A megöregedett Orbán Viktor a vesztébe rohan
„Orbán Viktor is megöregedett, fogytán az energiája”– nyilatkozta nemrég Stumpf István, volt alkotmánybíró. És valóban: a kormányfő egyre kevesebb szellemi energiát fordít a parlamentben elhangzó kérdések megválaszolására. A kormányfő ma már azt sem érzékeli, hogy a Lánchíd felújítására egyáltalán nem sok a tízmilliárd, miközben stadionokra, tűzijátékra, vagy épp Kósa Lajos városára, Debrecenre költött százmilliárdok már saját vesztét okozzák.
Először csak furcsa volt, ahogy Tarlós István elkezdett turkálni a főváros zsebében, kotorászva a főváros félretett milliárdjai után. Azért tűnt ez ízléstelennek, mert Tarlós azt ígérte, hogy végleg kiszáll a politikából, pártpolitikus meg tulajdonképpen sosem volt. Most viszont beszállt az arénába. Ráadásul a Fidesz pártragadozójaként vetette rá magát Karácsony Gergelyre, s rajta keresztül a fővárosiakra. Az orvtámadás egyértelmű célja az, hogy utódját belehajszolja: költse a főváros megtakarított milliárdjait a Lánchíd felújítására.
Vagyis Karácsony tegye azt, amit egyébként a maga idejében Tarlós sem tett. Inkább ült a tartalék 160 plusz 40 milliárdon, hagyta a Lánchidat, a nemzet jelképét évekig rozsdásodni, pusztulni. Máig nem közölte, hogy miért mulasztotta el felújítási kötelezettségét. Orbán kegyenceként, azonban immár megvilágosodott, és ma már ő is felújítaná a Lánchidat. Beszállt a politikai karaktergyilkosok sorába. Nyilván valahogy meg kell szolgálnia a szép tanácsadói fizetést – ezért akár még az utált pártpolitikusi szerepet is elvállalva. Pedig már sokat vesztett harci kedvéből, néhány napja úgy botorkált be az ATV stúdiójába, mint a már lelassult Brezsnyev a vérátömlesztés előtt.
Hagyjuk azonban magára Tarlóst, aki mára annyira felizgatta magát, hogy feljelentést tett, mert az ő hivatali idejében történt ügyeket ki akarja vizsgálni a fővárosi önkormányzat. Ámbár nem tudni, hogy mivel vádolja azokat, akik még semmivel sem vádolták meg Tarlóst.
Ha Tarlós fellépése furcsa és visszataszító, akkor Orbán Viktor parlamenti fellépése már inkább félelemkeltő. A kormányfő ugyanis a főváros megtakarítását igazoló, 160 milliárdról szóló okiratot lobogtatva követelte, hogy a Karácsony a város félretett pénzéből újítsa fel a Lánchidat. A nemzet kormánya viszont egy fityinget sem akar adni a már beígért 6 milliárdon felül. Miközben egyetlen nemzeti ünnepre 6 milliárdot, tűzijátékra 1 milliárdot, az állami tévére újabb 20 milliárdot, Debrecen hosszú távú fejlesztésére pedig 600 milliárdot terveznek kifizetni. Nem beszélve arról, hogy az összes haver zsebét folyamatosan tömik milliárdokkal.
Az egészben az a félelmetes, hogy a kormányfő úgy viselkedik, mintha rendelkezhetne a főváros pénzével. Pedig Budapest megtakarításaihoz a miniszterelnöknek jogilag semmi köze nincs. Ahogy nincs köze a magyar állampolgárok megtakarításaihoz sem. Még belegondolni is szörnyű, hogy Orbán Viktor csak akkor engedélyezné a munkanélküli segélyek, vagy a nyugdíjak kifizetését, vagy épp a fizetések emelését, ha a rászoruló állampolgárok már bizonyíthatóan elköltötték az összes megspórolt, félretett pénzecskéiket. Ilyen döntésre hajlama talán még lenne a kormányfőnek, csak épp joga nincs hozzá. Egyelőre.
