Eszkalációs spirállá fajulhat Orbán és az EU közötti adok-kapok

Csak tovább éleződött az évek óta meglévő és folyamatosan fokozódó feszültség a magyar kormány és az Európai Unió között azóta, hogy Magyarország július 1-jén átvette az Európai Unió soros elnöki tisztét. Orbán Viktor botrányos „békemisszióval” indította a hat hónapot, aminek egyetlen hasznát megfigyelők szerint csak az agresszor Vlagyimir Putyin látja. Közben a magyar külpolitika egyre élesítette a retorikáját, mind hangosabban háborúpártinak nyilvánítva az uniós szövetségeseit, akik Orbán és a soros elnöksége karanténba helyezésével válaszoltak. A többi között nem volt hajlandó eljönni Budapestre Ursula von der Leyen régi-új bizottsági elnök, a bizottság egyetlen tagja sem, sőt, a tagállamok szakminisztereinek jelentős része is bojkottálja a magyar soros elnökség által szervezett tanácskozásokat, köztük a külügyminiszteri tanács tervezett budapesti ülését, amely így Brüsszelben lesz. 

Orbán azonban ezeken túl is bekapott egy-két mélyütést. Hiába sikerült szétvernie az eddigi szélsőjobbos Identitás és Demokrácia pártcsaládot, az annak a tagjaival gründolt – ám mégsem a Fidesz által vezetett – új pártcsaládja, a Patrióták Európáért karanténba került: hiába lett a harmadik legnagyobb frakció, egyetlen pozíciót sem szavaztak meg a jelöltjeinek az Európai Parlamentben. 

Mindennek fényében talán mindennél aktuálisabb a kérdés, vajon nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy az uniós karantén-próbálkozások elvadítják Orbánt, és jön az „akkor meghosszabbítjuk Bicskéig” effektus? Szent-Iványi Istvánt kérdeztük. 

„Benne van a pakliban az eszkalációs spirál lehetősége” – adott nem túlságosan megnyugtató választ a külpolitikai szakértő, aki szerint azonban az Európai Uniónak tényleg reagálnia kell(ett) arra, ami történt/történik. Már maga az is nyílt provokáció volt, ahogy Orbán elindította a soros elnökségi félévet, de nem csak ez dühíti az EU vezetőit és a szövetséges államokat, hanem az is, hogy háborúpártinak kiáltotta ki őket a magyar kormány. Nem véletlen, hogy Josep Borell külügyi főmegbízott és Charles Michel, az Európai Tanács elnöke  is nagyon élesen kikelt ez ellen az elmúlt napokban – emlékeztetett, megjegyezve: „az persze tényleg egészen elképesztő, hogy Szijjártó Péter az ENSZ Közgyűlésében is így nevezi a saját szövetségeseit”. 

„Annak jómagam persze örülnék, ha a magyar kormány tanulna a történtekből, de erre semmilyen esélyt nem látok, olyannyira nem, hogy a jelek szerint mélyebben süllyedünk továbbá háborúba az EU-val” – szögezte le Szent-Iványi István. Úgy látja: Orbán azt sem veszi figyelembe, hogy ebben az unió az erősebb, már csak ezért is értelmetlen háborúzni ellene, hiszen a végén a vesztesek csak mi lehetünk. S habár Orbánt ez nem hatja meg, attól még mi, magyarok, nagyon sokat veszítünk, s mi is szívjuk meg a legjobban. Elég példaként említeni az elmaradó uniós pénzeket – fejtegette. 

A szakértő emlékeztetett rá, hogy éppen most jött ki a jogállamisági jelentés, amely szerint nemhogy javult volna, még tovább is romlott a jogállamiság helyzete Magyarországon. Ez jelzésértékű a jövőre és arra nézve, hogy a helyzet jottányit nem fog javulni a támogatások folyósítása szempontjából, hiszen továbbra is érvényben tartják a kifizetések korlátozását. S minél jobban élezi a helyzetet Orbán Viktor, annál tovább romlik majd a helyzetünk – prognosztizálta a szakértő.

S ha már a pénzeknél tartunk, most érkezett meg az Európai Bizottságtól a fizetési felszólítás annak a 78 milliárd forintnak megfelelő eurónak a befizetéséről, amit amiatt róttak ki Magyarországra, mert a kormány nem hajtotta végre a menekültügyben az EU Bírósága által kiszabott ítéletet – említett még egy fejleményt Szent-Iványi. A bírságot 45 napon belül ki kell fizetnie a kormánynak, plusz végre kell hajtani az ítéletet, s amíg az nem történik meg, addig napi egymillióval nő a jelenleg 240 millió eurós bírság összege.

Hogyan lehetne véget vetni a kormány és az EU között kialakult áldatlan állapotnak, illetve, ha folytatódik, meddig juthatunk el? – kérdeztük. Szent-Iványi szerint a válasz már a jóslat kategóriájába tartozik. Abban viszont ő maga biztos, hogy egyetlen módon lehetne megállítani a folyamatot és az eszkalációt: ha Orbán Viktor 180 fokos fordulatot hajtana végre, és elkezdene együttműködni az Európai Unióval. Ennek azonban semmi jele nincs – jegyezte meg.

Nem lehet, hogy Donald Trump győzelmére számítva, abban bízik, hogy attól majd rózsásabbra fordul a helyzet az ő szemszögéből? – vetettük fel. A külpolitikai szakértő szerint ebben hiába bízik Orbán, hiszen Trump győzelme a világpolitikában jelenthetne ugyan a számára némi könnyebbséget – mondjuk nem gyakorolna rá olyan nyomást, mint a jelenlegi adminisztráció –, de Magyarország uniós helyzetén, megítélésén jottányit sem változtatna. 

De hát vajon miben reménykedik Orbán? – kérdeztük. Trumpban, meg abban, hogy a szélsőjobboldal majd szépen átveszi a hatalmat – reagált Szent-Iványi, aki szerint Orbán már most azzal áltatja magát, hogy a hatalomátvétel időarányosan jól halad. Holott azért nem annyira fényes a helyzet, hiszen a francia választásokkal kapcsolatos reménye nem vált valóra, a hollandiai helyzet sem teljesen úgy alakult, ahogy arra számított („például a holland külügyminiszter éppen a napokban bírálta élesen a magyar lépéseket”). Orbánéknak csalódniuk kellett abban is, hogy azt hitték, egyes külügyminiszterek élesebben kritizálják majd a külügyminiszteri tanács Brüsszelbe helyezést, de ez sem jött be.