Tizenkét pontban a járványnemkezelésről és annak következményeiről

Kéri András 2021. március 17. 13:51 2021. márc. 17. 13:51

Gyorsan változik a járványügyi helyzet, ám a sebessége meg sem közelíti az önellentmondásoktól, titkolózástól, ködösítésektől hemzsegő kormányzati kommunikációt. Ha azonban kizárólag a tényekre szorítkozunk, számos következtetést levonhatunk, s egyben a legsürgősebb teendőt is megfogalmazhatjuk.

Mik is ezek a tények?

(1) Más országokkal ellentétben, a magyar állam kevés adatot hoz nyilvánosságra; azokat nem egyszer utólag törli vagy módosítja. Számos, a helyzetet áttekinthetővé tevő mutató, mint az egyes régiók fertőzési adatai, teljesen hiányzik.

(2) Ugyanez a helyzet az oltási tervvel is. A lakosság csak nagy vonalakban értesülhet róla, ki mikor kerül sorra – a gyakorlatban azonban az sem jelent garanciát, hogy valaki védőoltáshoz jut, hogy a papíron elsőbbséget élvezők táborához tartozik. Ezzel szemben a sor elejére kerültek az olimpikonok, a focisták, a fegyveres erők képviselői, s úgy tűnik, számos közintézmény alkalmazottai, valamint egyes nagyvállalatok vezetői is. Hogy ez miért történt, arra semmiféle magyarázatot nem kaptunk, ahogy arra sem, egyes munkájukból kifolyólag veszélyeztetett csoportok, mint a tanárok, vagy a bolti eladók, miért nem élveznek semmiféle elsőbbséget.

(3) Szintén nem a nyilvánosságra tartoznak a védekezés részét képező eszközök adatai sem. Számos beszerzés esetében nem tudni, pontosan mennyibe került az az államnak. A vakcinákat illetően arról sem közölnek semmit, melyik fajtából mennyi van az országban – s azokkal eddig kiket oltottak be.

(4) Annak ellenére, hogy sok más országban sikerrel alkalmazták, Magyarországon a lakosság széles körű tesztelése sosem valósult meg – még az állami intézmények többsége is vonakodik ily módon szűrni az alkalmazottait.

(5) Már negyedik hónapja tartottak az életminőséget súlyosan rontó korlátozások, amikor további szigorításokat vezettek be. Ám e négy hónap alatt egyszer sem került sor az intézkedések felülvizsgálatára, holott rengetegen jelezték, azok nem hatékonyak a vírus terjedésének megakadályozásában.

(6) Az előbb írt szigorításokat megelőzően, nemzeti konzultációt folytattak az oldásról – akkor, amikor az új fertőzöttek száma kezdte meghaladni az őszi korlátozások előtti (!) állapotot. A konzultáció eredménye ellenére, most már a miniszterelnök arról beszél, az oldásra legalább másfél hónapot kell várni, ám ha új mutánsok jönnek, a korlátozások beláthatatlan ideig fennmaradnak.

(7) Arra hivatkozva, hogy túl drága, az állam nem hívta le az EU által biztosított egyik vakcina az országra eső részét – noha jóval drágábban szerzett be az unióban be sem vizsgált oltóanyagot. Különösen annak tükrében furcsa ez a döntés, hogy a miniszterelnök szerint azért nem halad a lakosság beoltása, mert nincs elég vakcina az országban.

(8) Bár az állam azt állítja, az oltópontokat kialakították, a lakossági oltást megszervezték, a gyakorlatban a rendszer már az első, a „tömeges oltás” időpontjául kijelölt hétvégén csődöt mondott. A lakosság pedig csak egyre távolabbi időpontokat hall, mikorra valósul meg a lakosság vakcinációja.

(9) Az ellenzék több városban, körzetben is felajánlotta a lakossági oltás megszervezését – e kezdeményezéseket azonban a kormány rendre meghiúsította. Ezzel szemben több olyan helyről is, ahol ellenzéki vezetésű az önkormányzat, olyan hírek érkeznek, hogy az oltópontokra egyáltalán nem szállítottak vakcinát!

(10) Mindeközben Ukrajnából – bármiféle ellenőrzés nélkül! – érkeznek Magyarországra emberek, hogy megkapják a védőoltást. Már az is elhangzott: „elképzelhető, hogy a határon túli magyarokat is nekünk kell beoltani”. (Vajon miért? Azok az országok nem kapnak vakcinát?)

(11) Hogy mi történik az egészségügyi intézményekben, szintén nem a lakosságra tartozik: az orvosok nem nyilatkozhatnak, újságírók nem tudósíthatnak a helyzetről. Holott, akinek volt vagy van kórházban kezelt rokona, ismerőse, horrorisztikus dolgokat hallhat: arra is van példa, hogy a Covid19 fertőzötteket el sem tudják különíteni a más okokból ellátásra szoruló fekvőbetegektől!

