A kormány valódi megszorításokkal hat az inflációra, nem az akciózással és az árfigyeléssel 

Nagyon elégedett Nagy Márton az infláció alakulásával, amit – a kiadott közleménye szerint – egyértelműen a kormány áldásos és hatásos tevékenységének tud be. Olyanokat állít a Hírklikk által is ismertetett közleményében, mint hogy „a célzott kormányzati intézkedések, azaz a kötelező akciózás és az online árfigyelő rendszer rendkívül hatékonyan és sikeresen működnek, mert öldöklő versenyt indítottak el az élelmiszer-kereskedelmi piacon, ez pedig egyre lejjebb és lejjebb szorítja az árakat”. Sőt, erre még rá is tett egy lapáttal, mondván: „az online árfigyelő rendszer ráadásul nemcsak megakadályozta, hogy a multik árat emeljenek az élelmiszerárstopok kivezetését követően”. Némi számokkal történő zsonglőrködés után, a jóságos kormány bácsi nevében kiadja az igazán kék óriásplakátért kiáltó jelszót: „a porba kell taposni az inflációt”, majd büszkén hozzáteszi, hogy az adatok alapján „a kormány hatékony intézkedéseinek köszönhetően, már jóval az év vége előtt egy számjegyűre csökkenhet az infláció”.

S akkor lássuk a számokat, trendeket, amivel egyébként megjelenésének napján már foglalkoztunk. A KSH inflációs gyorstájékoztatója szerint júliusban – az elemzői konszenzusnak megfelelően – 17,6 százalékkal haladták meg az árak Magyarországon a 2022. júliusi szintet. Az inflációs irányt jelző év/év maginfláció 17,5 százalékra rúgott, miközben nyugdíjas infláció üteme 18,7 százalék volt. Az élelmiszerek 23,1, a háztartási energia 35,7, az üzemanyagok 21,5 százalékkal drágultak, de a szolgáltatásokért is majdnem 15 százalékkal kértek többet, mint egy éve. Egy hónap alatt valóban számottevően, 2,5 százalékponttal mérséklődött az év/év inflációs ütem, ami kedvező. Az azonban már kevésbé, hogy a havi infláció még mindig pozitív tartományban volt, igaz, csak 0,3 százalékos emelkedést mutatott ki a KSH. Nagy Márton a közleményében jókorát zsonglőrködve, ezt valahogy elfelejtette megemlíteni, helyette azt a részadatot ragadta ki, miszerint az élelmiszerárak az előző hónaphoz képest 0,9 százalékkal csökkentek, s éves alapon viszonyítva, már gyakorlatilag a felükre estek vissza – ezt nemes egyszerűséggel úgy kommunikálta, hogy „a kormány csökkentette” az élelmiszer-inflációt. Tény, most júniusban az előző év azonos időszakához képest az élelmiszerek ára 23,1 százalékkal nőtt, s ilyen „lassú” ütemet tavaly június óta nem rögzített a KSH, s az is tény, hogy ez alig valamivel gyorsabb dinamika, mint a mostani inflációs hullám tavaly decemberben mért 44,8 százalékos rekordjának a fele. Ám azzal már nem dicsekedett Nagy Márton – pedig az is hozzátartozna a teljes képhez, azaz a kormány áldásos tevékenységének a lakosságon csattanó hatásaihoz –, hogy az első hét hónapban még mindig brutális volt a pénzromlás üteme: 22,7 százalékkal haladta meg a 2022. január-július közöttit.

De vajon mi az igazság a termelési regények korából ismert, a „szocializmusban” kimaxolt gyakorlatot követő öndicsérő, szájbarágó, féligazságokra és az adatokkal való zsonglőrködésre épülő propagandából? Vajon joggal lehet-e elégedett Nagy Márton az inflációs adatokkal, vagy az egész csak bűvészkedés? Mennyiben tudható be az infláció lassulása a kormánynak, azon belül az olyan közvetlen intézkedéseknek, mint a kötelező akciózás és az árfigyelő rendszer, illetve mennyiben az objektív, piaci folyamatoknak? Felcsuti Pétert közgazdászt, a Bankszövetség volt elnökét kérdeztük.

„Ez itt a nagy kérdés” – reagált a szakértő, megjegyezve, azt persze már megszokhattuk, hogy amikor bármi jó történik, azt a kormány a sajátjának tekinti, illetve, ha valami rossz, akkor az külső körülmények, összeesküvések, a dolgok szerencsétlen egybeesésének a számlájára írandó. Ez általában is jellemző fogása a kormányoknak, az Orbán-kormánynak meg kiemelkedően, „így azután én ezen olyan nagyon nem csodálkoznék”.

Felcsúti azonban felhívta a figyelmet arra, hogy sok objektív tény is közrejátszik az infláció mérséklődésében, olyanok, amelyeknek vajmi kevés közük van a kormány tevékenységéhez, amellett, hogy ők is próbáltak valamit csinálni. Példaként említette az előbbiekre az energiaárak csökkenését, a tavalyival ellentétben az idén elmaradt aszályt, de mint kiemelte: „a legfontosabb, hogy a lakosság fogyasztása drámaian visszaesett, aminek nyomán – természetesen – élesedett a verseny a fogyasztókért”. Emellett vannak olyan elemek, amelyek az infláció csökkenése ellenében hatnak, ilyen a többi között a gyengébb forint. Mindezzel annyit akart mondani, hogy normális esetben a kép(let) nagyon bonyolult, ám az Orbán-kormány végtelenül leegyszerűsítve, magának tudja be az infláció mérséklődését. „De hát tudjuk, megtanulhattuk, ez egy ilyen kormány” – jegyezte meg.

Arról nem ejtenek szót, hogy a megszorításnak nem nevezett megszorítások milyen szerepet játszanak – vetettük közbe. Felcsuti – egyetértve ezzel – rámutatott: ennek ellenére, szépen csendben azért a kormány is igyekszik megfogni a költségvetést, a többi között visszafogja az állami beruházásokat (lásd Lázár-stop), s többféle módon mérsékli a keresletet. Merthogy tudnivaló, hogy a legjobban a kereslet visszafogásával lehet visszaszorítani az inflációt, az akciózás, meg az árfigyelés nem játszik benne olyan nagy szerepet – szögezte le. Hozzátette, nehezen hihető, hogy olyan nagyon befolyásolja a fogyasztó vásárlási szokásait, ha akár naponta megnézi az árfigyelő portált. „Ez persze nagyon jól hangzó mese, igen jó kommunikációs fogás a kormány részéről” – ismerte el a közgazdász.

De nem ez a lényeg, hanem az állami megszorítások, a fogyasztás visszaszorítása és a reáljövedelmek tavalyi és idei drámai csökkenésére racionálisan érkező lakosság reakció, a nadrágszíj meghúzása – mondta Felcsuti Péter. A közgazdász egyébként a megszorítások közé sorolja a nyugdíjkorrekció halogatását, hiszen az is a fogyasztás mérséklését segíti a kereslet csökkenésével. „Az más kérdés, hogy ennek következtében ezeknek az embereknek valószínűleg nagyobb része számára szinte lehetetlen a megélhetés” – szögezte le.