A legegyszerűbb: átpolitizálni mindent
Csak egyetérteni lehet a Fidesz frakcióvezetőjével, hogy az emberélet megóvása, így a járvány elleni védekezés nem is válhat politikai kérdéssé. Mindössze még arra kellene válaszolnia ez ügyben Kocsis Máténak, hogy akkor ők, a kormánypártiak, a fideszesek, a hatalom képviselői miért tették azzá. Erre persze régóta nincs válasz. Mondhatnánk, azért nincs, mert ez tulajdonképpen álkérdés. Mi is tudjuk, ők is tudják a választ.
Mert egy szétszakított országban élünk. Ők kezdték, a 2002-ben elvesztett választás után, ellenzékben – nyolc év alatt – még rátettek néhány lapáttal, hogy aztán 2010-től, a kétharmados többség birtokában kiteljesítsék művüket.
Mert hozzá kellett szoknunk, hogy nemcsak a választások előtti „hivatalos” időben, hanem folyamatosan kampányolnak. Azt akarják bebizonyítani, hogy ők mennyire jók, és hogy a másik oldal mennyire rossz.
Mert a főnök állandó harcban él, és csak ellenségek gyártásával, azokkal szemben képes meghatározni önmagát. Ennek a kényszerképzetnek esik áldozatául immár hosszú évek óta az egész ország.
És végül, de nem utolsó sorban, mert a járvány és nyomában a súlyos válság olyan helyzetet teremtett, amikor a legegyszerűbb átpolitizálni mindent. Ha nincs jó – vagy semmilyen – válaszuk a megoldandó problémák sorára, akkor az ellenzékre kell mutogatni, hogy tönkre tennék az országot, ha a jóságos hatalom hagyná.
Naponta igyekeznek tehát bebizonyítani, hogy mekkora károkat okoznának a velük szembenállók, ha lenne rá lehetőségük. Az unalomig kell ismételgetniük, mennyi gond volt abban a nyolc évben, aminek a vége óta is eltelt már majdnem tizenegy.
De ez csak a kisebbik része annak, amit a parlament, a közélet, vagy netán a politika iránt érdeklődő választók rendszeresen a nyakukba kapnak. Orbán Viktor minden pénteken reggel majdnem fél órában ecsetelheti saját és társai nagyságát az egykori közszolgálatiságára már nyomaiban sem emlékeztető Kossuth Rádióban. A hét többi napján meg esetleg más „baráti” médiumokba hívják, vagy a Facebookot használja fel, hogy a helyzetet vázolja. A miniszterelnök, vagyis az ország jelenlegi első számú vezetőjének megszólalása pedig minden esetben politika. Értelemszerűen ő csinál tehát politikai kérdést az emberélet megóvásából, a járvány elleni védekezésből. A mondandóját erősítő, netán más szavakkal elismétlő apparátcsikok pedig minden alkalommal még erőteljesebben aláhúzzák, hogy itt színtiszta politikáról van szó. Vagyis a kormánypártok érdekeinek érvényesítéséről, a reménybeli választók meggyőzéséről, valamint az ellenzék folyamatos földbe döngöléséről.
Nem elég nekik, amit eddig megszereztek. A politikai, a gazdasági, az intézményi pozíciók bekebelezése, saját képükre formálása, a média nagy része feletti uralom. Több kell. Rendkívüli felhatalmazás, a veszélyhelyzet meghosszabbításának örve alatt, hogy a demokrácia látszatát keltve, még inkább azt tehessenek, amit akarnak. Miközben az egészségügy átalakításával, de különösen az oltóanyagok körüli bizonytalanság erősítésével eljátsszák a meglévő bizalmat is. Felelősséget pedig sem ezért, sem másért nem vállalnak, noha ezt viszont nem ismerik el.
Vannak országok, ahol ebben a válságos helyzetben összefogtak. Ahol valóban úgy gondolták, az emberélet megóvása, a járvány elleni védekezés tényleg nem lehet politikai kérdés. Az ilyeneket a mi határainkon belül uralkodók mélyen elítélik. Hiszen Magyarország mindentől és mindenkitől független, s a legjobban teszi a dolgát.
Úgy is nézünk ki.
