Novák Katalin Istent kérte, ne hagyja elveszni Erdélyt
Novák Katalin ismét jelezte, hogy megtanulta Orbán Viktor leckéjét, és ha kell, eminens, a regnáló hatalom ellen soha nem tiltakozó tanulóként fel is mondja azt. Az államfő a múlt hét végén a csíksomlyói búcsún járt, és e kirándulás annyira mély nyomokat hagyott benne, hogy Facebook-posztján is megemlékezett az eseményről. A posztban az impozáns képsorokhoz a székely himnusz egy versszaka volt az aláfestés, közöttük egy ikonikus sor, miszerint „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenem.” A románoknál, amint az várható volt, a bejegyzés kiverte a biztosítékot, a tiltakozásra a Sándor-palota visszaszólt.
Novák Katalin rövid időn belül másodszor látogatott Erdélybe, sőt, tavalyi beiktatása után, államfőként, első külföldi útja is a szomszédos ország magyarlakta területére vezetett. Az idén áprilisban a helyi román szélsőségesek tiltakozása közepette Kölcsey-szobrot avatott Nagykárolyban, ezúttal pedig a csíksomlyói búcsú volt az alkalom, hogy kifejezze, amit első, magánlátogatásnak minősített útja után a Facebookon írt: „Köztársasági elnökként kiemelt feladatomnak tartom az összmagyarság képviseletét, így számomra nincs különbség a tekintetben, hogy valaki határon innen, vagy túl él. A magyar az magyar, s pont.”
Ez volt tavaly, az idei évre pedig a Kölcsey-szobor avatása és a székely himnusz jutott, és az a sor, hogy „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk.” A bejegyzésre a román külügyminisztérium azonnal reagált. Felhívták a figyelmet arra, hogy már több alkalommal visszafogottságra intették a Romániába látogató hivatalos magyar személyeket, s szerintük a köztársasági elnök mostani üzenetei is „nem megfelelő nyilvános üzenetek, köztük Románia egyik történelmi régiójára vonatkozóan is”. A Sándor-palota a Mandinert találta a legalkalmasabbnak arra, hogy válaszát eljuttassa a román külügyminisztériumhoz. Azt írták, hogy a románok tiltakozását túlzónak és indokolatlannak, de nem szokatlannak tartják.
Ennyi a történet röviden, amelynek bőségesen voltak előzményei. Például, hogy tavaly novemberben Orbán Viktor Dzsudzsák Balázs futballista búcsúmeccsén nagy-magyarországos sálban jelent meg a VIP-páholyban. Abból az ügyből is diplomáciai bonyodalom lett, akkor is úgy tűnt, hogy a magyar politikai vezetés kifejezetten keresi, hol lehet egymásnak feszülni a környező országokkal. Mindezt látszólag – és a hivatalos indoklás szerint – az ott élő magyarság érdekében teszik. Normális ember nem gondolhatja, hogy az Orbán-kormány szándékosan árt a határon túli magyaroknak, a végeredmény mégis ez.
A nacionalista megnyilvánulások mögött természetesen nincsenek hódító szándékok. Sem Orbánnak, sem az ő útmutatásait követő Novák államfőnek nem áll szándékában lépéseket tenni Erdély – vagy éppen a Felvidék, a Vajdaság – visszaszerzésére. És persze a romániai vezetés is tudja, hogy a magyaroknak nincsenek területi követeléseik Romániával szemben, viszont ezek a megnyilvánulások alkalmasak arra, hogy bátorítsák és hergeljék azokat, akiknek ilyen gondolatok járnak a fejükben. Mert minden országban vannak szélsőséges eszelősök, akiknek – pénz híján – marad az ideológia, amivel megpróbálják jól lakatni őket. Be kell érniük azzal, hogy „Édes Erdély, itt vagyunk,” vagy, mint most, azzal a fohásszal, hogy „Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk.”
Bármit is gondoljunk a románokról, vagy az ottani politikai vezetésről, Novák Katalin államfői minőségben tett „erdélyezős” bejegyezése épp úgy méltatlan egy magas közjogi méltósághoz, mint Orbán Viktor tavaly novemberi nagy-magyarországos villantása.
