A nagy nemzeti konzultációs blöff: Orbánék most nem akartak túl sok válaszolót

Minden eddiginél kevesebben töltötték ki a legutóbbi nemzeti konzultációt: a hivatalos adatok szerint 528 ezer ember válaszolt a kérdésekre, amit ezúttal csak online folytattak le. A hét (ál)kérdés mindegyike a koronavírus-járvány kezelésére vonatkozott – nem meglepő módon a nemzeti konzultációkon megszokott didaktikus stílusban. A fő kérdés az volt, hogy „Egyesek szerint a járványügyi korlátozó intézkedéseket fokozatosan, lépésről-lépésre fel lehet oldani. Mások szerint ezt csak a járvány végén, egy lépésben lehet megtenni. Ön mit gondol erről?”.  Az eredmény pedig?  Minő meglepetés! Egybevágott azzal, amit a kormány – nem is titkoltan – eleve meglépni szándékozott: a válaszadók 88 százaléka a fokozatos, lépésről-lépésre feloldást ikszelte be, s csak 12 százalék vélekedett úgy, hogy egy lépésben, a járvány végén kellene feloldani a korlátozásokat.

A kormány tehát azt kapta, amit kapni szeretett volna, de hát az orbáni nemzeti konzultáció műfajában ez alapvetés. Viszont meglepő módon, a korábbi hasonló akciókhoz képest borzasztóan kevesen vették a fáradtságot és áldoztak az idejükből a kérdések megválaszolására. Az eddig lebonyolított 11 konzultáció közül alig volt olyan, amelyben a legutolsónál kevesebben vettek részt, az utóbbi hat évben pedig csak egy (amit egyébiránt még csak meg sem hirdettek, és amiről csak a suttogó propagandából lehetett értesülni). Az egy évvel korábbi, tavalyi – Nemzeti konzultáció a koronavírusról és a gazdaság újraindításáról elnevezésű – kampány eredménye 1,8 millió válaszoló volt.

Már ha igazak a számok. Merthogy Szentpéteri Nagy Richard szerint nemigen azok. „Azt senki nem tudhatja, hogy valójában hányan töltötték ki a nemzeti konzultációs kérdőívet, pontosabban legfeljebb hárman tudhatják, a hatalom csúcsán” – mondta, amikor azt kérdeztük tőle, vajon a mostani 528 ezer válaszadó a kormány kudarca lenne-e?  Szerinte „a nemzeti konzultáció számai légből kapottak, ezekkel mindig manipulálnak. Amikor az volt a cél, hogy minden idők legnagyobb visszaküldése legyen, érdekes módon az is lett”. (Megjegyzés: ez a 2018 szeptemberi, „Nemzeti konzultáció a Soros-tervről” volt, amiben – a hivatalos adatok szerint – 2,3 millió ember vett részt.)

De hát miért jó Orbánéknak az, hogy ilyen kevés választ hoznak ki? – vetettük közbe. Az alkotmányjogász, politológus meggyőződése, hogy  kormányt – ami „szórakozik a nyitással-csukással” – igencsak zavarná, ha egyértelmű és kimutatható véleményt nyilvánítanának a magyarok a járványkezeléssel kapcsolatos lazítás-nem lazítás kérdésében.

„Minden eddigi nemzeti konzultáció blöff volt, közülük pedig a mostani  a legnagyobb” – vonja le a következtetést. S hogy miért hirdették meg egyáltalán a konzultációt? Szerinte valami hasonló történt, mint tavaly, amikor az év eleji nemzeti konzultáció-kezdeményt a roma kártérítésről a járvány kitörése miatt le kellett fújni, de mindenképpen kellett nekik helyette valami más, ezért június elején a koronavírus-járvány apropóján tartottak egyet.

Szentpéteri szerint most is ugyanaz volt a kiinduló helyzet: valamit akartak, el is indították az akciót, de menet közben rájöttek, hogy nem igazán szeretnének a nyitásról egyértelmű lakossági véleményt, jobb azt elsunnyogni. Ezért ilyen alacsony ez a manipulált szám is.

„Egy biztos, ha Orbánék maradnak kormányon, akkor lesz itt még milliós konzultáció, de most az volt az érdekük, hogy kevés legyen a visszajelzés arról, hogy valójában mit akar a nép” – szögezte le.

Ezekről „konzultáltak”, ennyi pénzért

1. Az elsőt 2010-ben tartották, akkor a nyugdíjak volt a téma, a nyugdíjasok kapták meg (valamivel több, mint 1,7 millió nyugdíjas háztartás), s 200 ezren válaszoltak. Hogy ez mennyibe került, nem tudni.

2. Fél évvel később, 2011-ben az alaptörvényről kérdezték ki az emberek véleményét – ezt már mindenki megkapta, állítólag 920 000 válasz érkezett. Ennek már a költsége is kiderült, 750-800 millió forintba került.

3. Csak három hónapot kellett várni az úgynevezett „Szociális konzultációra – hivatalos közlés szerint erre több mint egymillióan reagáltak. 750-800 millió forintra taksálták a költségét.

