Valóban kínos, de kinek?

Dr. Dávid Ferenc       2021. szeptember 27. 13:36 2021. szept. 27. 13:36

„Az előválasztásnak csúfolt, a demokratikusság látszatát keltő Gyurcsány-show legújabb epizódja kezdetben csak elméleti síkon ítéltetett eleve bukásra, azonban a baloldalnak mindössze néhány nap kellett ahhoz, hogy bebizonyítsák, még a saját bábszínházukat sem tudják zavartalanul üzemeltetni, miközben egy egész ország vezetéséről álmodoznak.” (Kántor Fórián – Magyar Nemzet)

A fenti mondatok a Magyar Nemzet online felületén olvashatók, Kántor Flórián „Az előválasztás most már tényleg kínos!” című jegyzetében. Hétfőn reggel pötyögöm soraimat, amikor is már biztosan tudható, hogy több mint félmillió ember elment az előválasztási urnákhoz voksolni: az összlakosság 5,1 százaléka, a választásra jogosult állampolgárok 6,1 százaléka. Ez az arány kedd estig csak javulhat, holott már a pillanatnyi érték is optimizmusra ad okot. Nekünk (nekem), akik abban hiszünk, hogy jövőre nem csak Tiborcz István és neje (Ráhel asszony), hanem az egész Orbán-klán elhúz Marbellára vagy még messzebbre.

Kántor fanyalogva arra hivatkozik, hogy nehezen indult az előválasztási procedúra és lefagyott a számítástechnikai rendszer. Igen két nap (szeptember 18. - szombat és szeptember 19. - vasárnap) valóban volt üzemszünet, de ezt az időveszteséget bőven pótolta a választói lelkesedés, a szavazni akarás. Talán még jól is jött az átmeneti hiba, lehet, hogy ez még inkább „összerázta” a voksolni akarókat.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy mekkora ellenszélben kellett dolgozniuk a szervezőknek, az aktivistáknak. A Fidesz minden eszközt bevetett az előválasztás eljelentéktelenítése érdekében, de a részvételi számok azt mutatják, hogy sikertelenül. Az ATV és az RTL által szervezett miniszterelnök-jelölti viták is közérdeklődésre tartottak számot, polgárok milliói első kézből tájékozódhattak az aspiránsok elképzeléseiről. Másfél évtizede nem látott ilyet a magyar publikum, hiszen az Orbán-rezsim nem hisz az eltérő vélemények ütköztetésének fontosságában, nem híve a párbeszédnek. A közbeszéd ellenzék általi tematizálása is fáj a jelenleg kormányzó politikai erőknek, ezért minden megnyilvánulásuk személyek lejáratásában merül ki. A nem túl tájékozott Kántor azt sem vette észre, hogy nem „Gyurcsány-show” zajlik, hanem valami egészen más.

Kántor rosszkedvű, érzékelhetően bosszantja az előválasztás és az elmúlt hetek ellenzéki sikere: „Nevethetnénk, lehetnénk kárörvendők, de a hazugságokkal, hitegetéssel táplált önkéntesek és szavazók tömkelege valójában sokkal többet érdemelne ennél a romhalmaznál, még akkor is, ha egy előre lefutott versenyhez asszisztálnak.” És mindenkit „sajnál”: az önkénteseket és a szavazókat is. Úgy „magyar nemzetesen”. 

Jegyzete írásakor a szerző még nem tudhatta, hogy a hétvége legfontosabb politika eseményén Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) választást nyert. Ez aztán a kínos, Kántor kartárs! De kinek is?