Hányan is elmentek... 3. Politikusok, közéleti emberek

Január 5. Morcsányi Géza – Csehov és más klasszikusok fordítója

A Magvető Kiadó egykori igazgatója, műfordító, dramaturg és szerkesztő 1952. augusztus 28-án született Budapesten. 1971–1977 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem hallgatója volt, majd fővárosi (Radnóti Miklós Színház) és vidéki (pécsi Nemzeti Színház, győri Nemzeti Színház, szolnoki Szigligeti Színház) színházaknál dolgozott dramaturgként.

1985-ben lett a Radnóti Színház dramaturgja, utána évtizedekig határozta meg a teátrum profilját a darabválasztásaival, Csehov és más klasszikusok fordításaival.

1995-ben Nádas Péter és Esterházy Péter javaslatára elvállalta a Magvető Könyvkiadó igazgatói posztját és a rendszerváltást követő válságos helyzetből a kortárs magyar irodalom egyik legfontosabb műhelyévé tette.

2002-ben ő kísérhette az első magyar irodalmi Nobel-díjast, Kertész Imrét a stockholmi díjátadóra. 

Munkáját számos díjjal ismerték el: 1999-ben Jászai Mari-, 2004-ben Gemini-, 2005-ben Budapestért díjat vehetett át, ugyanebben az évben a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjével tüntették ki.

Január 7. Bölcs István – Partnerként, felnőtt emberként tekintett a hallgatókra

A Balázs Béla-díjas magyar újságíró, tanár, filmesztéta 87 éves volt. 1969 és 1980 között a Magyar Rádió ifjúsági főosztályán dolgozott. 1982-től 1994-ig a rádiós műsor, a 168 óra szerkesztő-műsorvezetője volt, 1994 és 2011 között pedig a 168 Óra című lap főszerkesztő-helyettese. 1984-től tíz éven át – ugyancsak a Magyar Rádióban – a Gondolat-Jel című irodalmi hetilap felelős szerkesztője. 

A Veszprémkukac portálon Dallos Zsuzsa így búcsúzott a legendás rádióstól: „A Magyar Rádióban nagyszerű politikai műsorok hangzottak el. Felkészült riporterek nem mikrofonállványként, hanem valódi beszélgetőtársként kérdezték interjúalanyaikat. Partnerként, felnőtt emberként tekintettek a hallgatókra. Míg a televízióban az úgynevezett „beszélgetős” műsorok este tíz után kezdődtek, a rádióban főműsoridőben sugározták a politikai magazint, a 168 Órát. Vagy vasárnap 11-kor a Gondolat-jel című kulturális műsort. Mindkettő szerkesztő-műsorvezetője Bölcs István volt. Kollégájával, Mester Ákossal annyi érdekes személyiséget, megközelítési módot találtak ki, hogy az egymilliós hallgatottság nem számított csúcsnak. Sőt, akik lemaradtak azokról, a műsorok szerkesztett anyagát a 168 óra magazinban nyomtatásban elolvashatták.

Bölcs István hitt az igazság kimondásának erejében, felszabadító voltában. Minden körülmények között higgadt tudott maradni. Műveltsége, humora számtalan kínos helyzeten átsegítette. Modernizálta a rádióban használt stílust: egyszerűen, tisztán fogalmazott, szóhasználata a hétköznapi élethez közelített.” 

Január 10. Gerő András – Több mint 70 könyve jelent meg

A hetven éves korában elhunyt Széchenyi-díjas történész a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Habsburg Történeti Intézet igazgatója alapításától 2020-ig a Közép-európai Egyetem egyetemi tanára volt.

1993 és 2010 között a Budapesti Negyed főszerkesztője. Több mint 70 könyve jelent meg, közülük több angolszász és német nyelvterületen. Fő kutatási területei a dualizmus időszaka, az Osztrák-Magyar Monarchia kora, a polgárosodás, a szimbolikus politika és Budapest története volt.

Január 15. Tamás Gáspár Miklós – Amerikai, angol és francia egyetemeken is tanított

A kolozsvári születési filozófus, politikus, közíró 74 éves volt. A Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett filozófiai diplomát 1972-ben. 1978-ig az Utunk című irodalmi folyóirat szerkesztője volt, majd Magyarországra települt. 1980-ig az ELTE Bölcsészkarán tanított a filozófiatörténeti tanszék tudományos munkatársaként, de „ellenzéki magatartása” miatt az állását elvesztette. 1981-ben kiutasították Romániából. Ezután az USA-ban, a Yale Egyetemen volt vendégprofesszor, majd angol és francia egyetemeken tanított.

