Sukorói akadémia
A hír: kevesebb mint három esztendő alatt épült fel a sukorói Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Akadémia, amelyet október 12-én (szombat délelőtt) ünnepélyes keretek között adott át Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke. A megnyitó ünnepségen – amelyen a magyar sportélet színe-java felsorakozott – a magyar kormányfő mellett beszédet mondott az Akadémia névadó elnöke, a háromszoros olimpiai, 31-szeres világ- és 29-szeres Európa-bajnok Kovács Katalin, valamint Tessely Zoltán, a térség országgyűlési képviselője.
Egyik szemem sír, a másik nevet.
Sportrajongóként nagy tisztelője vagyok a névadó bajnoknőnek, és minden olimpián megkülönböztetett figyelemmel követem a kajakosok/kenusok szereplését. Számomra idén sem okoztak csalódást, annak ellenére sem, hogy nem hoztak aranyérmet Párizsból. Azért is szeretem ezt a sportot, mert a bírók ítélete ritkán befolyásolja a végeredményt. Van a víz, a lapát, a hajó és azok a versenyzők, akik csak irgalmatlan munka árán juthatnak be egy világverseny döntőjébe. Ezeknek a lányoknak és fiúknak a kezén, vállán messziről is jól látszik, hogy nem lógják el az edzéseket, itt bizony elképesztő meló van a teljesítmény mögött.
A sportszerető magyar miniszterelnök szerint „tartani kell a lépést a világ élvonalával a sportlétesítmények minőségében is.” Nyíltan kimondta személyes elvárását: „a következő években nagy dolgok várnak a magyarokra, és a kajak-kenu sportban is vissza kell kapaszkodni a világ tetejére.” Egyértelmű – számomra biztosan –, hogy megint egy „olimpiai” beruházást helyeztek üzembe, ezzel is javítva a 2036-os nyári játékokra való kandidálásunk esélyeit.
Nem ünneprontásként jegyzem meg, hogy az új sportlétesítmény bizony sokba került, a beruházás bekerülési értéke meghaladja a 45 milliárd forintot. Ehhez még jön 1,1 milliárd forint értékű orvosi készülékek vásárlása. A beruházás során létrejövő vagyon kezelője a Nemzeti Sportközpontok néven bejegyzett költségvetési szerv. A Kovács Katalin Nemzeti Kajak-Kenu Sportakadémiát egy erre a célra létrehozott alapítvány üzemelteti, de közvetve az államé. És természetesen ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a sportkomplexum üzemeltetése és fenntartása is a központi büdzséből történik. Ez így önmagában talán még elfogadható lenne.
De visszatekintve az elmúlt tíz évre, iszonyatos aránytalanságot látunk az állami beruházások terén: megépült a Puskás Aréna, a Nemzeti Atlétikai Központ, a Duna Aréna, az MVM Dome (Budapesti Multifunkcionális Sportcsarnok), az új Illovszky Rudolf Stadion és hosszan sorolhatnám még tovább a sokmilliárdos sportberuházásokat. Ezzel szemben a nyolc éve (!) tervbe vett Dél-budai Centrumkórház esetében még egy kapavágás sem történt, az Észak-budai Szent János Centrumkórház pedig lassan a betegek és az orvosok fejére dől. Ami a kormányfő szívéhez közeláll, arra mindig van pénz, ami a polgárok millióinak érdekét szolgálná, arra sosincs forrás.
És ez az, ami tűrhetetlen, ez az, ami tarthatatlan. És ezért van az is, hogy az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Miért nem nevethet mindkettő?!
