Dömsödi Gábor most éppen a nyughatatlan nyugdíjasok szószólója
A média, a tévé-rádió hajdan hiperaktív szereplője, újságíró, volt polgármester, ex-képviselőjelölt napjainkban friss nyugdíjas. Dömsödi Gábor azonban nemcsak erről beszélgetett Bolgár Györggyel a Klikk TV TÍZ című műsorában.
Friss nyugdíjasként sem érzi úgy, hogy elérkezett a pihenés ideje, miután a közösségi médiában összegyűjtött több mint 5000 követőjét igyekszik egy közösséggé kovácsolni. Mit is jelent ez?
„Azt vettem észre, hogy bő egy hónap alatt megduplázódott a követőim száma, ami természetesen kibillentett a nyugdíjas létből, ezeket meg is írtam s így jött létre a Nyughatatlan Nyugdíjasok közössége.” Mint emlékeztetett, a pályáján mindig is érdekelték a szociális problémák, a szociálpolitika, ráadásul „egyre kegyetlenebb világot élünk, a nyugdíjak mértéke kritikus”.
Mindez arra inspirálta, hogy elindítson egy mozgalmat, aminek keretében meg lehetne beszélni az egyenlőbb juttatások kérdését is. S hogy mindezt miért nem pártkeretek között teszi? Egyelőre bízik abban, hogy ha felmegy a Karmelita kolostorba, sikerül Orbán miniszterelnökkel fényképezkedni egyet, s így felhívni a figyelmet a meglátásaira.
„Ha a Kis Grófonak belefért, nekem is belefér, miért ne hallgatna rám? Halálosan komolyan gondolom, mivel a Fidesz szavazói között ugyanolyan nagy számban vannak az ellehetetlenült helyzetbe került kisnyugdíjasok, mint a másik oldalon.” Még akkor is, ha a nyugdíjak mértékéről meggyőződésük szerint Gyurcsánytól Brüsszelig mindenki tehet, csak az nem, akire szavaztak.
Dömsödi a műsorban olyan megoldást javasol, amihez nem kell pluszforrás. „Arra gondoltam, hogy nem kell új szervezet, mert így is temérdek nyugdíjas érdekképviselet van. Viszont meg kellene kérdezni az átlag feletti nyugdíjasokat, elég-e nekik, ha az átlagnak megfelelő emelést kapják és a különbözetet felajánlhatnák az alsó 10-20 százalék javára.”
Ezzel a lehetőséggel, a nyugdíjasok közti szolidaritásra apellálva segíthetnék egymást és mindez nem igényelne külső gazdasági vagy politikai beavatkozást – véli Dömsödi. A gyakorlati kivitelezést némileg gátolja, hogy mindez önkéntes alapon történne, s központi kötelezettség híján kérdéses a sikere.
„Ezzel viszont már meg is születne a megoldás, kell hozni egy központi döntést és az inaktivitásban bízva, remélni a megajánlott lemondások gyér számát.”
Szóba került még, hogy miként is találta ki a MOL-márkanevet és ezért milyen megbecsülést kapott a multicégtől, de a mai napig nem a profit határozza meg a tudatát, sokkal inkább a közösségi aktivitás lehetősége. „Most tényleg azzal foglalkozhatok, amit szeretek.”
