A nagykövet két élete – befejező rész

Odze György 2021. július 21. 18:00 2021. júl. 21. 18:00

A történet teljes mértékben kitalált, semmilyen összefüggés nincs valós szereplőkkel és helyszínekkel...

Hetekig nem jelentkeztek. Rabács a nyári szabadságát tervezte, Ágival meg is beszélték, hogy néhány napra megállnak Párizsban. Megnézte a csatlakzásokat és a szállodai szobák árait.  A páncélszekrényben még ott volt a boríték, amit Kelemen hagyott ott neki a futárútjakor, várta az utasítást, hogy mit kezdjen vele. A  hazautazása előtt mindenképpen tennie kell valamit. Majd megírom, ha lesz vele teendő. Forró volt a nyár, a légkondik is csak enyhíteni tudták a hőséget, az áramkimaradások miatt pedig olykor keservesen teltek a napok. Ági nem panaszkodott, de ő tudta, hogy ezek az évek nem kellemesek neki.

Aznap délután Murio Ramos hívta telefonon. Szóval a püspök személyesen.

– Lenne egy küldeményem Budapestre – mondta a szokásos üdvözlések után a püspök. – Nem utazik valaki a közeljövőben? Bizalmas ügy, kérem, kezelje személyesen.

– Természetesen személyesen kezelem – leálltak a légkondik. – Két hét múlva  utazom szabadságra. Szívesen elviszem én magam.

– Az lesz a legjobb. Jövő hét elején találkozzunk a Salon del Reinode los Testigos de Jehova templomban. Mondjuk, kedden délelőtt 11-kor.

*

Egy középkorú, alacsony, bizalmatlan tekintetű férfi várta, nem a püspök. Persze, gondolta Rabács, csak a megbízottait küldi. 

– Gambres vagyok – alacsony, szürke, jelentéktelen ember volt. Átadott egy kis borítékot. Kitapinthatóan három pendrive volt benne.

– Várom majd az ellenértéket. De ne maradjon írásban nyoma. Mondjuk, holnap délután ötkor a Floridában. Akkor sokan vannak, feltűnés nélkül találkozhatunk.

Rabács éjfélkor ért haza, Ági már aludt. Bement a dolgozószobába. Nem, nem akarom látni, gondolta. Nem tudok róla. Nem akarok tudni róla. Ha kitudódik, börtönbe csuknak. Nincs semmi a kezemben, hogy védjem magam. Nem, soha nem tudódik ki. Kelemen majd kihúz a szarból. Nem, Kelemen nem húz ki a szarból, örül, ha saját magát kihúzza. Kinek adja tovább otthon?

Kinyitotta az aktát.

Ötszáz kép és száz videó. Kemények, kegyetlenek. Átmásolta egy másik pendrive-ra, a sajátjára. Biztosíték.

Üzent Kelemen telefonjára. Budapesten reggel hat óra.

Megkaptam. Viszem haza.      

*

Nem aludt jól. Felkelt, kiment a konyába, leült egy kis székre. Zavarta az, amit most csinál. Bűncselekmény. Utasításra. Alkotmányos kötelessége lenne jelenteni. De kinek jelentse? A szolgálati út szabályai szerint a felettesének, tehát Kelemen helyettes államtitkárnak. Vagy mehetne egyenesen a miniszterhez. És mit mondana neki? Nincs a kezében semmi bizonyíték. Pedofil vagy, öcsi, mondaná a miniszter, vége a pályafutásának, szerencsés esetben megússza, de börtönbe is kerülhet. Kell valamilyen bizonyíték arra, hogy utasításra cselekedett. Ott vannak a képek. De nem biztos, hogy elég. 

Délután átadta a pénzt a férfinak a Floridában. Csakugyan sokan voltak, feltűnés nélkül beszélgettek, és a kezébe nyomta a borítékot. Ennyi az egész. Többé nem csinálja. Így is elég volt.

*

A mexikói lehallgatóközpont vezetői egy kis teremben ültek, egy hangfelvételt hallgattak. Murio Ramos beszélgetését a magyar nagykövettel.

