Ez történt a héten – Az orbáni groteszk, torz világ

Ahogy azt megszokhattuk, vasárnap este megjelent Orbán Facebook-oldalán a június 26 – július 2. közötti egy hét összefoglalója. Szigorúan orbáni PR-szemszögből. Íme a felhozatal. 

V4 csúcs, Pozsony – Még a kormányhű média is majdhogynem agyonhallgatta a hétfői prágai V4-csúsértekezletet – ez mit sem bizonyít jobban, mint azt, hogy Orbánnak nem nagyon jöttek be a reményei. A négy miniszterelnök tanácskozásáról ugyanis jószerivel csak az Orbán által a közös sajtótájékoztatón elmondott sajtónyilatkozatot ismertették, azt, amiben az egyetértés területeire igyekezett terelni a figyelmet. Pedig az előzetesből tudjuk, a V4-csúcs témái között az ukrajnai helyzet is szerepelt. Nos, ezt a következővel intézte el Orbán: „természetesen az orosz agresszió és az orosz–ukrán háború kérdését is áttekintettük, de nem az a célunk, hogy ez a kérdés csússzon be a V4 együttműködésének középpontjába.” Talán, nem véletlenül! Ahogy Ágh Attila politológus a Hírklikknek utóbb az ott történtek alapján megállapította: „Szakpolitikai ügyekben együtt haladnak a visegrádi négyek, de a politikai kérdésekben komoly eltérések vannak. A miniszterelnökök mostani csúcstalálkozója nem változtatott Magyarország nemzetközi helyzetén, mert az ország érdekérvényesítő képessége jelenleg a nullához közelít mind az EU-ban, mind pedig a V4-ben.”

Nekünk Magyarország az első! – Őszintén szólva, ennek a bejegyezésnek a megfejtésébe beletört a bicskánk. Egyszerűen nem tudjuk, mi volt az apropója. Merthogy Orbán általában sem tudja úgy kinyitni a száját – no persze, csak idehaza, illetve csak hazai fogyasztásra szánva –, hogy ne jöjjön ki rajta ez az értelmét már régen elvesztett, általa közhellyé degradált kijelentés. Ezen a fórumon, ezen a héten most is kipipálta. Oszt, jónapot! 

EU-csúcs Brüsszel – Eléggé szűkszavú volt a magyar miniszterelnök a brüsszeli csúccsal kapcsolatban, annak több fontos témája közül is csak egyet domborítva/domboríttatva a saját (és médiája) beszámolóiban. Ez – nem meglepő módon – a migráció, amelynek kapcsán új kifejezést is kiötlött a stábja, amivel azóta is bombáz minket: „migránsgettó” – jelentsen az bármit is. A migráció volt a téma, amiben Orbán valóban szembe mert szállni a többségi véleménnyel – de persze számíthatott az is, hogy a lengyelek szintén azt tették. Mint ismert, az EU belügyminiszterei június közepén minősített többséggel megállapodtak a menekültügyi javaslatcsomagról, amit a magyarok már akkor is elleneztek, s azóta – a tényeket ferdítve, hazugságtól sem visszariadva – zajlik itthon ellene az egyértelműen propaganda célú kampány. Pedig tételesen nem igaz sem az, hogy tízezrek befogadását kényszerítenék Magyarországra, sem az, hogy feltétlenül pénzzel lehetne csak megváltani a migránsok befogadását. 

Mire költötte Brüsszel a pénzünket? – Már-már mefisztói a propagandagépezet legújabb adu-ászának szánt ötlete: Brüsszel felé terelni a figyelmet amiatt, hogy itthon a társadalom egyre szélesebb köre tapasztalhatja a saját bőrén az orbáni politikai áldatlan hatásait (lásd még korrupció, jogállam leépítése, bűnbakkeresés, szolgai Putyin-követés, stb.), azt, hogy nem érkeznek pénzek Brüsszelből és ezért annyira pengeélen egyensúlyoz a magyar államháztartás, hogy hétről-hétre újabb és újabb megszorításnak nem nevezett megszorításokat kénytelen az Orbán-kormány végrehajtani. Így született meg a két szlogen, ami közül az egyik („Hol a pénz az uniós költségvetésből?”) egyszerűen „csak” szemét, a másik azonban egyenesen aljas. Mit is mondott Orbán? „Nincs pénz az uniós költségvetésben. Hova lett a pénz? Mi tudjuk a választ, vagy azt hisszük, hogy tudjuk a választ, hát valahol ott van Ukrajnában. Hol a magyarok pénze? Hol a lengyelek pénze? Attól tartok, hogy Ukrajnában. Odaadták”.