A Kádár-korszak demokratikus ellenzékének egyik legismertebb tagjaként 1985-ben részt vett az ellenzéki csoportok monori találkozóján. 1989-ben a Szabad Demokraták Szövetsége színeiben bejutott az első szabadon választott parlamentbe. 1988-tól 1990-ig az SZDSZ ügyvivője volt, 1992–94 között pedig a párt országos tanácsának elnökeként tevékenykedett. 1990-től 1994-ig országgyűlési képviselő volt, majd 2000-ben kilépett a pártból.

1989-től az ELTE Jogtudományi Kara filozófiai tanszékének docense, majd a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa volt. 2007 óta a Közép-európai Egyetem (CEU) vendégprofesszoraként is dolgozott. 2020-ban Budapest díszpolgárává választották. 

Január 19. Mécs Imre – Aki szabadság nélkül nem tudott élni

Az életének 90.évében elhunyt politikus halálhírét a család tette közzé Mécs Imre Facebook-oldalán. A gyászhírt egy Mécs Imrétől származó idézet zárta: „Szabadság nélkül nem lehet élni."

Bár apja azt szerette volna, hogy hozzá hasonlóan, orvos legyen, Mécs egy éves villanyszerelősködéssel kompenzálva a katolikus középosztálybeli család adta származási hátrányokat, bejutott a műszaki egyetemre. Diplomáját csak 1975-ben szerezhette meg. Fejlesztőmérnökként több mint harminc találmányt dolgozott ki, amiért négyszer is megkapta a Kiváló Feltaláló címet. 1975-ben kapcsolatba került a szerveződő demokratikus ellenzékkel, 1979-ben pedig aláírta a csehszlovákiai Charta '77 mozgalom bebörtönzött vezetői melletti szolidaritási nyilatkozatot.

Mécs Imre a rendszerváltás utáni magyar politika két évtizedének fontos alakja volt. Miután felhagyott az aktív politizálással, közéleti aktivitása megmaradt: tüntetéseken, demonstrációkon gyakran lehetett látni jellegzetes csokornyakkendőjében, kezében fényképezőgépével.

Április 29. Vágó István – A kvízmester

Az életének 75. évében elhunyt Vágó Istvánra Sebes György Hírklikken megjelent írásának néhány részletével emlékezünk.

„Rajta ragadt a „kvízmester” elnevezés. Egyébként teljes joggal, hiszen remek vetélkedőket vezetett különböző televíziókban. De sokkal több volt ennél. Talán még az sem lenne túlzás, ha polihisztornak mondanánk, annyi mindent tudott és annyi mindennel foglalkozott. Helye van természetesen a magyar televíziózás legendái között, de lényegében még ezzel sem mondtunk semmit. Ember volt, a szó igazi értelmében, gondolkodó ember, aki mindig vállalta a véleményét... „A lelkem egy része zene, a másik része nyelv, harmadik része játék, a negyedik része pedig közélet, politika” – mondta egy interjúban. 

Ez megmagyarázza, hogy tévésként miért vett részt „komolytalan” műsorokban is, ahol bolondozni és énekelni lehetett-kellett, miért vált ismertté, mint a vetélkedők házigazdája, miért készített nyelvművelő műsort is Grétsy László professzorral és végül miért történt az utóbbi tíz évben az a látszólag éles váltás, amikor belevetette magát a politikába. Hiszen a lelkének ez a négy része mindig is jól megfért egymással, egymás mellett, legfeljebb egyik vagy másik időlegesen nem volt látható.

Egyik alapítója volt a Szkeptikus Társaságnak, ami ugyancsak nem meglepő, annak ismeretében, hogy mindig ragaszkodott a tudáshoz, a tudományhoz és a tényekhez... Életének 75. évében egy olyan ellenféllel került szembe, aki nem ismert kegyelmet. Ebben a küzdelemben nem lehetett győztes, és ez az életébe került.”

Május 22. Suchmann Tamás – Harcolt az idegengyűlölet és a rasszizmus ellen

Az MSZP egyik alapítója, korábbi országgyűlési képviselője 69 évet élt. 

1989-ben a megalakuló Magyar Szocialista Párt egyik alapító tagja, 1990 és 2010 között országgyűlési képviselő volt.

1990-ben Antall József miniszterelnökkel való találkozóján indítványozta, hogy Magyarország tárgyaljon Németországgal a magyar zsidóságot megillető kárpótlásról. 1993-ban Schiffer Andrással benyújtottak egy nyilatkozattervezetet, amely az idegengyűlöletet, a rasszizmust és az antiszemitizmust ítélte el.

