Csak énekelni akarok - interjú Danics Dórával

Bejárta Európát és rengeteget stoppolt, de vagy Párizsban vagy Budapesten állapodna meg. Erről és még sok másról beszélgettünk Danics Dórával a Sztárklikknek adott exkluzív interjújában. A fiatal énekesnőt elkísértük győri és tiszafüredi fellépésére is, hogy betekintést nyerjünk nyüzsgő életébe.

JR: Már gyermekkorodban is tudtad, hogy énekesnő szeretnél lenni, vagy ez később alakult ki nálad?

DD: Nem tudtam, hogy énekesnő leszek, de hiperkreatív voltam kiskoromban. A szomszéd gyerekekkel mindig kitaláltunk valamit, ami eltért a megszokott gyermekjátékoktól. Bandát alapítottunk, és mindenféle produkcióval léptünk fel a szülők előtt. A rajzoláson kívül az összes művészeti ágban igyekeztem kiteljesedni. A konyhában volt az "irodám" egy asztalnál, rajta a porcelán telefonommal.


- Ami, gondolom, sosem csörgött.

- Egy frászt! Állandóan csörgött!


- Budapesten nőttél fel?

- A szüleim hétéves koromban elváltak, tizenegy voltam, amikor édesanyámmal vidékre költöztünk a fővárosból egy Áporka nevű településre, ami 30 kilométerre fekszik Budapesttől. Egy hosszú, tornácos parasztházban laktunk, onnan jártam be suliba Budapestre. Színésznő szerettem volna lenni, ezért a Pesti Barnabás drámatagozatos iskolába jelentkeztem, ami meghatározó volt számomra. Félévente vizsgaelőadást kellett bemutatnunk, ahol mind prózai, mind zenei szerepben kipróbáltam magam. Az énekhangomra talán itt figyeltek fel először. A középiskolában tudtam igazán kiteljesedni, remek osztályközösségünk volt, csupa kreatív és nyüzsgő művészlélekkel.


- A művészi véna nem egyedüli a családodban. Édesanyád, Bach Szilvia révén mondhatni, hogy belenőttél ebbe.

- Így van. Kiskoromban rendszeresen jártam vele turnézni. Nagyon büszke vagyok rá, és örülök annak, hogy szinte ugyanazt tapasztalhattam meg, mint ő. Első női nyertesként kerültem ki az X-faktoból, édesanyám pedig majdnem ugyanannyi idős volt, mint én, amikor első magyar női parodistaként nyerte meg a humorfesztivált.


- Mi lett a színésznői karriereddel?

- Jelentkeztem a gimi után a Színművészeti Egyetemre, ahova nem vettek fel. Az énekes rostánál megtapsoltak a tanárok, de a verses előadásnál nem szerepeltem jól. Egy Jónás Tamás verset vittem, ami ugyan kiváló mű, akkor és ott kevésbé sikerült jól prezentálnom. Csalódott voltam, hogy nem jött össze, így más pályára léptem. Pótfelvételivel jelentkeztem a Budapesti Médiaintézethez, ami a Szegedi Egyetem kihelyezett iskolája volt. Itt kommunikáció és magyar szakot vettem fel, később a magyart leadtam, a kommunikációt elvégeztem.




- Mivel foglalkoztál, mielőtt énekesnő lettél?

- Énekesnő voltam, csak másként. Több zenekarban fordultam meg. Fizetés-kiegészítésként falunapokra, lakodalmakra és egyéb rendezvényekre jártunk. Emellett vágó voltam egy televíziónál. Valódi bandában, ahol saját dalokat játszottunk egyetem alatt énekeltem, közel öt évig. Itt ismertem meg Tuska Tamás barátomat, akivel megalapítottuk a Xanadu nevű zenekarunkat. Magyar szakosok voltunk, a nevünk is egy versből származik. Egy sok színben pompázó kastélyt hívtak Xanadunak, és mivel mi is különféle műfajokban próbáltuk ki magunkat, dalszövegeket és zenéket írtunk, ezért illett ránk a sokszínűséget sejtető név.


- Hol léptetek fel? Mi lett aztán a zenekarral?

