Sz@rpucolók tartalékserege

Nem terveztem jegyzetet írni Lázár János gyalázatos megnyilvánulásáról, hiszen megtették ezt – nagyon helyesen – már sokan mások. Aztán többször átfutottam/meghallgattam a miniszter mondatait, és rádöbbentem, hogy ez a vérlázító és primitív kiszólás nemcsak a magyarországi cigányságot, hanem sokmillió honfitársunkat is sérti, ugyanis a „sz@rpucolási belső tartalék” címre – kiterjesztett értelemben – meglehetősen sokan pályázhatnak:

– például a 150 ezer forint/hó alatti nyugdíjasok, akik nyomorjuttatásuk mellett – munkavállalóként – kiválóan alkalmasak lehetnek mások ürülékének eltakarítására a vasúti klotyókban, „Értelmet az éveknek!” – jeligére. Egyébként is ingyen utazgatnak a vonaton, nem árt egy kis testmozgás,

– de nyugodtan WC-kefét ragadhatnak a pályakezdő ifjú pedagógusok is: nyáridőben – különösen főszezonban – bérkiegészítésként jól jöhet egy kis „sz@rpénz”. Ne csak a katedráról hirdessék a tananyagot a fiatal tanárok, ismerjék meg az élet büdös, árnyékszéki oldalát is! Az alulfizetett tudományos kutatók is jöhetnek, hátha találnak valami értékeset is a vasúti mosdókban,

– a GYES-en levő anyukák is vállalhatják ezt a melót. Kevés a juttatásuk és úgyis hozzászoktak a pelenkás gyermek mellett a kakiszaghoz,

– és itt vannak a diákmunkában résztvevő fiatalok is. A „Hív a vasút, vár a MÁV!” jelszó jegyében a középiskolás és egyetemista lányok és srácok életre való felkészítését jól szolgálhatja, és itt aztán megtanulhatják, hogy az élet nem habostorta, hanem néha nagyon sz@r!

A lázári tartalékseregbe tehát sokan beletartozhatnak, a nagyhatalmú miniszter meg majd úgyis besorolja őket a megfelelő kasztba. Pillanatnyilag Lázár egy népcsoportot kezel „tartalékként”, de ki tudja, mit hoz a jövő?

A tárcavezető nem focirajongóként ismert, de a sporttól nem áll távol, hiszen a Magyar Tenisz Szövetség elnöke. (Apropó: a cigánygyerekek teniszpályára csábításáról nem kellene gondoskodni?!) Focis duma következik, hátha így jobban érthető lesz felháborodásom!

„Szép metafora, egyben kordokumentum a tartalékcsapatnak az a sokak által elsőre talán nem is érthető szinonimája, hogy „fakó”. Igaz, jószerével már a tartalékcsapatok sem léteznek, de a klasszikus időkben egy-egy lábadozó vagy büntetését töltő sztár is játszott néha a „fakóban”, nem egyszer több ezer néző előtt. De miért fakó? Nos, mert a tartalékok többnyire az első csapat régen levetetett szerelésében játszhattak, sajátra nem volt pénz, ez, a régi pedig a sok mosástól már kifakult, azaz fakó volt. Újabb becézése a nem túl fényes karriert jelentő tartalékcsapatnak a „tarcsi”.” (Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. szeptemberi számában – „DU JU SZPÍK FUTBALL” címmel.)  A lényeg: a „fakóban”, a tartalékcsapatban soha nem dicsőség focizni, ott többségében a büntetésüket töltők vagy a nagycsapatba be nem férők játszanak. Lázár szavai szerint a mi cigányaink tehát ne is álmodozzanak arról, hogy bekerülhetnek az „első csapatba” (az elitbe), viszont örök tartalékként sikálhatják a WC-t a „nagyok” után. Valamire tehát ők is jók, ha másra nem, a WC tisztítására. Végtelenül sértő és bántó gondolatsor ez, talán nem is helyes, hogy leírtam, de lehet, hogy sokan csak így értik meg, hogy a nagyon módos politikus szájából mennyire visszataszító a cigányságról ilyen lekezelő módon nyilatkozni.

A befejezés sem lesz szép. Április 12-t követően fogjuk megtudni, hogy Lázár és csapata mennyi ganét hagyott ránk. 9,5 millió magyarnak lesz az öröksége és feladata ennek a nagy gusztustalan kupacnak az eltakarítása. A WC-kefe ehhez biztosan kevés lesz.