal korábban jelezte, hogy képviselői távol maradnak. 

A parlamenti ülés ily módon határozat-képtelenné vált, már a napirendet sem lehetett megszavazni, így aztán a svédek – és Európa, valamint a NATO-ban vezető szerepet betöltő Egyesült Államok – továbbra is várhatják, hogy a magyar országgyűlés mikor méltóztatik ratifikálni a csatlakozási megállapodást.

Amint arról a Hírklikk is többször írt – legutóbb például itt – Orbán Viktor és kormánya eddig a legváltozatosabb indokokkal halogatta a jóváhagyást, miközben egészen a legutóbbi időkig azzal hitegették a magyarokat és mindenki mást, hogy nem mi leszünk az utolsók, akik rábólintanak arra, hogy az Európa egyik legerősebb hadseregével rendelkező Svédország a védelmi szövetség tagja legyen.

Az ügy egyébként immár majdnem két éve húzódik, s kezdetben az volt a halogatás indoka, hogy a parlamentnek sok a dolga, mert rengeteg feladatot kapott Brüsszeltől a jogállamiság helyreállításával kapcsolatban. Túl azon, hogy e feladatok elvégzése mellett simán bele lehetett volna szuszakolni a ratifikálásról szóló szavazást, később már azzal magyarázták a halogatást, hogy a svédek megsértették Magyarországot, s emiatt a fideszes képviselők nem lelkesek, mi több, bizalmatlanok. Később az volt az érv, hogy jöjjön Budapestre a svéd miniszterelnök, ám Ulf Kristersson erre közölte, hogy Brüsszelben úgyis összefut(ott) Orbánnal, és a NATO-csatlakozást leszámítva, bármiről szívesen beszélget vele.  

Most lett volna lehetőség, hogy Orbán kormánya valamit javítson az eddigi penetráns, elégtelenektől hemzsegő bizonyítványán, de a miniszterelnök nem kívánt élni a pótvizsga lehetőségével. Nehéz volna másra gondolni, mint hogy Orbán Viktornak különös, az állampolgárok elől eltitkolt indoka lehet arra, hogy ilyen kínos módon, a magyar és az európai érdekekkel szembemenve akadályozza a NATO bővítését, ezzel Magyarország és Európa biztonságának növelését. 

Ezért lett most hirtelen halaszthatatlanul fontos, hogy Sopronbánfalvára utaztassák a kormánytagokat, mintha mindez nem ért volna rá egy nappal később. Ha nagyon jóhiszeműnek, vagy teljesen hülyének akarnánk látszani, azt írnánk, hogy csak most volt hely az ottani, luxusszállóként üzemelő kolostorban. (Orbán valamiért ragaszkodik a helyszínhez, tavaly már kétszer is volt ott kormányülés.) Költséges és fölösleges volt Sopronbánfalvára utaztatni a kompániát, arról nem is szólva, hogyha a kormány – ígéretéhez híven – valóban támogatná a svédek csatlakozását, lett volna mód arra, hogy a Fidesz a kormánytagok távollétében is hozzájáruljon a ratifikáláshoz. 

A parlamenti képviselőként foglalkoztatott „135 bátor ember” közül ugyanis csak néhányan tagjai a kormánynak, maradtak volna elegen ahhoz, hogy elmenjenek a parlament rendkívüli ülésére, és szavazzanak a csatlakozásról. Így viszont továbbra is marad a szégyen. Egyre nehezebb lesz lemosni a gyalázatot.