Kelet-Németországban győztek a neonácik

Szászországban a CDU ugyan ismét a legerősebb pártnak bizonyult, 31.9 százalékkal, de 30.6 százalékkal alig maradt el tőle a szélsőjobboldali AfD. A Balpárt, az NDK állampártjának utóda kiesett a tartományi gyűlésből, de az e pártból az idén kivált, hasonló ideológiát valló új párt, a BSW 11.8 százalékot kapott. A berlini kormánykoalíciót vezető SPD, amelynél a felmérések bukást jeleztek, 7.3 százalékkal még talpon maradt, de partnere, a Zöldek erősen visszaestek, míg a liberális FDP nem tudta átlépni az 5 százalékos küszöböt. 

Michael Kretschmer miniszterelnök pártja, a CDU több cikluson át abszolút többséget élvezett a tartományban, majd az SPD-vel, utána az FDP-vel, e ciklusban pedig ismét a szociáldemokratákkal koalícióban vezette a kormányt. Miután a CDU nem kíván együttműködni az AfD-vel, a kereszténydemokraták és a baloldali pártok összefogásával alakulhatna ott kormány. Kretschmer ezt lehetségesnek nevezte, míg a CDU vezetése a balpártokkal való együttműködést eddig ellenezte – kérdés, hogy e kényszerhelyzetben elfogadja-e.

Türingiának – az országban egyedülállóan – a Balpárthoz tartozó kormányelnöke van. A pragmatikusnak tekintett, sikeres és népszerű Bodo Ramelow első ciklusában a liberális FDP-vel, az elmúlt 4 évben pedig az SPD-vel és a Zöldekkel alakított, kisebbségi koalícióban kormányzott, amelyet a CDU elfogadott. Most az AfD 33.2 százaléka után a kereszténydemokraták állnak második helyen, 23.6 százalékkal. Csak e két párt tudna kormányt alakítani, mert a szociáldemokraták visszaestek, a Zöldek és a FDP kiestek.

Valamennyi demokratikus párt elitélte az 2021-ben a Bundestagba, a szövetségi parlamentbe a szavazatok 10.3 százalékával bekerült, nem kis mértékben neonácinak is tekinthető AfD-t és 83 képviselőjük nem kapott parlamenti tisztségeket. A pártot (éppen e most választó két tartományban) alkotmányellenes magatartása miatt évek óta megfigyelés alatt tartják a belbiztonsági hatóságok. Különös figyelem irányul Björn Höckére, a párt türingiai listavezetőjére, aki nem is titkolja neonáci kapcsolatait és nézeteit. A vasárnapi választás előtt a többi párttól ismét azt lehetett hallani, hogy bármilyen is lesz a szavazások kimenetele és a helyi parlamentek összetétele, ezzel a párttal nem fognak együttműködni. Így pedig az AfD nagy sikere, az erőviszonyok alakulása miatt rendkívül nehéz lesz a két tartományban stabil kormányt alakítani, hiszen az AfD mindkét helyen megszerezte a szavazatok kerek harmadát, sőt: Türingiában az első helyen végzett és így joga lenne a kormányalakításhoz. Ha nem is kap helyet a kormányban, az AfD a képviselők harmadával megakadályozhat minden döntést, amelyhez kétharmad kell: így bírák kinevezését, az alkotmány megváltoztatását, a tartományi gyűlés feloszlatását.

Sajátos háttere a fejleményeknek, hogy éppen Türingia volt az első német tartomány, ahol a Hitler vezette nemzeti-szocialisták már 1930-ban, a weimari köztársaságban, demokratikus választásokon két miniszterrel is bekerülhettek a kormányba. Egyikük a belügyminiszter, Wilhelm Frick volt, aki később ugyanezt a tárcát kapta Hitler kabinetjében. A két évvel későbbi, újabb választáson az NSDAP már a szavazatok 42.5 százalékát szerezte meg. Ilyen alapokon a tartományban ment a leggyorsabban a náci diktatúra bevezetése és Türingia egyfajta mintául szolgált az ország többi „Gau”-ja számára, amint a nácik a tartományt átnevezték.

Olaf Scholz kancellár keserűségénék adott kifejezést a választások eredményei miatt, hiszen csak minden tizedik szavazó voksolt a kormánypártok valamelyikére. Miután kabinetjének sikertelensége nem kis szerepet játszott a szélsőjobb előretörésében, a hamarosan esedékes brandenburgi választások előtt a tartomány szociáldemokrata miniszterelnöke már tartózkodott attól, hogy bevonja kampányába a kancellár-pártelnököt. A német belpolitikai helyzetről a Hírklikkben itt írtunk részletesen.