- Egy kiskocsmában koncerteztünk az Izabella utcán, ahol én pultosként dolgoztam akkor. A közönségünk a tágabb baráti körünkből állt. Közel hat évig próbáltuk befuttatni a zenekart, hogy csak a zenével foglalkozhassunk, de sajnos ez sosem sikerült, mert emellett más munkákat kellett vállalnom, hogy meg tudjak élni, és nem vagyok önmenedzselő típus. Vágó lettem aztán, ami sok munkát kívánt, ezért mellette nem tudtam annyit foglalkozni a bandával, hogy az elegendő legyen a megélhetésünk biztosítására.


- Szeretted a vágást?

- Nagyon szerettem, de az volt a vágyam, hogy semmi mást ne kelljen csinálnom az éneklésen kívül, legalábbis munka terén. Úgy éreztem, hogy ez az irányvonalam, ezért 2012-ben jelentkeztem az X-faktorba először. Be is jutottam az első huszonnégybe, de akkor még nem voltam azon a fejlettségi szinten, hogy döntős legyek, és kiestem a versenyből.


- Hogy élted meg a kiesést?

- Elég nagy kudarcként. Akkor fél évig nem is akartam többet az énekléssel foglalkozni. Szerencsére van egy kitűnő pszichoterapeutám, aki átsegített ezen a helyzeten, és sikerült elhatároznom, hogy mit akarok csinálni, mi az én irányvonalam. Egy színházban dolgoztam jegypénztárosként, amikor újra megpróbáltam az X-faktort.


- Megpróbáltad, és meg is nyerted. Hogy élted meg a műsort és az azt követő változást?

- Az X-faktor életem egyik legmeghatározóbb élménye volt. Nagyon sokat tanultam a szakmáról, és beleláttam, hogy működik egy tv-s műsor. Rengeteg ember dolgozott azért, hogy a színpadon lévő 2 perc a legtökéletesebb legyen. Megindító volt a munkatársak alázata, figyelme és szeretete. Sokat adott a közösség, és kutya kötelességemnek éreztem, hogy a legtöbbet hozzam ki magamból. Nem kellett párbajoznom sem. Utólag derült ki, hogy hétről hétre melyik versenyző hányadik helyen szerepelt. Mindig benne voltam az első háromban. A saját magamba vetett hitem megerősödött, és a műsor alatt annyira profin és gyorsan történtek az események, hogy nem volt időm feleslegesen agyalni, túlbonyolítani a dolgokat, hanem rögtön, spontán kellett cselekednem.




- Hajlamos vagy túlgondolni a körülötted lévő dolgokat?

- Néha igen, de akkor tudok jól működni, ha spontán lehetek.


- Milyen, amikor spontán vagy?

- Régen nagyon sokat stoppoltam. Az egészen spontán volt. Nagyon sok helyre jutottunk el a barátaimmal úgy, hogy kiálltunk a sztrádára, és vártuk, hogy valaki elvigyen minket. Elmentünk így például a horvát tengerpartra. Hétszáz kilométert utaztunk, mindössze két autóval, nyolc óra alatt. Bevonzottuk a szerencsés helyzeteket. A Művészetek Völgyébe kötelező volt stoppal menni, bár tavaly először autóval mentem, és én vettem fel stoppost. Idén is megyek, még nem tudom, hogy mivel, de fel is lépek, szóval ennyiben lesz más a helyzet.


- Beszéljünk a jelenről: milyen most Danics Dóra élete?

Amilyen lassan és álmosan kezdődött el az év, most annyira felpörgött minden. Alakult saját zenekarom, akikkel minél többet szeretnék élőben játszani. Megjelent a héten egy új dalom, Pappara címmel, amit szintén Tuska Tamással írtam. Készítettünk hozzá egy klippet, aminek a forgatása nagyon izgalmas volt. Egy okostelefonnal rögzítettük, a klarinétosunk ChelemenPaula rajzolta meg a videóhoz szükséges papírfigurákat, ezeket pálcára tűztük, és a barátaim segítségével leforgattuk a klippet. Szeretetből vettük fel, és nem pénzből. A Youtube-on nyilvánosan elérhető a dal, bárki meghallgathatja, aki szeretné.


