Kormányzást akarunk, vagy uralkodást?

Ennek szellemében indította útjára a nemzeti petíciót az Orbán-kormány, amely saját állítása szerint minden fontos kérdésben megkérdezi az emberek véleményét. És szerintük most az a legfontosabb kérdés, hogy az amúgy élet-halál harcot vívó Ukrajna ne avatkozzon bele az áprilisi magyarországi választásba. Miközben az ukránoknak nem ez a legfőbb gondjuk, hanem az, hogy miként tudnák megfékezni az országukra törő agresszort, amely civil létesítményeket, kórházakat, lakóházakat és – a nagy hidegre való tekintettel, nyilván merő humanizmusból – közműveket támad. Ehhez Orbánéknak nincs egyetlen szavuk sem, s mivel tudják, hogy az embereket leginkább a zsebükön keresztül lehet megszólítani, a nemzeti petíció is az ukrajnai háború állítólagos anyagi vonzataira fókuszál. Három témában erősítheti meg a kormány álláspontját, aki hajlandó kitölteni és visszaküldeni a petíciót: nemet kell mondani az orosz–ukrán háború finanszírozására, valamint arra, hogy az ukrán állam működését a következő tíz évben velünk fizettessék meg, továbbá tiltakozni az ellen, hogy a háború miatt emelkedjenek a rezsiárak.

Ha valakinek nem volna világos, mi van e sugalmazó mondatok mögött, sorvezetőként ott vannak Orbán Viktor mondatai, amelyekből azt is megtudhatjuk, hogy a miniszterelnök most sem hagyja magukra a magyar embereket. „Én ott leszek, ahol lenni kell, és tartani is fogok egy zászlót, ami alatt össze lehet gyülekezni, és ami alatt gyülekezni mindig büszkeséget jelent, de önmagában egy jó állami vezető az kevés. Itt csak teljes nemzeti összefogással lehet kimaradni a háborúból.”

Teljes nemzeti összefogást hirdet tehát Orbán Viktor, mely összefogásnak azok lehetnek részesei, akik békét akarnak. Akik nem akarnak békét, azok értelemszerűen nem kell, hogy csatlakozzanak hozzájuk, ők szavazhatnak a Brüsszel ügynökeként működő Tiszára, esetleg az ugyancsak idegen érdekeket képviselő DK-ra. 

„Soha többé ne legyen olyan kormányfője Magyarországnak, aki nyugodtan kijelentheti: rajta kívül nincs más alternatíva. Aki ezt állítja, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar.” Nem ma nyilatkozta ezt Orbán Viktor a Magyar Nemzetnek, hanem sok évvel ezelőtt, még 1998-ban. Azóta már bizonyára elfelejtette ezeket az akkor érvényesnek gondolt szavakat, de az sem kizárt, hogy már akkor sem gondolta komolyan.

Most viszont változott a helyzet, szerinte ugyanis aki nem a Fideszre szavaz, az nem békét, hanem háborút akar. Ha nem a Fidesz nyer áprilisban, akkor Orbán szerint Brüsszel bábjai leszünk, belesodródunk a háborúba és a magyar fiatalokat Ukrajnába viszik meghalni. A fent említett anyagi vonatkozásokról nem is szólva: ha rosszul választanak az emberek, akkor lőttek a rezsicsökkentésnek, és a 13. és a 14. havi nyugdíjnak is búcsút inthetünk, mert az ebből származó pénzt az ukrán emberek kapják.

Talán meg lehetne próbálni rávenni a CÖF nevű, a kormányhoz nagyon közeli, civilnek mondott szervezetet, hogy még az áprilisi választás előtt indítson egy újabb békemenetet. Ezúttal az orosz nagykövetség épülete lehetne a célállomás, a szónokok pedig felszólíthatnák Putyin orosz elnököt, hogy haladéktalanul fejezze be a háborút. Ebben az esetben a nemzeti petíció is okafogyottá válna, és azzal sem volna muszáj riogatni a magyarokat, hogy az ukránok bele akarnak avatkozni a magyar választásba. 

Mindez persze csak illúzió, mert Orbánnak és a Fidesznek esze ágában sincs szembemenni Putyin akaratával. Ehelyett van viszont kapkodás a köbön, mert a vesztét érző Fidesz most mindent egy lapra tesz fel. A valóság már régóta nem szempont a számukra, a még megmaradt szavazóiktól sem várják el, hogy gondolkodjanak. Elegendő, ha áprilisban a Fideszre szavaznak, mert már nem érvényesek Orbán Viktor egykori szavai, miszerint aki azt mondja, hogy rajta kívül nincs alternatíva, az nem kormányozni, hanem uralkodni akar.

Ez utóbbiról szól az április választás: kormányzás és uralkodás között fogunk választani.