4. A következő év őszén jött a „Gazdasági konzultáció”, 700 ezer visszaküldött ívvel, 976 millió forintért.

5. Pár éves szünet után, 2015 májusában a „bevándorlásról és a terrorizmusról szóló nemzeti konzultációs kérdőívvel” szórták meg a jó népet, ezt állítólag egymillióan küldték vissza. Ez már mintegy egymilliárd forintba fájt a költségvetésnek.

6. Nem egészen két évvel később, 2017 áprilisában jött az  „Állítsuk meg Brüsszelt!”, amire – hivatalos közlés szerint – közel 1,7 millióan reagáltak, s ami 1,2 milliárd forintba került. Érdekesség, hogy az Európai Bizottság összeállított egy válaszkiadványt, amelyben tételesen cáfolták a magyar kormány konzultációs kérdőívén szereplő és rájuk vonatkozó állításokat.

7. És elérkezett 2018 szeptembere, s ezzel a következő, már sorosozó „Nemzeti konzultáció a Soros-tervről”. A válaszokat – állítólag – 2,3 millió ember küldte vissza. A kormányzati kutakodás több mint egymilliárd forintba került.  A dolog érdekessége, hogy a feltett kérdésekben a magyar kormány által megfogalmazott állításokat Soros tételesen megcáfolta.

8. 2018 végén családvédelmi nemzeti konzultációt indítottak, ami nem bizonyult túlságosan sikeresnek, ugyanis a kormány állítása szerint is csak 1,3 millióan küldték vissza a kérdőíveket. A dolog „apró” szépséghibája, hogy online is ki lehetett tölteni a kérdőívet, ami önmagában akár klassz dolog lehet(ne), ám az már nem, hogy bármilyen néven meg lehetett ezt tenni, ahogy arra az akkor még létező zoom.hu cikke rávilágított.

9. 2019-ben  egy furcsa nemzeti konzultációt folytatott a kormány, hiszen nem, hogy propagálták (ahogy sok-sok milliárdért tették a korábbiakkal), még a létét is egyenesen eltitkolni próbálták annak, amelynek témája „A 2050-ig tartó időszakra vonatkozó Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia volt. Igaz, az is először fordult elő, hogy valós kérdéseket tettek fel az embereknek. Miként az is tény, hogy nem a kormány akaratából, hanem uniós kényszerből voltak kénytelenek megszervezni és lebonyolítani azt. Nem is küldték szét postán, online tölthette ki az, aki egyáltalán értesült arról, hogy létezik ilyen lehetőség. Nem is nemzetinek nevezték, hanem társadalminak. De hát kellett, hiszen ennek alapján kellett 2020 januárjára elkészíteni az Európai Bizottságnak benyújtandó stratégiát. A téma érdekelte az embereket – több mint kétszázezren ki is töltötték, úgy, hogy gyakorlatilag csak a független médiában lehetett olvasni a létéről.

10. 2020-ban azért nem maradtunk nemzeti konzultáció nélkül: júniusban indult a – mondhatni ismét cinikusra sikeredett, ezúttal a koronavírus-járvány apropóján, a kormány által megfogalmazott, elsősorban a saját emberei érdekét (és zsebét) szem előtt tartó demagóg és populista 13 kérdésben  várták a választ (az ingyenes parkolástó kezdve a „migráncsozáson” át, egészen – az amúgy nem is létező – Soros-terv elutasításáig). Közel 1,8 millión töltötték ki a kérőívet. A Nemzeti konzultáció a koronavírusról és a gazdaság újraindításáról elnevezésű kampány és az ezt körülölelő kormányzati hirdetések (nyomtatott sajtó, online, rádió, TV, óriásplakát, citylight, hengeroszlop) végösszege közel 11,5 milliárd forint volt.

11. És végül elérkeztünk 2021 késő teléig-kora tavaszáig. A kormány meghirdette „Az újraindításról szóló online konzultációt), aminek hét (ál)kérdése arra kereste a választ, ki hogyan látja a nyitás-zárva tartás-csukás kérdését. Orbán és kormányának tagjai folyamatosan azt sulykolták, hogy csakis azt fognak lépni, amit a nép kíván. Orbán például a következőt mondta: „Hogyan nyitunk? Hány fokozatban? A védettségi igazolványhoz milyen kedvezmények járulhatnak? Fontos kérdéseket kell közösen eldöntenünk, és azok döntik el ezeket a kérdéseket, akik részt vesznek a konzultációban, de a döntések mindenkire vonatkoznak". Ám ennek nem tett eleget, hiszen – ahogy Hadházy Ákos erre felhívta a figyelmet – minapi rádióinterjújában a miniszterelnök azt hangsúlyozta, hogy „...azt mondták a nemzeti konzultáción, hogy először az iskolákat kell kinyitni, aztán az éttermeket, aztán a szállodákat és utána a jeggyel látogatható kulturális, sportrendezvényeket, mozikat, konditermeket” – miközben valójában  a nemzeti konzultáció egyetlen kérdése sem vonatkozott az iskolák nyitására, sőt, az iskolák és óvodák nem is voltak zárva a nemzeti konzultáció kezdetekor.