- Várhatunk még új dalokat, esetleg új lemezt tőled a közeljövőben?

- Épp most készül a lemezem, amit szeptember végén tervezünk kiadni. Saját dalok lesznek. Egy részük vázlatszinten már készen van, de körülbelül a fele még várat magára. Kirschner Péter az Európa Kiadó gitárosa lett a zenei producerem. Remekül dolgozunk együtt. Nincs zenei előképzettségem, így nehezen kommunikálok zenéhez értő emberekkel, de Péterrel tökéletes összhangban vagyunk.


- Nemrégiben kaptál egy felkérést Gizella szerepére az István a király rockoperába, amit Novák Péter visz színpadra.

- Nagy megtiszteltetés számomra a felkérés, ugyanis gyerekkorban szinte minden reggel megnéztem az István a király népstadionos verzióját. 5-6 óra körül keltem fel emiatt. Sok szövegtanulásra tehát nem volt szükség. Olyan nevekkel játszhatok egy színpadon, mint Varga Miki, Deák-Bill, Keresztes Ildikó, Kocsis Tibor, ezért nagyon boldog vagyok. Augusztus 19-én mutatjuk be a királydombon, októbertől pedig egy kilenc állomásos turnéra visszük.


- Gizella lettél. Ő áll a legközelebb hozzád? Ha te döntöttél volna, melyik szerepet játszanád legszívesebben?

- Egyértelműen Koppányét. Ő a legmenőbb! Sajnos Novák Péter nem így gondolta...


- Ha a Koppány szerep nem is jött össze, ha tehetnéd, kikkel duetteznél együtt?

- MaitreGims lenne az egyik duett-partnerem, aki egy francia hiphop formáció tagja, de szólóban is énekel, nem is akárhogy. A másik partneremnek belga Stromae-t választanám.


- Milyen érzés, hogy megismernek az utcán?

- Régen nagyon zavarban voltam, nem szoktam hozzá, hogy ismeretlenek jönnek oda hozzám, de emellett nagyon jólesett. Mára már jobban hozzászoktam. Én mindenesetre nem mernék leszólítani hírességeket.


- Szerelmesleveleket is kapsz a rajongóktól?

- Volt már rá példa. Egyszer egy fiú odajött az öltözőmhöz egy csokor rózsával és egy levéllel. Akkor nagyon elpirultam.


- Mi volt a levélben?

- Titok.


- Ez esetben nem boncolgatom a témát. Mesélj inkább arról, hogy ha sztárként egy ügy mellé állnál, mint jószolgálati nagykövet, mi lenne az?

- Biztosan állatvédő szervezethez adnám az arcom. Nagyon szeretem az állatokat. Van egy kutyám, akit Sárinak hívnak, és mindvégig ott volt velem az X-faktorban. Ő egy menhelyről érkezett hozzám, keverék kutyus, remekül kijövünk. Az állatbarátságomból adódóan nem is eszem húst, vega vagyok.


- Szoktál magadnak főzni vegetáriánus ételeket?

- Szoktam, főleg tésztákat, azokat nagyon szeretem. Elég sokat eszem. A barátaimmal épp vacsoracsatázunk, így mindenki főz valamit a többieknek.


- Párizsban járt az ősz, és nemrégiben Danics Dóra is. Milyen volt?

- Nagyon szeretnék Párizsban élni! Tavaly voltam ott először, és egyből hatalmába kerített a város. Nem sikerült tőle megszabadulni. Autodidakta módon elkezdtem franciát tanulni, de el akarok menni tanárhoz is, hogy nagyon gyorsan megtanuljam a nyelvet felsőfokon. Párizs az egyetlen hely a világon, amiért itt hagynám Budapestet. Bejártam Európát, de sehol nem élnék a francia fővároson kívül. Az is lehet, hogy egyszer feketemosogató leszek Párizsban, és közben EdithPiaf sanzonokat éneklek a konyhán.


- Vagy kihagyod a feketemosót, és énekesnő leszel?

- Ez is egy alternatíva...