Hiábavaló volt a „vita"
Egy nap alatt lezavarták 11 egyetem „modellváltásának tárgyalását". Igaz is, az utóbbi évek legnagyobb gazemberségéről volt szó, minek húzni az időt: amilyen volt az „előkészítés", olyan lett a „vita" is.
Szerintem az ellenzéknek nem lett volna szabad csak úgy tudomásul venni a főkolomposok – Orbán, Palkovics, Bódis – megalázó távollétét: akár erre hivatkozva is bojkottálhatták volna a züllést.
De ha nem, hát beérhették volna egyetlen közös, vagy akár megosztott, de egyeztetett vezérszónoklattal – mielőtt elhagyták volna a termet… Minden, amit értelmesen el lehetett a „vitában" mondani, s aminek lehetett valami kommunikációs haszna, belefért volna abba a közös vezérszónoklatba.
Arról kellett volna beszélni, hogy a javaslat miért alkotmány- és törvénysértő, tehát miért tárgyalhatatlan. S arról, mennyi alig takart hazudozást engedett meg magának – nyilván perverz módon élvezve a helyzetet – a kormánypárt. Kiegészítve azzal, mit szándékozik tenni az ellenzék a leendő „törvény" ellenében – még ellenzékben, s remélhetően hamarosan kormányon.
Éppen elég volt meghallgatni a mintaszerűen magyar kereszténydemokrata Schanda Tamás higgadtan, kenetteljesen előadott pofátlan hazugságait – a javaslat „bemutatásakor" meg a későbbiekben.
A kormány „előtejesztése" után rá kellett volna mutatni arra, hogy ha a töredéke igaz lenne abból a hazugsághalmazból, amelyet Schanda sunyin élvezkedve összehordott, akkor a javaslatot a leggondosabb előkészítéssel, a vonatkozó jogszabályok aggályos betartásával, megfelelő, valódi egyeztetéssel, a vélemények gondos összegyűjtésével és értékelésével nyújtották volna be. Tehát nem úgy, hogy tavaly nyáron még azt hazudták, a vidéki egyetemeket békén hagyják.
Ma meg azt hazudják, hogy a kormány ugyan békén hagyta volna azokat egyetemeket, de hát ők januárban hirtelen megvilágosodtak, és maguk kérték a „modellváltást"...
Igen, Schanda hihetetlen nyugalommal, magyar - fideszes - kereszténydemokrataságát egy pillanatra sem feledve, tehát ájtatos hangon, valami egészen elképesztő pofátlansággal ezt hazudta.
És legkésőbb ekkor be kellett volna látni, hogy nem maradt semmilyen értelme a további „vitának": olyan ellenféllel szemben, aki ilyen pofátlanul és ilyen természetesen hazudik, bele az emberek képébe, nincs semmire sem esély.
Tudják, hogy hazudnak, tudják, hogy ellenfeleik is tudják – de biztosak abban, hogy egyelőre megtehetik. Mindent megtehetnek.
A „modellváltás" egész szörnyűségének megakadályozására, értelmének elvételére rövid távon egyetlen esély maradt: az EU késleltetheti, átmenetileg meg is akadályozhatja a gyakran emlegetett 1500-2000 milliárdos forrás utalását. Például arra hivatkozva, hogy e „törvény" átzavarása éppen elég bizonyítéka annak, hogy Orbániában a jogállam Patyomkin mintájára „működik".
A források késleltetése, visszatartása persze érzékeny veszteség volna – de még nagyobb, ha a NER kezére jutna.
Azt pedig ideje megérteni, hogy a NER-től súlyos veszteségek, áldozatok nélkül aligha szabadulhatunk.
