…És akkor Bauer Tamás seggbe rúgja az összefogást

Németh Péter 2021. január 7. 09:35 2021. jan. 7. 09:35

Mindig becsültem Bauer Tamást; az egykori liberális – értsd: SZDSZ-es – képviselő soha nem volt könnyű ember, sokszor az értelmetlenségig ragaszkodott elveihez, gondolataihoz. Ez természetesen egy pozitív tulajdonság, manapság alig találni olyan embert, politikust pedig végképp nem, aki kitartana elvei mellett. Bauer országgyűlési képviselőként is ilyen volt, ezért is gyűlt meg sokszor a baja saját pártjának vezetőivel. Ezzel együtt fontos szereplője volt a magyar politikának, rendkívüli felkészültségével és aktivitásával; emlékszem, amikor ő volt a magyar parlament legtöbbet felszólaló tagja. Neki nem az számított, hogy – úgymond – televíziós időben mondja el véleményét, egyedül az volt a fontos, hogy elmondja. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a liberális oldal élő lelkiismereteként működött, soha nem fukarkodott a saját oldal kritikájával.

Az SZDSZ megszűnte után a DK-hoz közelített, annak támogatásával indult a főváros egyik választási körzetében 2018-ban, hogy aztán az összefogás hiátusai miatt lemaradjon a győzelemről. Akkoriban a Jobbik még nem volt része az együttműködésnek, az LMP viszont igen, ám ez a párt mégis indított saját jelöltet, lényegében hozzásegítve a Fideszt az újabb kétharmados győzelemhez. Nyugodtan mondhatjuk: Bauer áldozata volt az együttműködés elmaradásának, de ami még nagyobb baj, a demokratikus oldal bukott el, tovább éltetve ezzel a Fidesz túlhatalmát.

Mondhatni tehát, hogy Bauernek pontosan kell látnia és tudnia, hogy mivel jár, ha az ellenzék nem képes megállapodni egymással. És most mégis: újra szembemegy a többségi akarattal, de elsősorban, az őt támogató párttal, a Demokratikus Koalícióval. Újra szigorú elveire hivatkozik, szerinte ugyanis a DK a legfontosabb alapértékeiből adott fel, amikor aláírta az együttműködés dokumentumát, illetve annak tartalmi részét. Arról a, nem teljesen kidolgozott alapelv-gyűjteményről beszélünk, amelyben a hat párt, a saját identitásának megfelelő témában igyekezett megszólítani a választókat; szerintem nagyon is érthető okokból. Bauer azonban sietve közölte: ezek után ő nem lesz hajlandó a szavazatát adni ennek a csapatnak. Gondolatait hosszan fejtegette a Klubrádióban is; hiába igyekezett vele vitába szállni, esetleg meggyőzni Bolgár György, ő hajthatatlan maradt. Olyan, mint általában szokott lenni. Doktriner módon ragaszkodott saját igazságához, amivel csak annyi a baj, hogy valóban az értelmetlenségig.

Nem tudom, hogy Bauer Tamás véleménye hány embert képes befolyásolni, de ha egyet is, akkor már baj van. Félreértés ne essék: én most is becsülöm a volt politikus, közgazdász, elemző álláspontját, nyilvánvalóan fontos, hogy el is mondhassa véleményét, azt azonban kifejezetten károsnak tartom, ha másokat is el akar tántorítani a szavazástól. Márpedig ezt teszi, félretéve a racionalitást, és a legfőbb célt: ennek az országnak akkor van esélye a normális élethez, ha visszatér a demokráciához. Azt ugyanis aligha vitathatja Bauer, hogy most nem az van; teljesen mindegy, hogy minek nevezzük az Orbán-rezsimet – autoriter rendszernek, diktatúrának, maffia-államnak –, a lényeg az, hogy semmiképp nem demokrácia, és a jelek arra utalnak, ha ezt az ellenzék nem képes megfékezni, azaz választást nyerni, akkor még rosszabbá válik a helyzet. Ezt ismerte fel annak idején Heller Ágnes, pedig a liberális eszméket aligha vitathatja el tőle Bauer.

Felismerte, hogy csak akkor van esély megszabadulni Orbán Viktortól és csatlósaitól, ha minden ellenzéki párt aláveti magát a közös célnak, és azért dolgozik, hogy ez a váltás békés körülmények között bekövetkezzen. Vagyis: olyan szélesre kell tárni az ajtót, hogy azon a Jobbik is beférjen. Márpedig egy ilyen döntés a résztvevőktől áldozatokat követel, többek között azt, hogy adjanak fel valamennyit a saját programjukból, és igen, egy-egy konkrét kérdés elvi megközelítéséből.

Bauer most azt kifogásolja, hogy a – Gyurcsány által is aláírt – dokumentum a nemzetpolitikában a Jobbiknak, a menekült-kérdésben az LMP-nek engedett, az előbbinél hagyta, hogy Jakab újra 15 millió magyar érdekeiről beszéljen, az LMP-nél pedig azt, hogy a bevándorlást nemzeti hatáskörben akarja tartani. Tudom, ez így meglehetősen elnagyolt megközelítése Bauer érveinek, mentségemre szóljon, hogy ő maga is egy kurta elvi állásfoglalásból jutott el odáig, hogy nem hajlandó szavazni a közös csapatra. Márpedig ezzel éppen a szigorú elvi megközelítést billenti hátsón, mondhatni rúgja seggbe; pont a legfontosabb szempontot sorolja hátra, mint aki nem tudja, hogy egy együttműködés kompromisszumokat követel. Mint ahogy ő maga is képes volt erre, amikor hajlandó volt az MSZP-vel közös koalícióra, nem mondom, hogy csak azért, hogy beülhessen a parlamentbe, hanem inkább azért, hogy Magyarország a helyes irányba menjen tovább.

Ezt kellene látnia most Bauernek, amikor számára, saját egzisztenciáját, politikai karrierjét tekintve – úgy tűnik – nincs politikai tétje 2022-nek. Akkor viszont tíz perc hírnévért – nyilvános szereplésért – nincs értelme szembemennie a többség akaratával. Kicsit magasztosabban: a demokratikus értékekkel.