Az persze számára lényegtelen, hogy ez kifejezett hazugság, s ha valaki, hát ő tényleg tudja, hogy a Magyarországnak szánt pénzeket a magyar jogállamiság-problémák miatt tartják vissza, ezzel szemben az ukránoknak külön forrásból biztosít az Európai Unió pénzügyi támogatásokat. Ami nekünk jár, az megvan, csak éppen zárolták, a pénzek továbbra is elérhetőek, ezeket senki nem vitte el, igaz, a kifizetésük olyan feltételekhez kötött, amelyeket az Orbán-kormány nem teljesít – fejtette ki ezzel kapcsolatban a Hírklikknek Inotai András, aki éppen egy magyar példán keresztül mutatja be plasztikusan, hogyan is működik ez a dolog az EU-ban. Amikor 2004-ben csatlakoztunk az Európai Unióhoz, akkor már a 2000-2006 közötti hét éves költségvetés kellős közepén jártak. Ebből kifolyólag 2007-ig, azaz az új költségvetési ciklus indulásáig nem tudtuk megkapni azt az összeget, ami egyébként a 2004-es csatlakozástól már járt volna. „Szükség volt átcsoportosításra ahhoz, hogy egyáltalán kapjunk uniós támogatásokat, de ezt nem a spanyolok, a görögök, a portugálok kárára, nem tőlük elvéve és nekünk odaadva oldották meg, hanem egyéb uniós forrásokat kerestek rá” – húzta alá. Inotai mondandójával egybecseng az, amit a Bizottság szóvivője, Dana Spinant mondott kérdésre válaszolva.

Ami pedig Brüsszel számonkérését illeti: emlékeznek arra, hogy mit is mondott Orbán? „A brüsszeli bürokraták a csőd szélére sodorták az Európai Uniót.” Hogy az Orbán által előszeretettel idézett közmondások egyikével reagáljunk: „az kiabál a legjobban, akinek ég a háza” – s bizony a magyar ház ég a leginkább. A Portfolió ismertette az ezzel kapcsolatos hivatalos brüsszeli véleményt, miszerint (az Orbán bírálatának ürügyén használt – szerk.) bizottsági feltöltési javaslat, vagy kérés a hosszú távú uniós költségvetés kiigazítására vonatkozik. A tagállamokkal – például Magyarországgal – ellentétben, az EU-nak hosszú távú költségvetése van, amely hét évre szól. Mivel a dolgok idővel változnak, alkalmazkodnunk kell. De már a kezdetektől fogva nem tudták figyelembe venni a Covid-19, Oroszország ukrajnai inváziója, a kapcsolódó energiaválság és a példátlan infláció okozta új finanszírozás igényeket.

A slusszpoén: Orbán Viktor – habár lehetősége lett volna – valamiért csak nem kérdezett rá a csúcsértekezleten arra, hogy a Bizottság mire költötte a magyarok pénzét. Ezt Ursula Von der Leyentől tudjuk, aki a sajtóértekezletén egy kérdésre válaszolva közölte: Orbán nem kérdezte meg tőle, hogy hol a pénz?

Erőt, egészséget! Tisztavatás 2023 – Nem tagadta meg önmagát Orbán Viktor: háborúról, migránsokról beszélt a rendőrség, a pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtás és a katasztrófavédelem új tisztjeinek avatásán. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Ludovika-kampuszán elmondott beszédében nem maradhatott el az ijesztgetés, de – ami igaz, az igaz – legalább nem uszított (túlságosan): „Korunk nagy háborúja Magyarország tőszomszédságában zajlik, és közben délről migránsok tíz- és százezrei ostromolják határainkat...Ki kell képeznünk és fel kell vérteznünk magunkat. Olyan idők jönnek, amikor a gyenge népek elvesznek, az erősek megmaradnak. Ezért minden egyes nap erősíteni kell saját védvonalainkat és rendvédelmi szerveinket.” 

