„Iványi Gábor vagyok, mint ahogyan ti mind Iványi Gáborok vagytok”

A Blaha Lujza téren tartott demonstráción rendre elhangzott, hogy hol lehet találni, merre jár éppen az adott pillanatban az urna, amelyben az immár minden – a kormánytól függő – állami támogatásból kizárt Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség és az Oltalom Karitatív Egyesület számára gyűjtötték a szó szerint életeket mentő forintokat, filléreket. Mint szombaton a MET-nél megtudtuk, egyelőre még nem tudták összeszámolni az adományokat, arra hétfőig kell várni, de azt már tudják, hogy több millió forint gyűlt össze. 

Az is többször elhangzott, hogy arra kérik az embereket, aki csak teheti, írja alá a Szabad a Hang Felületén elérhető, Sára Botondnak, a tankerületeknek, s Budapest Főváros Kormányhivatalának címzett petíciót. A döntéshozóknak szóló nyílt levél szerzői mélységes felháborodásukat és aggodalmukat fejezik ki a MET által fenntartott iskolák és óvodák bezárása miatt, ami súlyosan sérti több száz gyermek tanuláshoz való jogát és veszélyezteti jövőjüket. Különösen felháborítónak tartják, hogy a hatóságok csak néhány napot adtak a szülőknek arra, hogy új iskolát találjanak a többségében sajátos nevelési igényű és hátrányos helyzetű tanulóknak. 

Cinikusnak nevezik a döntés indoklását, miszerint a MET tartozásai veszélyeztetik a gyermekek biztonságos nevelését, különösen annak fényében, hogy a kormányhivatalok is jelentős adósságokat halmoztak fel. A döntést jegyző fővárosi kormányhivatalnak például jóval nagyobb a tartozása, mint amekkorára hivatkozva bezáratta a MET iskoláit.

Ez az eljárás nemcsak törvénytelen, de kegyetlen is. Figyelmen kívül hagyja a köznevelési törvény számos rendelkezését, beleértve azt is, hogy oktatási intézményeket nem lehet a tanév kezdete előtt ilyen rövid idővel bezárni. A döntés semmibe veszi a szülők és a szakértői bizottságok véleményét is a sajátos nevelési igényű tanulók elhelyezésével kapcsolatban.

Felszólítják a döntéshozókat, hogy azonnal vonják vissza az elhamarkodott és káros döntést. Annak felülvizsgálata nemcsak jogi és erkölcsi szempontból lenne indokolt, hanem társadalmi érdek is – szögezi le a petíció, amely szerint „a Wesley-iskolák bezárása súlyos csapást mérne a hátrányos helyzetű és sajátos nevelési igényű tanulók esélyegyenlőségére, és hosszú távon az egész társadalom számára káros következményekkel járna”.

Szombaton délben már csaknem ötezren csatlakoztak a petícióhoz. Aki akarja, itt tudja aláírni. 

Ami a pénteki demonstrációt illeti, jó volt látni, hogy megbecsült művészeink hogyan állnak ki Iványi Gábor és a diákjai mellett. Aki jelen volt, vagy nézte az Interneten közvetített eseményt (itt lehet visszanézni), az láthatta, hogy mit jelentenek Iványi Gábor és az általa fémjelzett Wesley-iskolák a diákoknak, szülőknek. Ez nem is csak az egyik érintett szülő megszólalásából, illetve az elhangzott – idézett – véleményekből, hanem abból is nyilvánvaló volt, ahogyan a Himnusz közös eléneklésére a színpadon felsorakozott néhány szülő és gyerek, akik szinte elárasztották a szeretetükkel a szintén velük éneklő Iványi Gábort...

A már említett szülő mellett a két és fél óra alatt többször is hallhattuk más szülők és gyerekek hangját is. Több fellépő – például Szalay Kriszta és Lovas Rozi – az ő véleményüket, szavaikat idézte. A fellépők sora nagyon hosszú volt, személyesen vagy videóüzenettel jelen volt még Mácsai Pál, Für Anikó, Nagy Zsolt, Pogány Judit, Rost Andrea, Halász Judit, Jordán Tamás, Bródy János, Bódi Kriszta, Cserhalmi György, Bálint András, Perintfalvi Rita, Kepes András, Kukorelly Endre, Kollár-Klemencz László, Színész Bob, Galkó Balázs, Kerékgyártó István, Upor László, Hábetler András, Nagy-Bandó András, valamint a Molnár Áron (noÁr), Rainer-Micsinyei Nóra és Lengyel Tamás trió. 

A legindulatosabb Nagy Zsolt volt, aki keresetlen szavakkal illette nemcsak a kormányt, hanem az ellenzéki politikusokat, sőt, az Iványiék mellett sem kiálló magyarokat is, s azt üzente, hogy „Iványi Gábor vagyok, mint ahogyan ti mind Iványi Gáborok vagytok... Mi vagyunk a lefosottak, leszartak”, majd azzal zárta szavait, hogy „Ha Iványi Gábor meghal, én itt vagyok Iványi Gáborként ugyanúgy. Mindenki maradjon nyugodt, menjen haza, vesztettünk”. Keményen fogalmazott Szilvási István színész-előadó, aki szerint „a roma holokausztot és a magyar holokausztot tanulmányozva látszik, náci eszme áskálódik közöttünk, keresztény álca mögött”.

A demonstrációt Iványi Gábor foglalta keretbe. Ő mondta el az első és az utolsó beszédet is, mondván, hogy ezen az eseményen ő is csak egy vendég. A többi között arról beszélt, hogy Magyarországon egyházüldözés zajlik, a végén pedig kiemelte, hogy nem magáért áll a színpadon, hanem a „gyerekeinkért, az intézményeinkért, ahogy ti álltok itt értem”. Ütős mondata volt az is, hogy: „a legédesebb dinnye ott terem, ahol a mag fölé és alá trágyát tesznek. Minél többet lapátolnak ránk, annál édesebb dinnyék leszünk.” 

A rendezvény végén az ott lévők elénekelték a Himnuszt, de előtte Iványi – szinte fennkölt hangulatot kölcsönözve az estének – meggyújtotta a színpadra felvitt – ha lehet ilyet mondani – méltóságteljes gyertyatartón elhelyezett gyertyákat. A Himnusz alatt a színpadon ott volt néhány szülő és érintett gyerek, akik a végén körbefogták Iványi Gábort.

Iványi Gábor, valamint a MET és intézményei üldöztetéséről, kálváriájáról, az ellenük elkövetett kormányzati bűnökről, annak lehetséges okairól a többi között itt, itt, itt és itt írtunk.