Suchmann Tamás 1996 szeptemberétől a Horn-kormány Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi minisztere volt. 2007-ben megválasztották a Balaton Fejlesztés Tanács elnökének, többek közt a félbemaradt Balatonring megvalósításáért is lobbizott. 2011-ben életútjának elismeréseként megkapta a Magyarországi Zsidókért díjat. 

Június 30. Géczi József Alajos – Jogi és tanári diplomát szerzett

A hetvenhárom éves korában elhunyt volt szocialista országgyűlési képviselő paraszti kisbirtokos családban született Kiskunmajsán. Szülei gazdálkodók voltak, akik megszenvedték az ötvenes éveket. Szegeden érettségizett, majd autóvillamossági műszerésznek tanult, szakmunkásként dolgozott, 1976-ban a Szegedi József Attila Tudományegyetemen jogi, majd 1979-ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetem tanári diplomát szerzett, egyetemi oktató lett, címzetes egyetemi docensként vonult nyugállományba.

A Magyar Szocialista Munkáspártba 1975-ben lépett be, 1988 őszén a reformköri mozgalom egyik alapítója volt, az MSZP alakuló kongresszusán az elnökségbe választották, amelynek 1994-ig volt tagja. 1991-től 2010-ig volt országgyűlési képviselő.

Szeptember 11. Fahidi Éva – A holokauszttúlélő táncművész

A 97 éves korában elhunyt holokauszttúlélőt 18 éves korában deportálták Auschwitzba, majd az allendorfi kényszermunkatáborba került. 1945-ben tért haza Budapestre.

Fahidi számos könyvet írt tapasztalatairól, és rendszeresen vállalt szerepléseket. Sokszor figyelmeztetett a szélsőjobboldal erősödésének veszélyeire. 90 éves korában még táncosként lépett fel az életét feldolgozó „Sóvirág — avagy a létezés eufóriája" című darabban.

Németországtól 2012-ben kapta meg a Szövetségi Érdemkereszt kitüntetést, 2020-ban Weimar, 2022-ben Erzsébetváros díszpolgári címet adott neki.

Október 8. Sólyom László – A harmadik köztársaság harmadik elnöke

A 81 éves korában elhunyt volt köztársasági elnök, akadémikus, egyetemi tanár a Duna Kör alapító tagja, az 1980-as évek elejétől a nem hivatalos környezetvédelmi mozgalmak jogi tanácsadója volt. 1987-ben a Magyar Demokrata Fórum alapító tagja, 1989-ben elnökségi tagja volt, és tevékenyen részt vett az Ellenzéki Kerekasztal munkájában is.

1989-től az Alkotmánybíróság elnökhelyettese, 1990-98 között elnöke volt. Az ő vezetésével működő testület több fontos kérdésben is jelentős határozatot hozott, ilyen volt például a halálbüntetés eltörléséről, a köztársasági elnök jogállásáról, a népszavazás alkotmányos tartalmáról, a terhességmegszakításra vonatkozó jogszabályokról, vagy a kárpótlási törvényről szóló döntés.

Az Országgyűlés 2005. június 7-én a harmadik köztársaság harmadik elnökévé választotta. Jelölését a Védegylet javasolta, majd a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség és a Magyar Demokrata Fórum támogatta. Hivatalát 2010. augusztus 5-ig töltötte be.

Október 18. Donáth Ferenc – Egy a „snagovi gyerekek” közül

A Nagy Imre Társaság Budapesti Szervezetének 66 éves korában elhunyt elnöke 1956. december 19-én Snagovban született. (A forradalom bukása után szüleit, Donáth Ferenc politikust és Bozóky Éva újságírót a Nagy Imre-csoport többi tagjához hasonlóan a romániai Snagovba hurcolta a KGB.)

Donáth az igazság érdekében mindig küzdeni kész politikai aktivistaként őrizte az '56-os forradalom emlékét. 2006-ban Radnóti Miklós antirasszista díjat kapott, 2017-ben Magyar Civil Becsületrenddel tüntették ki a menekülteknek nyújtott önkéntes orvosi segítségért. Korábban az Oltalom Karitatív Egyesületnél is dolgozott a hajléktalanoknak nyújtva egészségügyi segítséget.

November 1. Szegő András – Az interjúkirály

A 75 éves korában meghalt Szegő András halálhírét a Nők Lapja jelentette be Facebook-oldalán. Mint írták, „Szegő András hosszú betegség után hunyt el, ameddig állapota engedte, dolgozott – az űr, amit maga után hagy, kitölthetetlen, nincsenek szavak”.