Mindeközben a való világban

Hiába olyan izzadságszagú a heti összefoglaló, hiába van az éppen aktuális PR-cél(ok) sulykolására kihegyezve minden egyes képkockája és betűje, attól még, sőt, annak ellenére, történtek érdemi dolgok is a magunk mögött hagyott héten.

Orbán és Szijjártó információforrásai. Rögtön itt van az előző hétvégi oroszországi pucs/lázadás/ki, minek nevezi utózöngéjeként a magyar vezetők egymásnak ellentmondó kijelentései a másfél nap történéseinek a nyomon követéséről. Kezdte a sort Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, aki képtelen volt megállni, hogy ne dicsekedjen el azzal, ő bizony már azelőtt tudott a puccsista/lázadó Prigozsin és a Putyin-lakáj belorusz elnök, Lukasenko megállapodásáról, mielőtt az nyilvánosságra került volna, mivel a nap folyamán tárgyalt az orosz és a belorusz külügyminiszterrel, valamint az orosz miniszterelnök-helyettessel. Ugyanakkor Orbán – a német bulvárlapnak, a Bildnek adott interjújában (erről lásd majd lejjebb) – azt állította, hogy nem voltak közvetlen információi, a magyar hírszerzésre támaszkodott. A kérdésre, mit hallott Oroszországból, ahol jók a kapcsolatai, az válaszolta, hogy „Nem, nekünk hírszerzési szolgálataink vannak. Ők mindennél megbízhatóbbak”. Akkor hol az igazság? Ki hazudik itt és most?

A Bild-interjú. Ahogy azzal a Hírklikk a hét közben többször is foglalkozott, meglepő, de cseppet sem mulatságos interjú jelent meg hétfőn a legnagyobb német bulvárlapban, a Bildben (magyarra átültetve a kormányfő honlapján itt olvasható). Orbán már a hétvégi Prigozsin-féle puccsra/felkelésre/ki-tudja-mire is reflektál benne, kifejti a véleményét a háborúról, annak lehetséges végkimeneteléről, illetve a migrációról és a német politikáról is. Eközben bombasztikus kifejezésekkel, megfogalmazásokkal, sőt, nézetekkel is előállt – például, hogy nem tartja Putyint háborús bűnösnek vagy, hogy bármikor felhívhatná az orosz elnököt, csak éppen most nem nagyon akarja. Ezen túl, őrületes önellentmondások sorát produkálta: a többi között arról, mi is Ukrajna – egy ponton azt állítja róla, hogy nem is szuverén, másutt – ahol az az érdekeinek jobban megfelel – azt, hogy egy büszke, nagy nemzet, s eldönti, mit akar. 

Menesztett Varga Judit. A héten robbant a bomba: Orbán a héten menesztette az őt mindenben kiszolgáló igazságügyi miniszterét. Varga Judit persze megkapta azt a „kegyet”, hogy maga jelentse be távozási szándékát, amit a miniszterelnök azután megértően elfogadhatott. Az igazság azonban az, hogy Varga már tarthatatlanná válhatott Orbán számára: kezdve a csok-támogatással való visszaéléstől a Pegazus ügyön át, a Schadl-Völner korrupciós botrányig és az ezek kapcsán előadott hazugságokig. Arról már nem is szólva, hogy Varga (Navracsiccsal egyetemben) nem járt sikerrel az unióból a visszatartott támogatási csapok újra nyittatásában. Ahogy Herényi Károly volt MDF-es politikus fogalmazott portálunknak: fognak itt még fejek hullani, ugyanis elkezdett szétesni maga a rendszer, amire csak egy példa: egymásnak megy a Kúria elnöke és az Országos Bírói Hivatal elnöke (erről itt írtunk). Az ilyen és hasonló esetek száma csak szaporodni fog a jövőben – mondta, megismételve, „elkezdődött az Orbán-rendszer végjátéka, s ez a folyamat most tovább erősödött és folytatódni fog”.