– Lenne egy küldeményem Budapestre. Nem utazik valaki a közeljövőben? Bizalmas ügy, kérem kezelje személyesen.

– Természetesen személyesen kezelem.

A kezelő kikapcsolta a készüléket. A három férfi összenézett. Eleget hallottak.

Kelemen is tudta, hogy bűncselekmény, és azt is tudta, hogy vékony jégen mozog. Aznap reggel korán ért a minisztériumba, a titkársága is üres volt. Hajnalban üzenet érkezett, ami nyugtalanította, akkor érzékelte, milyen vékony a jég.

Valaki megtudta.

Az üzenet egy üzletember-barátjától érkezett, aki mellesleg a Nemzeti Párt egyik fontos támogatója, Révész Gábor volt, egy nagy logisztikai vállalkozás tulajdonosa. Ő kapta Kelementől a külföldről érkező fényképeket és videókat, amiket egy püspöknek továbbított. Egy éve tartott a dolog, lényegében barter, mondta neki akkor, a kezdetben Révész, ennek az árunak van piaca, én továbbítom a vevőimnek, te pedig szervezed a kapcsolatot. Két országból kell szerezni, Malájziából és Venturosóból. Diplomáciai úton, az a legbiztonságosabb. Nem kell aggódni, nem lesz gyenge láncszem. Csak én ismerlek téged, és csak te tudsz rólam. Ahogyan az Al-Kaidában. Nem szerencsés a példa, de így működik minden hatékony szervezet a világon.

– És nekem miért jó ez? – kérdezte akkor Kelemen. Révészék vidéki házában voltak, többen is, üzleti körök, néhány politikus, a Nemzeti Párt kegyeltjei és jövendő kegyeltjei. Néhány fiatal diplomata, csinos lányok. Könnyű élet, valójában azonban nagyon is kemény és kegyetlen. Kelemen is a Nemzeti Párt kegyeltje volt, és ő is nevelte a következő kegyelteket. Ötven éves, még előtte egy nagyköveti kinevezés, magas nyugdíj, de még lehetne valami más is.

– Megtalálom a módját – mondta Révész. – Legyen egy megbízható emberünk Venturósóban. Dél-Amerika a te területed, el tudod intézni.

Rabács lett a jelölt. Pontosan megfelelt a feladatra.

Valaki megtudta.

Akkor mégis van gyenge láncszem. Kelemen okos és képzett diplomata volt, pontosan tudta, honnan leselkedik a veszély. Van egy nemzetközi szervezet, az INHOPE, ami az Interpol megbízásából gyűjti a gyermekek szexuális kizsákmányolását rögzítő anyagokra vonatkozó bejelentéseket, ezt továbbítja az Interpolnak, az Interpol pedig nyomozni kezd. Szívósan nyomoznak, nyomoznak és nyomoznak, minden szálat megvizsgálnak.

Most csak egyet tehet. Vár és meghúzza magát.

Találkozzunk este a Papucsban.

Ez volt a rejtjeles üzenet. Az este hat órát jelentett, a Papucs a Daubner cukrászdát, amihez mindketten közel laktak és ahol rendszeresen vásároltak.

*

Philip T. Reekerhez, az Egyesült Államok külügyminisztériumának helyettes államtitkárához váratlan látogató jelentkezett be. A Pentagon Kibernetikai Parancsnokságának egyik igazgatója, Robinson ezredes kért időpontot. Reeker pontosan tudta, hogy mivel foglalkozik az ügynökség, de neki eddig hivatalos kapcsolata nem volt velük, nem is volt illetékes az ilyenféle dolgokban, ő az európai és közép-ázsiai országokkal fenntartott politikai kapcsolatokat felügyelte.

Az ezredes fiatal férfi volt, laza fickó, gondolta magában Reeker, ma ez a divat a washingtoni kormánykörökben. Egy vastag, sárga borítékot tett az asztalra. Kávéztak, mielőtt Robinson a tárgyra tért volna.