(12) Amikor az egészségügy egyébként is leterhelt, az állam egyeztetés nélkül új szerződést tolt rá a szektor dolgozóira. Az eredmény: 5 500 fő távozása.

Lássuk, mi mindenre lehet következtetni, ha szigorúan csak a tényeket szemléljük!

Először is, meg kell állapítanunk: az államnak NEM célja a járvány elleni védekezés. Sem a vírus terjedésének lassítását, sem a lakosság beoltását nem tartja fontosnak.

Annál inkább célja a rendkívüli jogrend és a korlátozások a lehető leghosszabb ideig való fenntartása. Ennek az okairól már írtam korábban:

– ezek biztosítják a keretet a független intézmények bedarálásához;

– a még megszerezhető – s az intézkedések miatt kivéreztetett – cégek, vállalkozások bekebelezéséhez;

– az önkormányzatok – járványkezelés címén történő – ellehetetlenítéséhez;

– a járványkezeléssel semmilyen összefüggésben nem lévő törvények bevezetéséhez;

– s végül, ez ágyaz meg hosszú távon Magyarország az EU-ból való kivezetésének is. (Ha kellően sokáig fenntartják a korlátozásokat, akár népszavazással is elérhetik a távozást, ha a korlátozások oldását az unióból való kilépéshez kötik.)

Ebből következően, ha a lakosság nem kaphat átfogó képet a járványügyi adatokról, arról sem lehet információja, jogosak-e a korlátozások, s ha igen, milyen mértékben. Ha azok indokolatlanok, az emberek szabad mozgáshoz való joga ok nélkül sérül. Az e sorok írásakor tapasztalt lesújtó járványügyi adatok alapján, e következtetés megkérdőjelezhető. Ám, ha valóban „beláthatatlan ideig” kell várni a korlátozások oldására, jogilag igencsak aggályos helyzettel állunk szemben – ahogy akkor is, ha a területenként eltérő intézkedések (amely gondolat már szintén felmerült) nem a fertőzési mutatók, hanem az önkormányzati vezetés pártállásának függvényei lesznek.

Ám az eddigiek, ahogy az is, hogy a rendkívüli állapot leple alatt a kormány továbbra is látványberuházásokra költi a pénzt, tovább folytatja az ország sajátos, strómanok által végzett „privatizációját”, eltörpül a mellett a tény mellett, hogy amit a kormány folytat, emberéleteket követel.

Ha ugyanis valaki regisztrált a vakcinára, azt nem kapta meg, majd meghal Covid19 fertőzésben, és

– az oltási terv nyilvánosságra hozott részei alapján elsőbbséget élvezett volna, viszont helyette olyanokat oltottak be, akik a tervben nem is szerepeltek;

– határon túli embereket már beoltottak;

– annak köszönhető, hogy nem jutott védőoltáshoz, hogy olyan helyen él, ahol az önkormányzati vezetés ellenzéki,

annak a halála az intézkedéseknek köszönhető.

Nem a járványnak.

Hanem azoknak az intézkedéseknek, amelyek hatásaiért az a miniszterelnök felelős, akinek a rendkívüli jogrend alapján teljhatalma van.

Hogy miként definiálhatjuk mindezt, ha nem egy, nem néhány, hanem rengeteg emberrel történik meg mindez, azt az olvasóra bíznám.

Már nem arról van szó, hogy a közpénz elveszti közpénz jellegét. Nem is a nem létező baloldali médiatúlsúly elleni fellépésről van szó. Még csak nem is bedarált intézményekről, a hatalomnak kedves cégek privilegizálásáról, s a velük nem szimpatizálók kivéreztetéséről van szó.

Emberéletekről van szó.

Ezért kérném az Ellenzéki Összefogást, hogy haladéktalanul tegyen lépéseket arra, hogy ami ma Magyarországon járványkezelés címén folyik, NEMZETKÖZI szintű kivizsgálás tárgyát képezze! A magyar hatóságok függetlenségében ugyanis már nem bízhatunk.

Arra talán van esély, hogy 2022-ben visszaszerezzük Magyarországot a jelenlegi hatalomtól.

Arra is lehet, hogy a bekebelezett intézmények visszanyerjék függetlenségüket, hogy a nyomasztóan kevés kézben koncentrálódó – s működésük terén maguk után kívánnivalókat hagyó – cégbirodalmakat fel lehessen számolni.

Még talán arra is, hogy az emberek megtisztuljanak a propagandából és a megosztottságból fakadó mélységes gyűlölettől.

Az intézkedések miatt elveszett életeket viszont soha nem fogjuk visszakapni.

Nincs idő arra, hogy 2022-ig várjunk.