Ködbe veszett a Fudan Alapítvány. Tompos Márton momentumos képviselő számolt be arról a Facebookon, hogy elment a héten a nem létező magyarországi Fudan Egyetem fenntartásáért felelős, az alapításkor több mint 14 milliárd forintot kapott Fudan Alapítvány székhelyére, hátha sikerül végre ott találni valakit, ha már se e-mailjük, se telefonjuk, se honlapjuk nincs...nos, nem talált. Kipucolták a teljes emeletet! Azaz, se híre, se hamva annak az alapítványnak, amely eddig is már szépen költött az állam által számára biztosított milliárdokból. Ha már azt kérdezi Orbán, hogy hol van pénz, akkor talán itt is lenne némi kutatni valója.

Akkumulátorgyárak, katódgyárak. Nem múlik el hét, hogy ne kavarná meg a magyar közéletet – legalábbis regionális szinten – egy-egy újabban napvilágra kerülő környezetterhelő akkumulátor- vagy éppen katódgyár, s a kínai nyomulás tovább tervei. A héten a legnagyobb botrányt az váltotta ki, hogy kiderült: Kína Soroksáron hozná létre az európai vegyianyag-elosztó központját. Erre nem csak Soroksár, hanem a főváros egésze fellázadt, a Fővárosi Közgyűlésben még a fideszes polgármesterek is megszavazták azt a tervet, amivel megpróbálják megakadályozni ennek a környezetterhelő, a lakosság számára veszélyes orbáni-kínai agymenés megvalósulását.

Csak egy halk megjegyzés: érdekes módon, azzal egyenes arányban szaporodnak a kínai nyomulást bizonyító ilyen és hasonló, államilag agyontámogatott projektek, ahogyan vesznek az egyre távolabbi jövőbe Orbán és a NER számára a brüsszeli milliárdok, amelyekből tovább tudnák folytatni a saját habzsi-dőzsijüket. 

Új alkotmánybírók jelölése. Azzal sem büszkélkedett Orbán a heti összefoglalójában, hogy kiket jelölt az Alkotmánybíróság hamarosan megüresedő helyeire. Nos, megértjük, az ő helyében mi sem dicsekednénk ezzel. A jelöltek személye, múltja ugyanis több sebből vérzik, ráadásul annyira átlátszó a Fidesz iránti totális lojalitásuk, hogy az fáj. Már a látszatra sem ad Orbán, amikor azt a Haszonicsné Ádám Máriát jelöli, aki – mint  a meghallgatáson is elhangzott – felügyelőbizottsági tag volt korábban egy olyan Fidesz-közeli cégben, a Quality Invest Rt.-ben, amelyet aztán később Kaya Ibrahim vásárolt meg. Vagy ott van Varga Réka, akit bizonyára nagyon alkalmassá tesz az alkotmánybírói szerepre, hogy éveken át főosztályvezetőként dolgozott Szijjártó Péter minisztériumánál. És persze id. Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnöke, Varga Zs. András elnök tanácsadója a Kúrián, akihez az fűződik, hogy – mint a 444.hu felidézte – 2019-ben, a Kúrián, az általa vezetett tanács egyik döntésével lényegében elintézte, hogy az idők végezetéig pöröghet a közpénzből fizetett fideszes választási kampány. Nem mellesleg a fia a CÖF szóvivője, az Orbán-rezsim nem is titkos kiszolgálója. És ne feledkezzünk meg Patyi Andrásról sem: a Kúria elnökhelyettese, aki korábban a Nemzeti Választási Bizottság – sok bírálatot kiváltott – elnöke volt. Őt Orbán a nagy nyilvánosság előtt egyszer mélységesen megalázta, pedig nagy szívességeket tett Orbánnak és a Fidesznek, azzal például, hogy az NVB a kvázi törvényerőre emelt törvényértelmezése miatt az ellenzéki pártok nem léptethették vissza szabadabban a jelöltjeiket.