A becenevén csak „Interjúkirályként” ismert újságíró és publicista 1948 márciusában született Budapesten. 1970-től 12 éven át dolgozott a Képes Sportnak, szakterülete a birkózás, a súlyemelés és az ökölvívás volt. 1994-től a Nők Lapja szerzője volt, és a Sport Plusz című lapban is rendszeresen jelentek meg cikkei. 2003-ban jelent meg Magánybeszélgetések című interjúkötete, majd öt évvel később publikálta Antal Imréről szóló könyvét, amibe pályatársakkal, barátokkal készült interjúk kerültek.

Az írás mellett színészkedett is, kisebb szerepet kapott a Redl ezredesben, a Sorstalanságban, valamint a Zsaruvér és csigavér 3. részében.

November 28. Vajda Mihály – Akit Lukács György a tanítványai közé fogadott

Az életének 88. évében elhunyt Vajda Mihály Széchenyi-díjas magyar filozófus, munkásságát elsősorban a fenomenológia, a 20. századi német filozófia és a totalitariánus társadalmak elmélete terén fejtette ki.

1953-ban érettségizett, majd a Lenin Intézetben kezdte meg felsőfokú tanulmányait. 1957-től 1960-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának filozófia-német szakára járt. Lukács György tanítványai közé fogadta; a Budapesti iskola köréhez tartozott.

Fokozatosan távolodott el a marxista eszmétől, illetve 1973-ban a Budapesti iskolában betöltött szerepe miatt politikai alkalmatlanság címén elbocsátották az intézettől és szabadúszóvá vált: fordítóként, valamint nyelvtanárként dolgozott. 1977-ben Brémában lett vendégprofesszor, egészen 1980-ig tartott előadásokat. Az 1980-as években többször volt New Yorkban vendégprofesszor. 1991-1992-ben Siegenben, 1994-ben Kasselban is tanított.

Több mint nyolcvan publikációja jelent meg, ezeket elsősorban magyar, angol és német nyelven adja közre – írja róla a Magyar Elektronikus Könyvtár.

Élete utolsó két évtizedében érdeklődésének fókuszába került a zsidóság, az antiszemitizmus, a vészkorszak, a zsidó, mint az előítéletek újra és újra megtalált célpontja.

December 10. Ladányi János – A kirekesztés elleni küzdelem élharcosa

A 74 éves korában elhunyt szociológus-professzorra Horváth Aladár roma polgárjogi aktivista szavaival emlékezünk. „Életét és munkásságát elméleti és cselekedeti szinten is az egyenlőtlenség, a kirekesztés csökkentésének és felszámolásának szentelte. A nemzetközileg elismert kutató, egyetemi oktató széles palettán alkotott maradandót: doktoriját a szociális juttatások jövedelmi egyenlőtlenségekre gyakorolt hatásáról írta. Csanádi Gáborral 1987-ben közösen írt disszertációja Budapest térbeni-társadalmi szerkezetének változásairól készített kutatásuk összefoglalója. 2008-ban az MTA doktora címet a szociális és etnikai alapú lakóhelyi szegregáció formáinak változásaival foglalkozó munkájával nyerte el. A roma szakpolitika mint tudomány területén is meghatározó jelentőségű tanulmányokat és könyveket tett le az asztalra. 

Tudományos tevékenysége mellett fizikailag is a romák mellé állt: a rendszerváltás hajnalán komplex falufejlesztési munkát végzett Csenyétén, majd rehabilitációs programot írt Cserehátnak... Emberi jogi mozgalmi feladatot is vállalt a Wallenberg Egyesületben, amelynek tényfeltárójaként döntő szerepe volt a miskolci gettóellenes küzdelmünk sikerében. Másfél évtizedig kurátora-szakmai tanácsadója volt a Roma Polgárjogi Alapítványnak: mellettünk volt a fehérvári Rádió utcai romák elüldözése elleni küzdelemben, ahogy a Garay utcai kilakoltatásnál is vállalta a bilincselést, hogy megakadályozzuk egy cigány család utcára pakolását. 

Személyében a legnagyobbak között említhető, köztársaságpárti, baloldali tudóst gyászol az ország, s benne mi, a roma polgárjogi mozgalom tagjai.”

 (Folytatjuk – sajnos)

A Hányan is elmentek... 1. Színészek, zenészek és egyéb komédiások ide, a Hányan is elmentek... 2. Színészek, zenészek és egyéb komédiások pedig ide kattintva olvasható el.