– Rövid leszek – mondta és Reeker ezért előre is hálás volt. – Befejeztük a nyomozást egy nagyszabású pedofil hálózat ügyében. Sokan vannak, majdnem kétszáz gyanúsítottunk lesz. Többségében közép-amerikai országok egyházi vezetői, néhány politikus és üzletember. Két évet dolgoztunk az ügyön, nem terhelem a részletekkel. Egy európai ország ventuorosi nagykövete is a látókörünkbe került, aki kapcsolatban állt Murio Ramos püspökkel és alaposan gyanúsítható pedofil tartalmú anyagok átvételével és kezelésével. A boríték tartalmazza a részleteket.

– Világos – bólintott Reeker.

 – Miután egy NATO-tagállamról van szó, a szabályzat értelmében a külügyminisztérium tájékoztathatja a tagállamot a helyzetről és visszahívhatják a nagykövetet, mielőtt a helyi hatóságok eljárást indítanak ellene.

Robinson ezzel be is fejezte. Felállt, kezet fogtak. Reeker pontosan felmérte a helyzetet, és tudta, mit kell tennie. A diplomáciai mentesség alól vannak kivételek, egyik ezek közül a tettenérés. Ha a nagykövetnél megtalálták a pedofil anyagokat, akkor a tettenérés megvalósul.

Kibontotta a borítékot, elolvasta a rövid jegyzéket, kiszólt a titkárnőjének.

– Anette, kérem, hívja fel Budapestet. A nagykövetet, a közvetlen vonalon.

*

Az amerikai nagykövet délután ötkor négyszemközt találkozott Kelemen helyettes államtitkárral. A protokoll szerint a miniszterhez is mehetett volna ilyen súlyos üggyel, a washingtoni utasítás szerint azonban ez volt a célravezető, hogy a továbbiakban követni tudják, hogy mi is történik. Az amerikai figyelőszolgálatok már bemérték Kelemen telefonját. A nagykövet látogatása rövid volt. Elmondta, hogy mit tudott meg a Pentagon, és miután szövetséges államról van szó, és figyelembe kell venni a NATO belső szabályzatát is, ők előbb szólnak, mint az Interpol figyelmeztetése megérkezne, ami után már nem lesz menekülő út.

Kelemen végighallgatta a nagykövetet, átvette a jegyzéket, megköszönte, még váltottak néhány szót, azután kikísérte, kezet fogtak.

Amint egyedül maradt, elfogta a félelem.

Volt egy gyenge láncszem. Vége.

Azután úgy döntött, hogy lemondja a találkozót Révésszel.

Egy rövid üzenetet küldött neki.

Papucs törölve.

A jelzést a Pentagon és az Interpol is abban a pillanatban rögzítette. A vizsgálat ezzel befejeződött.

Epilógus

A magyar ügyészség nem nyomozott Rabács Miklós ügyében. A nagykövet a vizsgálat alatt azt vallotta, hogy saját magának szerezte be a képeket, őszinteségét és együttműködését az ügyészség méltányolta és csupán felfüggesztett börtönbüntetésre tett javaslatot. 

A törvény szerint 12 év alatti sérelmére elkövetett szexuális cselekmény esetén – ha az elkövető a sértett hozzátartozója vagy a sértett a nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése alatt áll – a szankcióban különbséget kell tenni a szerint, hogy a cselekményt kényszerítéssel vagy a sértett beleegyezésével követték el. Az előbbi esetben a büntetés 5-től 15 évig, beleegyezés esetén 5-től 10 évig terjedő szabadságvesztés.

Mindez nem számított.

Révész Gábor vállalkozása kisebb visszaesés után ismét fejlődésnek indult, jelentős kormányzati támogatást is kapott tevékenységéhez. Rabács Miklós személyében  különleges tanácsadót is alkalmaztak, megbízatása „nemzetközi kapcsolatok ápolása” volt. Rabács Miklós nagy irodát kapott, titkárnőt, szolgálati gépkocsit.

Kelemen Géza nagykövet lett Kanadában.

Robinson ezredes egy e-mailben arra kérte Michelle Sawardot, hogy házasodjanak össze. Az angol nő erre azt válaszolta, hogy feltehetően elment az esze, mert amerikai férfinak soha nem lesz a felesége.

Az első rész ide, a második rész ide, a harmadik rész ide, a negyedik rész ide kattintva olvasható.