A véleménynyilvánítás és a sajtó szabadsága: Napról napra romlik a helyzet

„Egyértelmű hátralépés történt a véleménynyilvánítás szabadsága területén az elmúlt egy évben (is) Magyarországon, a sajtószabadság napról napra rosszabb helyzetbe kerül” – szögezte le Vásárhelyi Mária, szociológus, aki több példát – köztük egy minapit – is felhozott állítása alátámasztására. Teljesen esélytelennek látja belülről megállítani és megfordítani a folyamatot, „hiszen minden jogi, törvényi eszköz és minden erőforrás a kormány kezében van”. Az Európai Uniónak nagy felelőssége van abban, hogy idáig  fajult a helyzet, amit tennie kellene: „egy fillért sem szabadna átfolyatni az Orbán-kormányon, amíg nem sikerül restaurálni a demokratikus intézményeket hazánkban, mert így a magyar demokrácia szétverését támogatják”.

Önmagában mindent elmond a véleménynyilvánítás és a sajtószabadság mai magyarországi helyzetről, a Sargentini-jelentés elfogadása óta bekövetkezett további lejtmenetről az a pár napos hír, hogy a kormánypártok nem voltak hajlandók képviselőt jelölni az újraválasztandó Médiatanácsba, ahol egyébként eddig is csak a saját káderei ültek – mondta egy teljesen aktuális példát hozva fel Vásárhelyi Mária. „Ez nyilvánvalóan obstrukció, ezzel akarják megakadályozni egy olyan új Médiatanács létrejöttét, amelybe  belekerülnének az ellenzék képviselői is” – szögezte le.

Az elmúlt időszak fejleményei közé tartozik a Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA) tavalyi létrejötte is. A KESMA ma már lefedi a politikai sajtó négyötödét, s ezzel a nem is hogy kormányközeli, hanem effektíven a kormány kezében van a nyilvánosság 80 százaléka” – emlékeztetett.

Ha ez nem lenne elég, további baljós jeleket is lát Vásárhelyi. Kitért ugyanis arra, hogy a kormány részéről komoly erőfeszítések tapasztalhatók a közösségi média korlátozására, „s bár ebben még nem értek el látható sikereket, azonban dolgoznak rajta”. 

„Úgy ahogy van, a médiapolitikai diktatórikus” – sommázta röviden a helyzetet Vásárhelyi. Felmerül persze a kérdés: nem kellene-e idehaza aktívabban tenni a sajtószabadságért? Egyáltalán, van-e ebben mozgástere az ellenzéknek, az embereknek? De szerinte „teljesen esélytelen belülről elérni  változást, hiszen minden jogi, törvényi eszköz és minden erőforrás a kormány kezében van”. S habár vannak új kezdeményezések, „egy ilyen forráshiányos helyzetben azok egyszerűen nem lehetnek sem tartósak, sem sikeresek”. Így azután ma már egy kistelepülésen élő nyugdíjas ember kizárólag a kormánypropagandából tájékozódik.

A Sargentini-jelentésben számos, a véleménynyilvánítás szabadságát érintő megállapítás, bírálat és javaslat fogalmazódott meg. Kérdés, hogy elegendő visszatartó ereje van-e ennek, nem szólva arról, hogy segíthet-e a folyamtok visszafordításában. S egyáltalán, van-e felelőssége ebben az egészben az Európai Uniónak?

Vásárhelyi Mária véleménye határozott: „sajnos nagyon nagy a felelőssége, az EU ugyanis nem hajlandó tudomást venni arról, hogy Magyarországon már régen nincs sajtó- és véleménynyilvánítási szabadság”. Álláspontja szerint „addig, amíg Magyarországon nem változnak a körülmények, ameddig nem sikerül restaurálni a demokratikus intézményeket, addig nem lenne szabad egyetlen fillért sem átfolyatni a magyar kormányon keresztül”. Ugyanis „az Európai Unió ezekkel tulajdonképpen az Orbán-rendszert támogatja, s egyben a magyar demokrácia szétverését is”. Úgy véli, hogy az Uniónak jobban oda kellett volna minderre figyelnie, s valamilyen módon meg kellett volna szűntetnie az Orbáni diktatúra finanszírozását, „a rendszer ugyanis e nélkül a finanszírozás nélkül már régen összeomlott volna”.

Remél-e bármit is ezen a téren? – adódik a kérdés. A válasz azonban alaposan lehűtheti a reményeket. Vásárhelyi Mária ugyanis egy – a beszélgetés napján, kedden nyilvánosságra került hírre reagálva – leszögezte: „az EU-tól már égvilágon semmit sem azután, hogy Ursula von der Leyen bizottsági elnök Trócsányi Lászlót jelölte a bővítésért és szomszédsági politikáért felelős biztosnak. Azt a Trócsányit, akinek a minisztersége alatt – hogy csak egy példát mondjak – vitte végig a kormány a Gruevszki-ügyet”.  

A véleménynyilvánítás szabadságával kapcsolatos megállapítások, bírálatok, javaslatok a Sargentini Jelentésben

• Meg kell változtatni a Médiatanács tagjainak választási szabályait
• Politikai semlegességet kell teremteni
• Felül kell vizsgálni a Médiatanács és a médiahatóság elnökének kinevezési módját
• Felül kell vizsgálni a Médiatanács és a médiahatóság elnökének hatásköréta politikai semlegességet.
• Szükséges a közszolgálati médiaszolgáltatók irányításának decentralizálás
• Meg kell szűntetni az MTI kizárólagosságát mint a közszolgálati médiaszolgáltatók hírszolgáltatója
• A tulajdonviszonyok átpolitizáltsága a korlátozó jogi kerettel párosulva dermesztő hatást gyakorol a szerkesztői szabadságra, akadályozva a szavazók hozzáférését a sokszínű információhoz.
• Vissza kell vonni a becsületsértést bűncselekménnyé nyilvánító jogi keretet
• Indokolatlan korlátozásokat vezettek be az információhoz való hozzáférés tekintetében azzal, hogy kiszélesítették a nyilvánosságra nem hozható információk meghatározását, és növelték az információkérések kezelési díját.
• A jogszabályi keret nem biztosítja a cenzúrától és akadályoztatástól mentes sajtót

A nevezett 12 pont, és az eddig megjelent cikkek:

1. Az alkotmányos és a választási rendszer működése
2. Az igazságszolgáltatás és más intézmények függetlensége, valamint a bírák jogai
3. A korrupció és az összeférhetetlenség
4. A magánélet védelme és az adatvédelem
5. A véleménynyilvánítás szabadsága
6. A tudományos élet szabadsága
7. A vallásszabadság
8. Az egyesülési szabadság (azaz civilek)
9. Az egyenlő bánásmódhoz való jog
10. A kisebbségekhez tartozók – köztük a romák és a zsidók – jogai, valamint a gyűlölködő kijelentésekkel szembeni védelem
11. A migránsok, menedékkérők és menekültek alapvető jogai
12. Gazdasági és szociális jogok