A modern dezinformáció elbizonytalanít

A kutatásban a tények létezésével és megismerhetőségével kapcsolatos, a közvéleményben egyre erősödő kételyekre fókuszált a Political Capital. Bár a tanulmányt az Európai Bizottság által támogatott HDMO projekt keretében készítették, az adatbázis feldolgozásakor a Friedrich Naumann Alapítvány támogatásával megvalósult közvélemény-kutatás adataira támaszkodtak.

Így azt állapították meg, hogy a modern dezinformáció elbizonytalanít. Az álhírekben és összeesküvés-elméletekben való hit épp erre épül, és már érzékelhetően jelen van a hazai online és offline közbeszédben, ahogy a közvéleményben is. Ezt a jelenséget nevezi a kutatás „tényrelativizmusnak”. Egyrészt a dezinformációnak, másrészt a sajtóba és egyéb tudástermelő intézményekbe vetett bizalom csökkenésének következménye, hogy egyre szélesebb körben terjed a bizonytalanság, hogy egyáltalán léteznek-e objektív, ellenőrizhető tények.

A kutatás szerint a tényrelativizmus terjedése összefügg azzal a nyomasztó érzéssel, amely szerint a rendelkezésre álló, egyre több és egymásnak gyakran ellentmondó információ közepette nehéz kiválasztani a leginkább relevánsat vagy a tényeknek megfelelőt. A Covid-járvány, Oroszország ukrajnai inváziója, az Izrael és a Hamász közötti háború csak erősítették ezt az érzést a közvéleményben. Az egyre több adat felerősíti az információs bizonytalanságot és a manipulálhatóságot. Míg a klasszikus propaganda részben az információ mennyiségének csökkentésére és forrásainak szűkítésére törekszik, a modern dezinformáció célja az, hogy elárassza információval a célszemélyeket és így zavart keltsen a fejekben. Az álhírek és az összeesküvés-elméletek ezzel szemben éppen azt ígérik, hogy rendet vágnak a káoszban, és megmutatják a versengő narratívák közül a „valódit”, amit el akarnak előlünk titkolni.

A tanulmány megállapítja: korunk jellemző tendenciája, hogy az objektív újságírás szerepét egyre inkább a véleménycikkek gyártása veszi át, s ezektől egyre kevésbé különülnek el a hírek. Ez a tendencia a hazai közvéleményben is erősen lecsapódik: a megkérdezettek 67 százaléka ugyanis egyetértett azzal a kijelentéssel, hogy „Sok dolog, amire tényként hivatkoznak a sajtóban, valójában csak egy vélemény”. Az egyet nem értők aránya mindössze nyolc százalékot tett ki.

A nyilvánosságban tényként kezelt állításokkal szembeni kétely nagyon erős a magyar társadalomban. Erre utal, hogy a megkérdezettek több mint háromnegyede szerint „Nem lehetünk biztosak abban, hogy amit tényként közölnek, az igaz is”. Az állítással a megkérdezettek 52 százaléka nagyon határozottan, további 24 százalék pedig inkább egyetértett.

Az igazság „véleményes” értelmezését mutatja, hogy a megkérdezettek 60 százaléka szerint „Az „igazság” valójában az az álláspont, amit az ember magának választ “, míg azzal az állítással, hogy „Aki azt állítja, hogy tudja, mik a tények, valójában hazudik” a megkérdezettek fele egyetértett. Még magasabb egyetértési arányt kaptak ugyanakkor a legradikálisabban tényrelativista kijelentés esetében, amely szerint „Objektív valóság valójában nem létezik, csak különböző vélemények vannak”. Ezzel a kérdezettek 59 százaléka értett egyet.

Egy másik eredmény szerint pedig a magyar társadalom több mint háromnegyede erősen szkeptikus, hogy tényszerű tudásra tehet szert a mai információs környezetben. Lényegesen kevesebben vannak – 18 százalék az arányuk –, akik hisznek, bíznak a tények, a vélemények felett álló valóság létezésében.

A széles körű kétely hátterében természetesen sokféle élmény és vélemény keveredhet. Az általános elbizonytalanodás a tényekkel kapcsolatban, a médiahelyzet kritikus megítélése vagy éppen az egymásnak ellentmondó információkkal kapcsolatos tapasztalatokból ered. 

Viszont az is kiderült, hogy a tényekről, a valóságról alkotott kritikus nézetek érdemben nem eltérők egyik vagy másik párt szimpatizánsai körében; nem jellemző tehát a politikai polarizáció. Minél inkább kritikus viszont valaki a tényekkel, az objektív valósággal szemben, annál inkább valósnak gondolja azt, hogy azok az események, amelyek látszólag függetlenek egymástól, gyakran titkos tevékenységek eredményei, illetve, hogy vannak olyan titkos szervezetek, amelyek nagyban befolyásolják a politikai döntéseket. 

A tényrelativizmus nemcsak a háborús dezinformációra való fogékonysággal, hanem az Ukrajna elleni orosz agresszióról szóló hírek, információk iránti bizalmatlansággal is együtt jár. Akik úgy vélik, hogy a háborúban mindenki hazudik és álhíreket terjeszt, erősen azonosulnak a tényeket relativizáló nézetekkel. 

A kutatás rávilágított arra is, hogy a jelenlegi információs környezet kifejezetten erősíti a tényekkel kapcsolatos kételyt. Ez a jelenség nyilvánvalóan nem független az egyre erősödő politikai megosztottságtól, illetve a kormányzati kampánynarratívák által dominált, propagandisztikus médiakörnyezettől, ugyanakkor azoknak a válságoknak – a Covid-járvány, majd Oroszország ukrajnai inváziója – a természetétől sem, amelyek kapcsán a közvélemény megtapasztalhatta, mennyire össze tudják zavarni az ellentmondó hírek, vélemények a tájékozódást.