Bolondozunk, bolondozunk?
Kövér László bolondnak nevezte Márki-Zay Pétert, aki erre azzal vágott vissza, hogy ha a parlament elnöke elmebetegeket emleget, akkor nyilván a Fideszre gondol.
„A krumplileves, legyen krumplileves!” mondta Kádár János, az egykori szocialista állampárt vezére. Arra utalt, hogy ne szépítsük a dolgokat, hanem mindent nevezzünk csak a nevén.
Ami azt illeti, Kövér László meg is fogadta Kádár János tanácsát, és ő bizony őszintén kimondta, mit gondol az ellenzék miniszterelnök-jelöltjéről. Márki-Zay Péter pedig rögtön vissza is vágott neki, hasonlóan keresetlen nyíltsággal. Szép is ez, amikor országos közszereplők, nagy nyilvánosság előtt, nyíltan elmondják, mit gondolnak a másikról.
Nekem tetszik! De tényleg!
Kit érdekel a sok fanyalgás a közbeszéd durvulásáról, meg hogy mi illik és mi nem? Hát nem szebb az őszinteség, még akkor is, ha kicsit nyers? Nekem, az is szimpatikus, ahogy Márki-Zay Péter rendre felveszi a kesztyűt és ha kell, keményen visszaszól az ellenfeleinek, nem fél nevén nevezni a dolgokat. Azt is becsülöm benne, hogy Brüsszelben elment és megnézte azt az ereszcsatornát, ahol egy tehetséges magyar jobboldali politikus karrierje ért véget. Ennek is üzenet-értéke volt. Nem is kevés. Nem csodálnám, ha idővel nemzeti emlékhellyé nyilvánítanák azt a bádogcsatornát. Mert olyan ez, mint az a magyar narancs, ami kezdetben a Fidesz jelképe is volt: sárga is, savanyú is, de a miénk. Na, ez a csatorna szintén a miénk. A gránitszilárdságú Alaptörvény megalkotójával együtt.
De térjünk vissza a Kövér és Márki-Zay közti pengeváltásra, boncolgassuk kicsit a házelnök kijelentését. Kövér László azzal, hogy „futó nélküli bolondnak” nevezte az ellenzéki miniszterelnök-jelöltet, nyilván bagatellizálni akarta a vásárhelyi polgármester jelentette veszélyt. A verselemzéseknél gyakori, „mire gondolt a költő”, kérdésre ez esetben az lenne a helyes válasz, hogy ugyan már, nem kell félni tőle, ez csak egy bolond. De ez olyan, mint amikor valaki éjjel, a sötét utcán félelmében fütyörészni kezd, had’ higgyék csak róla, hogy nem is retteg. Pedig de.
Márki-Zay Péter viszont nem cizellálta túl a visszavágást. Gondolhatta, ha ennyire őszinte volt a bántás, akkor a válasz is hasonló kell, hogy legyen. Nem tudom mi járhatott a fejében, de nekem rögtön Cyrano de Bergerac híres mondata jutott az eszembe:
„Magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!”
Nem gondolom, hogy Kövér László ennyire elvakult lenne, és ne érezné azt a veszélyt, amit Márki-Zay Péter jelent a hatalmukra. A Rogán-féle propaganda minisztériumban feltehetően már éjt nappallá téve dolgoznak azon, hogyan járassák le, de még nem találtak fogást rajta. Egyelőre. Így hát marad a legkézenfekvőbb dolog, bolondnak nevezni. Mondjuk, egy karaktergyilkossághoz ez édeskevés, de valamit mégis csak kellett már mondani, mert az elmúlt napokban a fideszesek jókora kommunikációs deficitbe kerültek az ellenzéki politikussal szemben.
