Ukrajna és Szerbia

 A kormányfő úgy ítélte meg, hogy az amerikaiak azon dolgoznak, hogy legyen béke, míg az EU 26 tagállama egy ellenstratégiát akar kidolgozni a háború folytatására. Orbán mostani vétójával csapatot is választott: a 27 tagú EU- válogatottból „átigazolt” – talán nem véglegesen – az Amerikai Egyesült Államok együttesébe, amelynek „szövetségi kapitánya” (Trump) igazi politikai ámokfutó.  S hogy a „mezváltás” még viharosabb legyen: idehaza hamarosan véleménynyilvánító szavazás lesz Ukrajna uniós tagságáról. 

Rövid jegyzetemben egy olyan szempontra hívom fel a figyelmet, amellyel most nem nagyon foglalkozik a nemzetközi sajtó. Csütörtöki vétójával Orbán veszélyezteti az Európai Unió bővítésének lehetőségét is, pedig eddig az hirdette, hogy „Szerbia és a Nyugat-Balkán lehet az olcsó energia kapuja, amely délről érkezik Közép-Európába és így nemcsak Magyarország, hanem egész Közép-Európa energetikai függetlenségét megoldhatja. Itt az ideje, ezt fogjuk most képviselni. Ne hezitáljunk tovább! Az Európai Unió vegye fel végre tagjainak sorába Szerbiát és a többi nyugat-balkáni országot is".  

A magyar miniszterelnök Ukrajna diszkreditálásával – akarva, akaratlanul – elérte, hogy az általa oly’ annyira vágyott bővítési folyamat lelassuljon.  Kezdjük mindjárt Szerbiával és az orosz ukrán konfliktussal kapcsolatos hivatalos szerb állásponttal: 1.) Szerbia Ukrajna területi integritását teljes mértékben tiszteletben tartja. 2.) Szerbiát saját létfontosságú és állami érdekeinek védelme vezérli, ezért az ország nem tekinti saját elemi érdekének, hogy szankciókat vezessen be bárkivel szemben, ami vonatkozik Oroszországra is.3.) Szerbia az ukrán és az orosz népre egyaránt testvérként tekint. A szerbek hagyományos orosz-barátsága nem túl jó előjel az EU-hoz való közeledésben az ukrajnai háború idején. Szerbia ugyan megszavazta az orosz agressziót elítélő ENSZ-határozatokat, az Oroszországot sújtó nemzetközi gazdasági szankciókat azonban nem támogatta. Szerbia már 2009-ben bejelentette csatlakozási kérelmét Brüsszelnek, a csatlakozási tárgyalásokat 2014-ben kezdte meg, a Koszovóval való rendezetlen konfliktusa azonban mind a mai napig akadályozza a folyamat célba érését.

A szerb elnök és a magyar kormányfő baráti kapcsolatban vannak („Madarat tolláról….”). Orbán és Vučić tapasztalt politikus, mindkettőjükről elmondható, hogy ügyesen keverik a kártyát, bár déli szomszédunknál napjainkban elég zűrzavarossá vált a helyzet. Hetek óta tartanak a tömegtüntetések Vučić személye és elnyomó rendszere ellen.  Szerbiában a sajtószabadság szintén korlátozott, vezetése tekintélyelvű, a rezsim – minden túlzás nélkül – illiberálisnak nevezhető, tehát az ország minősítése a mienkhez hasonló. Vučić és Orbán viszonyára nyugodtan kimondhatjuk: a zsák megtalálta foltját. A magyar kormányfő a szerb elnökkel havonta tárgyal, Zelenszkijjel jó, ha egyszer-egyszer kezet fog.

Orbán Viktor péntek reggeli rádióinterjújában világosan elmondta, hogy belátható időn belül nem akarja Ukrajnát látni az EU-tagországok sorában. Álláspontját – a nemzeti konzultáció gyakorlatához hasonlóan – véleménynyilvánító szavazással fogja megerősíteni. Ez hamarosan meglesz, és a végeredmény, illetve a végkövetkeztetés nem kétséges. Szerbia EU-tagságának legnagyobb támogatója Orbán Viktor. Az EU-csapatból most „eligazolt” magyar játékos (O.V.) szava viszont érdektelenné vált, így a kontinentális közösség bővítésére vonatkozó igénye már senkit nem érdekel.

A mostani vétó (és a Trump-i érdekek szolgálata) azt eredményezi, hogy a 450 milliós EU-családban egyedül maradtak a magyarok. Amerika messze van, Amerika nem barátunk. Köztudott, hogy egy nagyhatalomnak egyébként sincsenek barátai, egy nagyhatalomnak csak érdekei vannak.

 Reményik Sándor szomorú sorai jutottak eszembe: „Világost, a múltat, Megsirattuk régen, Nem hittük, a jövő Útja arra térjen. Bús vért szüreteltünk, Ínséget arattunk, Minden nemzetek közt Magunkra maradtunk.”